Az írás eredetileg megjelent: 2012. 05. 14.

A lemúriai közös lelki tudat még magában tükrözte a kozmikus valóságok mibenlétét. Aztán mindez részekre szakadt – de még így is mintegy a szellemcsaládok őseként felfogható kozmikus tudatvalóság létezett. A Lemúrok által létrehozott kozmikus tudatvalóságok tehát sok-sok lényt foglaltak egybe. Téridő még nem létezett, és a sok-sok tudat, mint egy szellemcsalád létezett a maga valóságában. Sok ilyen volt, s békében léteztek, harmóniában egymással is.

Ezek a lélekgubók azonban a kozmosz egészét is magukban foglalták. Nem csak Lemúriára hasonlítottak, hanem a világegyetem kicsinyített másai is voltak. Ott volt bennük a távoli naprendszerek titka és minden ismeret.

Az atlantiszi teremtők megérkezéséig minden ilyen egyszerű volt. Utánuk azonban már sokkal bonyolultabbá váltak a dolgok. Ők ugyanis az ősi lélekgubókat szétszakították, és inkarnációra kényszerítették. Az atlantiszi teremtés kezdetén még téridő nem létezett, de az individuum már egy sajátságos formában megjelent. Lassan, de biztosan ébredt tudatára az emberi lélek. A probléma nem is ez volt, hanem az, hogy az ősi egységtől elszakadva egy agresszív létakarat tudatosodott a lelkekben. Mindazt, amit Lemúriában ismertek és tudtak, egyre inkább csak saját magukra vonatkoztatták – így teremtve meg az alapot egy szubjektív énazonossághoz.

Az atlantiszi teremtés utolsó fázisaiban már létezik a téridő, a lélek már nagyon ki van szakadva az isteni mivoltából – maga a teremtő is kolóniákra szakadva létezik. Már mindenki szubjektum, úgy ahogyan az atlantiszi, az ember, a hüllőszerű lény, vagy a mágikus törzsek varázslói. Itt már honos a félelem. Egyre kevesebben ismerik fel, hogy a különböző zűrzavaros eszmékért, vagy ideológiákért, faji ellentétekért folytatott háborúk tulajdonképpen testvérgyilkosságok. A lények a lények ellen küzdenek, és az ősi kozmikus szeretet helyett az agresszív létakarat, az egyéni érvényesülés jut kardinális szerephez.

Manapság pedig Káin már régen megölte Ábelt. Nincs morál és erkölcs, a szubjektív létezés pillanatvalóságába rejtett ego már régen nem ismeri fel, hogy ott van minden madárban, és az univerzum minden lényében. Mindenki különbözik, pedig valaha egy hatalmas egységben létezett. Százak halnak meg naponta háborúkban, s faji, vallási háborúk sora adja történelmünk gyökerét. Pedig nem kellene mást, csak tiszta Holdtalan éjszakákon felnézni az égre. A galaxis világító és sziporkázó csillagai üzenetet küldenek mindenkinek. Az egység, a szeretet és a szabadság üzenetét. Emlékeztetve és mementójául egy hajdan volt gyönyörű korszaknak, mikor még minden egyben létezett, s valódi értékeket, spirituális tapasztalatot hordozott minden szimbólum az Isteni gondviselés méhében pihenve. Csak reménykedni lehet, hogy mindezt a rég elfeledett valóságot egyszer újra átélhetjük.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 03. 20.

Nem csak én szenvedtem, mikor hallottam a hírekben a 16 iraki várost érintő merényletsorozatot. Nyilvánvaló, hogy ez provokáció, és figyelemfelhívó katasztrófa. Amerika kivonult; lám-lám vége a békének, s újra kezdődik az öldöklés Irakban.

A franciaországi zsidó gyermekek gyilkosa is valamilyen formában egy atlantiszi összeesküvés áldozata. Senki nem érthet egyet ilyen tettel. Nyilvánvaló, hogy Amerika és Izrael folyamatosan ürügyet keres, és provokál azért, hogy legyen oka az ellentámadásra. A gyilkosság mindig bűn, ls senkit sem szabadna megölni. Jómagam is elítélem az erőszakot, mégis azt érzem, hogy az ilyen típusú merényletek kapóra jönnek azoknak, akik háborút akarnak kirobbantani. Hazugság, hogy Amerika a béka őre, és hogy a világ demokratizálódási folyamatainak irányítója. Ha ez így lenne az iraki megszállás soha nem történt volna meg. Ahogyan a franciaországi zsidó gyermekek se, haltak volna meg, ha a politika nem úgy akarta volna.

De mi van a politika fölött? Valójában kinek érdeke, hogy egy elmélyülő orosz-amerikai konfliktuson belül háborúba taszítsa a világot? Az emberek fölötti atlantiszi hatalom számára fontos lehet egy újabb világkatasztrófa. Ők már nem nemzeteket és államokat, meg kormányokat képviselnek. Az ő számukra már egy sötét hatalom által megírt forgatókönyv adott. Aki még fölöttük is áll, az pedig már le nem született irányító. Valójában az igazi hatalom az ő kezében van.

Vannak persze pozitív atlantiszi erők, kérdés, hogy mennyire tudják megakadályozni a világégést, amelyhez egyre közelebb kerülünk. Az emberek számára még mindig nem világos, hogy a világot kormányzó hatalom azért hazudozik és ködösít, mert egy hatalmas katasztrófával akarja megoldani a globális túlnépesedés, az ökokatasztrófa és az ózon pusztulása miatti problémát. Az embernek kell megtanulni a felelősséget és a szeretetet. Ha ez nem történik meg, a helyzet egyre nyomasztóbb lesz. A kiutat az jelentheti, ha senki nem gyűlöl, és végre nem a fegyveres megoldás látszik kézenfekvőnek.

Aki követi írásaimat, az érezheti, hogy a földet irányító hatalmat én nem tartom egyenlőnek az univerzumot vezető istenségekkel. Nem sok közük van egymáshoz. Ez az emberek viselkedésén jól látszik. A szeretet szava azonban mindenki számára hallható. Én magam is szeretem Amerikát, Izraelt, és jónéhány más, a Földet uraló országot, annak ellenére, hogy semmi szeretnivaló nincs rajtuk.

Remélem, hogy talán egy végső felismerés megállíthatja a hazug politikát, és a népeket egymásnak ugrasztani akaró láthatatlan erők hatalmát.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 02. 24.

A tudomány azt állítja, legalábbis mai ismerete szerint erre utal, hogy a Föld közepén egy vasnikkel mag van. Én nem vagyok fizikus, sem tudós, de ismereteim szerint mindez egészen másképpen van. Lehet, hogy botrányos lesz, amit az alább következőkben állítok, de a Föld belül üreges, és különböző kultúrák használják lakhelyül. A 30’-as évek Németországának kutatói a világ számos helyére elmentek, kutatva csodás jelenségek, okkult titkok és repülő csészealjak után. Már írtam a nácik repülő csészealjairól, s arról is, hogy a Hold sem volt ismeretlen számukra, mert eljutottak oda. Azt azonban még nem taglaltam, hogy bizonyos dokumentumok szerint a Föld belsejébe is eljutottak. Nehéz megmondani, hogy konkrétan hogyan történtek a dolgok, de olyan világokat fedeztek fel odalenn, melyekben ugyanúgy folyhat létezés, és belül is egy kis csillagszerű égitest biztosítja a létezéshez szükséges energiát. Nagy valószínűséggel Más Utakon Járó civilizáció nyomaira bukkantak. Ma persze ezt már titkolták a Németek milliói előtt, és csak a beavatott tudósok és a SS vezetői tudtak róla. Hétpecsétes titokként őrizték ezt a tudást, hiszen különböző technológiákat és olyan fajta okkult tudást hoztak át a harmadik birodalomba, mellyel egy jó ideig nem is tudtak mit kezdeni.

A Földet részben ellenőrző, és szellemi hierarchia szintjén itt jelenlevő gyíkfajok fizikai testben is léteznek. Nagy valószínűséggel ezen fajok fizikai testben szintén a Föld alatt élnek. Hogy hol, az egyenlőre hétpecsétes titok. Nagyon komoly technológiával hatalmas alagutakat fúrtak, és széles járatok kötik össze földalatti helységeiket, birodalmaikat. Természetes, hogy a német tudósok talán róluk is tudtak. Én úgy gondolom, hogy a németek szövetségesei, a Más Utakon Járók el voltak szeparálva a gyíklényektől. Tudtak azonban róluk, és bizonyos, hogy elárultak dolgokat a németeknek eme civilizáció életéről. Nem valószínű, hogy a németek oda eljutottak, de későbbiekben a Führer háborús ténykedését a gyíkokról való tudás egyértelműen motiválta. Az irányítók és szabadkőművesek kapcsolata a gyíkokkal világossá vált a németek számára. Az is reálissá vált, hogy a gyíkok szellemi hierarchiái a földi asztrálvilág egyes régióit is uralják – eljátszva ott a felügyelő isten szerepét. Természetszerűleg így már egy szellemi háború körvonalai is kezdtek kibontakozni.

Utaltam már rá előző írásaimban, hogy Verne is írt a Föld belsejében levő világokról. Egyik regényében a főhősök eljutnak a Föld belsejében levő kultúráig, ahol őslények és szauruszok élnek. Nem tudjuk, hogy valójában hogyan folyik ott a létezés, de Verne sokszor gyerekes formában leírt tömény igazságokat.

A németek egyébként valahol Mexikó területén akadtak rá a Föld mélyébe vezető járatokra, s aztán ezeken keresztül jutottak el valahogy a titkokig. További kutatásaikat, és egész tudományos fejlődésüket nyilvánvalóan meghatározta ez a nem mindennapi élmény.

Aztán később, mikor a világháború után az amerikaiak a német technika és egy idegen faj segítségével megkonstruálták járműveiket, már más volt a helyzet. A Holdon megtalálták bizonyítékait a németek kutatásának, illetve eme planétához való kapcsolódásuknak. Valójában körülbelül ekkor (50-es évek vége, 60-as évek eleje) érték utol azt, ahol a németek jártak a 30-as években. Ne felejtsük el, hogy a Holdon talált technikai eszközök és űrjárművek egy részét sokáig tesztelték, hiszen nem igazán értették működési elveiket. Nem egy irányító vagy közember halt meg a repülőszerkezetek zuhanása miatt. Hosszú évek kellettek hozzá, hogy végül valamennyire biztonságosan mozogjanak a Holdon.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 02. 18.

Második könyvem kéziratában leírtam, hogy az emberi lélek legbelső magját eltorzítják bizonyos programokkal. Az ún. ellentétprogramok miatt nem képes egy lélek 10-20 vagy maximum 30 élet után elmenni erről a bolygóról, s rádöbbenni minden dolog illuzórikus voltára. Az ember ismétel, s a különböző történelmi korszakokban sem történik semmi új a nap alatt – csak más köntösben, más időben mindig ugyanaz. Azok a teremtők, kik az ember megjelenéséért felelősek, már csak nagyon kevéssé vannak jelen a földi asztrálvilágban. A jelenkori Őrzők viszont a teljes múltért nem felelősek, hiszen Atlantisz végnapjaiban érkeztek ide a földi asztrálzónába. Mostani céljuk jobbára a földi óvoda rendben tartása s az ember fegyelmezése.

Miért is degenerálható ennyire egy ember? Ha mindent rendesen látna, és karmáját megfelelő ütemben végezné, egészen más volna a helyzet, megtalálná a helyét, nem menne bele buta kapcsolatokba, és nem hozná magát kínos helyzetekbe. A népszaporulat, s a fajfenntartás miatt jöhetnek le fizikai síkra primitív, vagy egyszerűen csak töredék lelkek. Az új istenek számára ezek jobban programozhatók, és a hibáik adta problémákból sokkal stabilabb karmikus útvesztőt lehet csinálni. A szellemétől elszakított ember nem mindig tudja, hogy mi az oka a szaporodásának, gyermekvállalásának. Sokan felelőtlenül, s igazi önismeret nélkül vállalnak több gyereket, s aztán hanyagságuk lesz az oka utódaik siralmas létezésének. Nem kell azért gyermeket nemzeni, hogy valaki a szerencsétlen és torz sorsot vigye tovább, amely szüleinek osztályrésze volt.

Vannak világok, melyekben szellemi tisztaság jellemzi az életet. Ilyen helyeken nincs hiba az utódvállalásnál. Mindenki csak akkor vállalhat utódot, ha már elég érett annak felneveléséhez. Nem a szülők és az ősök karmikus programját kell hordoznia a gyermeknek, és nem kell degenerált szülői normákat teljesítenie. Az ilyen világokban tudják, hogy a gyermek nem azért adatik a szülőnek, hogy belőle egzisztenciát kovácsoljon, vagy pénzt, esetleg morális többletet nyerjen a szülő. Tisztán azért születnek lelkek, hogy megnyilvánuljanak és beteljesítsenek egy sorsot, így aztán küldetésük tudatában valódi szándékaik és céljaik ismeretében sokkal könnyebb és boldogabb életük van. Nem deformált és programokkal átitatott személyiséget mondhatnak magukénak, hanem egy tiszta tudatot, melyben minden szegmens a helyére kerül. Ismerik a szüleikhez való valódi kapcsolódásuk lényegét, tudják szellemcsaládjuk szerepét, s felismerik az adott naprendszerbeli küldetésük lényegét is.

A Földön éppen azért születik annyi torz és szerencsétlen ember, mert eme fentebb említett összefüggések nincsenek a szülők birtokában, miközben gyermekvállalásról ábrándoznak. Tisztátalan szemléletmóddal nem lehet igazán komolyat alkotni. Amíg el nem jut a faj a programoktól való szabadulásig, addig nem lesz esélye meghaladni önmagát. A rend azonban szellemi szintekről indulhat el. Csakis a tiszta gondolat, s a hibák felismerése vethet véget ennek a krízishelyzetnek, melyet a földi embernek okoznak ma a rajta élősködő embertömegek.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 02. 05.

Nemrég megbukott a 66 éve létező Magyar Légitársaság – Hungarian Airlines. Nem akarom pejorálni az ország gazdasági helyzetét, s azokat a magukat szakembernek tituláló gazdasági szakértőket, kik ezt az egészet úgy intézték, hogy országunk légitársaság nélkül maradjon. Nem fogom sem az MSZP-t, sem a Fidesz-t vádolni. Valójában az itt élő 10 millió embert károsították meg ezzel a húzással. Okkult szimbolika: már nem repülünk felfelé, hiszen az ország folyamatosan lefelé tart.
Volnának olyan nemzetek, melyek hetekig tüntetnének a Malév bezárása ellen. De amíg van rántott hús és töltött káposzta a vasárnapi ebédlőasztalon, addig minek is vonulnánk az utcára? Hát igen, hitelből mindent lehet. Népünk nagyon ért ahhoz, hogy jól éljen. Közép-Európa eme szegletében azonban ezért a jólétért nagyon meg kell majd fizetni. Nem akarjuk észrevenni, hogy mi történik? A Malév után jöhet a BKV, aztán pedig az egészségügy, s így tovább… Ebbe az országba valódi tőke már régen nem érkezik, s azok, akik mindezért felelőssé tehetők, a vagyonuk jó részét már kimentették innen. A szakadék fölött vagyunk 2 méterrel.
Egyik előző cikkben már írtam, hogy ez az év nagyon sötét lehet országunk számára. Sajnos akár drasztikus események, véres dolgok, utcai zavargások is kitörhetnek egy éven belül. Nincs mit szépíteni, a kocka el van vetve, s az ország karmája így is, úgy is beteljesül. Mi magyarok azonban hajlamosak vagyunk mindig hibáztatni valakit. Tatár, török, Habsburg, az orosz, vagy éppen Izrael népe mindig bűnbakok. Nem kétlem, hogy sokan és sokszor ártottak nekünk. Ez egy szerencsétlen ország. De végre venni kellene egy egyszerű tárgyat, amelyet az emberiség már évszázadok óta ismer, ez nem más, mint a tükör. Mi magyarok mit tettünk, hogy ez a mai összeomlás ne következzen be? Vajon 2006-ban végigcsináltuk, amit végig lehetett volna? S 2007-ben miért nyugodtunk le, talán megláttuk Kánaán földjét? Most sem teszünk semmit a Malév csődje miatt! Meddig nem fogunk még semmit tenni? Nem akarok fegyveres harcra buzdítani. Sőt annál rosszabbat el sem tudok képzelni. De százezreknek kéne megmozdulni, és hetekig demonstrálni, és rákényszeríteni a gazdaság és politika irányítóit, hogy tegyenek valamit, vagy mondjanak le mind.
Semmilyen történelmi helyzet nem alakult erőfeszítések nélkül. Nem mutogatni kellene, hanem önmagunkba nézni, és keresni a lehetőséget, amíg még van jövő, és síkra szállni egy jobb világért.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 02. 04.

Sokan beszélnek ma tudásról, de csak kevesen értik ennek a fogalomnak a lényegét. Márpedig fontos, hogy megfogalmazzuk mit is jelent valójában. Az emberiség számára mindig kardinális tényező volt az ismeretek birtoklása. Aztán mikor valakik már egy-egy szakterületen belül sok ismeretet birtokoltak, kialakultak a tudományok. A tudomány azonban nem adhat átfogó képet a nagy egészről. A tudomány ma azzal büszkélkedik, hogy mennyi mindent ismerünk. Azt azonban egyre kevesebben veszik észre, hogy mennyi kérdés marad megválaszolatlanul, miután  egy-egy axiómát már megismertünk.

A helyzet az, hogy a túl analitikus diszciplínák, és a makacsul helyüket tartó teóriák világában élve az emberiség nem is ismeri igazán saját világát és az Univerzumot. Az igazi ismeret pedig belsőnkből jönne. Igen ám, de ha valaki csak az Internetet, az új csillagászati felfedezéseket és a számítástechnikát figyeli, akkor kevés ideje marad, melyet saját belső világának szentelhet. Tudás az is, ha valaki mindent képes felfogni az egészséges életmódról és főzni tud – de képes megérteni, hogy ezen túlmenően nem kell mással foglalkoznia. Jelen korban ugyanis – a hiányzó harmadik szem és egyéb misztikus szervek miatt – nem kell a könyveket bújni, vagy tanfolyamok sokaságát elvégezni. Nyilván régebbi korszakokban, a prehisztorikus múltban bizonyos megismerési folyamatok jobban működtek, hiszen spirituális szervek nagyobb hatásfokkal álltak rendelkezésre. Ma mindez már a múlté, és az emberek szeretnék a pótlást túlzott ismeretszerzéssel helyettesíteni, ez azonban nem vezet sehová, hiszen önmagunkat kell megismerni ahhoz, hogy tudjuk, milyen könyvet és tanfolyamot ajánl nekünk a sors. Ehhez azonban belülre kell figyelnünk, nem pedig guruk vagy tanárok útmutatását követve ide-oda szaladgálnunk. Minél több az ismereted, annál jobban elvesztheted önmagad (ez alól a zsenik kivételek). Az átlagember jobb, ha arra figyel, mi az, ami ő valójában. Egy-két adott szakterület és specifikus ismeret magasrendű tudása már elvezet önmagunk teljes látásához. Ezek után pedig képesek leszünk egyre többet érzékelni mindabból, ami a minket körülvevő valóság valójában.

Régi korszakokban sokszor pusztán a hit – itt persze nem a hazug papokra és az inkvizítorokra gondolok – olyan mértékű belső megismerési folyamatokat indított el, melyek révén egy adott személy képes volt óriási magasságokba emelkedni.

Nem azt kell tehát néznünk, hogy mekkora lexikális műveltség kell, hogy énképünk tökéletes legyen, hanem azt, hogy milyen szinten ismerjük fel a belső tudáshoz vezető utat. Lehet ez költészet, szabás-varrás, főzés, asztrológia, vallástörténelem, filozófia, jóga, de akár közönséges elméletek befogadása. A lényeg, hogy ne a sokféleség megismerésének igénye adjon támasztékot a dolgokhoz. Elég egy-két területben úgy elmélyedni, hogy aztán évek alatt a megismerés utakat nyisson belső önvalónkhoz. Ha az a sorsunk, akkor az utak úgyis tudóssá vagy űrutazóvá tesznek bennünket. Ha nem, akkor pedig egy végtelenül nyugodt, egyszerű, mégis torzulás nélküli, önismeretben gazdag emberré válva élhetjük életünket. Egyik esetben sem akarunk majd vetélkedőkre járni, vagy mutogatni magunkat. Annyit teszünk, amennyi kell, s a lényeg, hogy már tudjuk mi a szerepünk a világban. Ez minden korok megvilágosodási folyamatainak az alapja és első lépcsőfoka. Így teremtődik meg a belső egység, amely ma annyira hiányzik az embereknek. A széttagozódás helyett pedig megleljük helyünket a kozmoszban, aztán fokozatosan elindulunk a tökéletesedés felé.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 01. 13.

Nemo kapitány mindenkit megihletett, hiszen a Verne regény egy magasabb technikai civilizáció szintjét képviselő embert jelenített meg a történetben. Az emberek nagy része ténylegesen mesének vette Verne regényének hőséről szőtt legendákat. Nem ez a lényeg, hiszen eme írás valóságalapja kétségbevonhatatlan. Valószínűleg az írásaimból már ismert „Más utakon járó” csoporthoz tartozó karakter jelent meg a Verne regényben. Ezek az emberek tisztább szellemiséget képviseltek az átlagembernél. Személyiségükhöz közelebb volt a szellem, mint az itt élő atlantiszi fajtáé.
Probléma, hogy az átlagember technológiai és racionális tudása jóval felülmúlja az erkölcsi szintjét és spirituális nívóját. Atlantisz fiai egy olyan primitív és félállati közösség itt még szintén territoriális ösztön szintjén mozogva valódi célok nélkül születnek le a Földre. El lehet képzeli, mekkora veszélyt jelenthetnek egy irányító réteg kezében, kik a Hold és a Mars felszínéről kiindulva távoli naprendszerek meghódítását tűzték ki célul.
Már írtam róla, hogy a Hold megszállása nagyjából az 50-es és 60-as évek fordulóján történt. Az ott élő „Más utakon járók” bizonyos hányada el tudott menekülni, és a Naprendszer távoli tájain éli életét. A földiek a legyőzött nácik technológiai tudásával és egy idegen faj segítségével konstruáltak néhány űrjárművet. A Hold megszállását ezekkel hajtották végre – s aztán az ott levő technológiát birtokba véve, majd továbbfejlesztve kezdték el a létezést ezen a planétán. Ma azonban egészen más a helyzet. A holdi erők sem egységesek. A Zeta-Reticulum-beli segítség már nem erős, és vannak olyan kezdeményezések, melyek új szövetséges után kutatnak. Valószínűleg egyes még élő, s az Uránusz közelében levő „Más utakon járó” csoport a fenn említett tisztább holdi emberi közösséggel szövetkezve titkos tervet készül végrehajtani. Nehéz ebbe konkrétan belelátni, de nyilvánvaló, hogy a földet elhagyni igazán komolyan csak azok képesek, kik mind, mind karmikus szinten ennek végrehajtásához elég érettek.
A Holdat, majd pedig a Marsot bázisként használó titokzatos atlantiszi közösség egy barbár csoport. Hiába tartják magukat a legkiválóbbnak, valójában ez csak egy genetikai többlet, és igazi bölcsesség nélkül mindez semmit sem ér. Amit azonban a tőlük elpártoló, és a „Más utakon járókkal” szövetséget kereső csoport csinál, az már kozmikus értelemben nagyszerű és bátor dolog. Nem lehet igazán tudni, hova is tartanak – de nem oda, ahová a kísérletező Irányítók és klónokat létrehozó tudósok. Ez a helyzet tükrözi a Földön mindenkor honos valóságot. A vezetők és bátor keresők sohasem értettek egyet, így volt ez a kezdetek kezdetén – s így van a végnapokban is. Ez azonban csak növeli a bátor keresők terveinek grandiózus jellegét, s ez teszi igazán istenivé a kiválasztott kevesek szabadulási kísérletét.
Nem kell messzire mennünk, ha az ember gondolkodásának paradoxonjait láttatni akarjuk. Egy magasabb szintről ideérkező lélek számára kicsinyesnek és primitívnek tűnnek az embert irányító tradíciók, vallási és elvárásbeli megkötések. Az ember szellemiségét nem a tiszta szándékok, hanem primitív ösztöni késztetések hatják át. A „Más utakon járók” ezért hagyták itt a bolygót. Nyilvánvaló, hogy akik itt akarják hagyni ezt a világot, csakis velük való szövetségben tehetik. Hamburgert, háborút, torz vallást, ösztönöket nem kellene exportálni a világegyetembe. Aki elég tiszta, képes átlátni írásom lényegét.

Az írás eredetileg megjelent: 2011. 12. 22.

Arthur C. Clarke egy általa írt SCI-FI-ben sokat foglalkozott a Jupiter Európa nevezetű Holdjával. A fantasztikus regény lapjain egy űrexpedíció leszáll az Európára, és próbál valamiféle kapcsolatot teremteni az ottlevőkkel. A csoport helyzete azonban drámaivá válik, mivel az Európát felügyelő idegenek drasztikus eszközökkel igyekeznek őket távol tartani a civilizációtól.

S most jön a valóság. 2010 őszén ismerkedtem meg Rékával. Gyermekkorától különös teremtmények zaklatták, s az emlékek nagy része egy amnéziás fázisba került. Mint terapeutának, kötelességem volt segíteni rajta. Rékát még öt éves korában, Debrecenben kezdték el vizsgálgatni különös idegenek. Már az első két regresszióban kiderült, hogy ezek tudása messze meghaladja az emberi faj által felfogható határt. Olyan téridő átalakítást hajtottak végre, amely fantasztikus regényekbe illik. Éjszaka valahogyan egy űrjármű belsejében találta magát, amely valószínűleg a lakás előtt lebegett, de egy teljesen ember által felfoghatatlan dimenzióban. Azt is érzékelte a regresszióban, hogy mintegy 1,5 óra időkiesése volt – de maga a vizsgálat mégis mintegy 2,5 órát vett igénybe. Ha a másik szobában alvó szülei észre is vettek volna valamit az egészből, az csak 4-5 másodpercig tartott volna. Talán annyit láttak volna, hogy a lány felkel és meztelenül elmegy a WC-ig, majd visszafekszik az ágyba.

A 3., 4. és 5. regresszió már fényt derített még lényegesebb dolgokra. Egy körülbelül másfél méter magas, nagy szemű lény a vezetője annak a nagyrészt biorobotokból álló csapatnak, amely Rékát zaklatja. Már előző életeiben is figyelték – ezt határozottan állította. Valamihez kell, s ez a valami egy érdekes dolog.

A lány eljutott egy nagy bolygó közelébe, melynek sok kicsi és négy nagyobb holdja volt. Aztán az egyik holdon találta magát, s onnan érzékelte a másik hármat, meg a nagy bolygót. Az 5. regresszió után mutattam Rékának felvételeket a Jupiterről, és ő 98%-kal állította, hogy ezt a bolygót látta, egy jeges szurdokokkal teli fehér planétáról – amely nem lehetett más, mint az Európa (Rékának semmilyen csillagászati érdeklődése, ismerete nem volt azelőtt). A 4. és 5. regresszió fényt derített rá, hogy az Európa valóban egy teremtési projekt része. Olyan lények figyelték Rékát már inkarnációk óta, akik a holdat civilizációval ellátni akaró csoporthoz tartoztak. Az Európa jege alatti óceánban már élnek furcsa, úszkáló lényfajták. Szükség van azonban asztrális és mentális lélektestekre ahhoz, hogy egy fejlett és értelmes civilizáció alakuljon ki. Ezeket Réka szerint a galaxis különböző szektoraiból akarják megszerezni a teremtési tervet felügyelők. Nagy szemű és társai a Földről viszonylag kevés lelket akarnak bevonni ebbe.

Egy másik regresszió még jobban rádöbbentett arra, hogy mi is folyik itt a Földön. Kliensem, egy 26 év körüli férfi gyakorlatilag állandó manipuláció alatt állt. A 2. regresszió után szó szerint azt mondta : „Már ellened is programot raktak a fejembe. Gyűlölnek téged, mert rombolod a rendszert.”

Hát igen, tanulságokat már régen levontam. Már sejtem, hogy ezen a bolygón sokféle idegen faj él, vagy idelátogat – nem egy közülük volt atlantiszi – és hatással van az itt élő emberekre. Manipulációk, tudatzavar, munkahelyi, szerelmi problémák és a karmába való egyértelmű belenyúlás az okozata tevékenységüknek. Ezek a lények a halál utáni világ asztrálzónáiba is belenyúlnak. Jónéhány lélek kerül általuk felépített hamis „fényvilágokba”, melyekben ők játsszák az Isten szerepét. Ezek a világok azonban csak szánalmas analógiái kozmosz 5., 6. és 7. szintjeinek.

Az embereket nagyon könnyű szoftverként kezelni, hiszen nincsen valódi tudás a birtokukban. Az emberi technika fejlődése sem hozott átütő eredményt, hiszen ez csak számunkra, földi emberek számára jelképez előrelépést. Bölcsesség nélkül ez a technológia csak annyit ér, mint az óvodás kezében egy láncfűrész.

Réka egyébként már jobban érzi magát. Valószínűleg nem akar az idegenekkel elmenni, s egy őslevesben az Európán tovább folytatni a létezést.

Az írás eredetileg megjelent: 2011. 12. 10.

Egy olyan sötét világban, mint a Föld, igen negatív módon folynak az események. Számos spirituális állítás vagy ismeret – melyeket persze hitelesnek fogadunk el – válhat hamissá. Meghatározó okkult axiómák pillanatok alatt hiteltelenné degradálódhatnak, hiszen aki valóban képes az emberek elé tárni igaz ismereteket, annak kötelezettsége is az igazságokat kimondani.
Jellemző téma manapság, hogy egyes szellemi útkeresők az idegen világok Földre gyakorolt hatását tartják negatívnak. Divat például a Lyra-csillagképet és tevékenységét pejoratív módon elemezni. Sokan nem veszik észre, hogy a degradáló emberek véleményét pontosan azok a kettes és hármas szintű rendszerből jött idegenek manipulálják, akik valóban negatív hatást fejtenek ki a Földre. Mint más írásaimból kiderült, Atlantisz bukása után a visszatért, de hajdan volt atlantisziak, kik más világokba menekültek régen, azonnal elkezdték a földi valóság átalakítását. A negatív szerepek, melyeket az embereknek írtak, tulajdonképpen egyfajta szoftvert csináltak a fajból. Így az emberek nem vették észre, hogy egész szellemiségüket determinálják, és függetlenségük lassan teljesen elvész. Nyilvánvaló, hogy ezek a hatalmak nem nézik jó szemmel egy olyan hatalom ittlétét, amely jóval felettük, s az emberek felett áll.
Tudott dolog, hogy a holdi erők, s rajtuk keresztül pedig közvetve a Lyra és szövetségesei mentálsíkon segítséget nyújtottak a harmincas évek német gazdasági és ipari fejlődésének. Ez azonban nem jelentette a nácizmus támogatását. Aki a Lyrát ezzel vádolja, az téved, vagy egyszerűen hazudik! Egyszerűen arról volt szó, hogy a szellemi hatalmak láttak egy olyan hatalmas, összefogásra képes népet, melynek koncepciói az egész földi összefogás létrehozásához bázist nyújthattak volna. Ahogyan a német nép akkor és ott egységbe állt, az példa értékű lehetett volna sok más földi nemzet vagy csoport számára. A Lyra által nyújtott segítség másrészt azt a célt is szolgálta, hogy kialakuljon és megjelenjen egy olyan tudást birtokló hatalom, amely űrjárművek gyártásával galaktikus terveket képvisel. Ez fontos volt akkor. Más szempontból is kardinális volt a segítség. Az atlantisziak annak idején sok borsot törtek a kozmosz hatalmainak orra alá. A titánháborúk idején a terraphimok és csillagerő-akkumulátorok megbontották a világegyetem rendjét. Németország egy olyan karmát képviselt, amely az Atlantisz elleni felkelést volt hivatva jelképezni. A reinkarnáció törvénye alapján azok, akik akkor ott voltak a titánháborúk idején, a XX. században is valamilyen szerepet kaptak. Egészen egyszerűen szembe kellett nézniük azzal, hogy amit egykor ők adtak másoknak, most valamilyen formában visszakapják. Hangsúlyozom azonban, hogy a háborút nem feltétlenül kellett Hitler fennhatósága alatt megvívni. A háború és az Atlantisz elleni felkelés determinálva volt, de a barbár emberirtás nem. Mindezt meg lehetett volna vívni politikai alkukkal rövidebb ideig, s kevesebb vérrel.
Nem igaz tehát, hogy a lyraiak Hitlert támogatták. A fejlődés, a tudás terjedése és egy felkelés alapjainak létrehozása beletartozott a kozmikus karma terveibe. Ezzel szembe kellett néznie az emberi fajnak! Az emberirtás és fajelmélet már nem tartozott a kozmikus karma által előírt ütemterv keretei közé.
Ugyanígy az sem igaz, hogy a Lyra csillagkép vezetői fellázadtak az Atya ellen. Valójában a Földet ellenőrzés alatt tartó, újra visszatelepült atlantisziak és gyíkfajok adják az ilyen véleményt az emberek szájába. Ők a lázadók, ahogyan hajdan a földi ember teremtője is az volt. A Lyra valójában a kozmikus morál és galaktikus rend betartását van hivatva reprezentálni, és segít az arra hivatott földi lelkek kiválasztásában, és magasabb világokba való távozásában. Így persze a földi erők nem igazán nézik jó szemmel a jelenkorban a lyraiak tevékenységét. Bele kell azonban nyugodni, hogy a földi teremtőnél jóval magasabb hatalom küldöttei itt vannak, és szerepük egy galaktikus szabályszerűség analógiáival áll kapcsolatban. Erről véleményt lehet mondani, de ítélkezni azért nem érdemes, mert innen a Földről nézve nehéz belelátni a kozmikus karma valódi összefüggéseibe. Ez ugyanis teljesen eltér a földi hatalmak által előírt, de csak a földre vonatkozó karmától. Az emberi szellemiség nem mutat analógiát azokkal a történésekkel, amelyeket a fény rendszereiben élők generálnak. Nehéz bármilyen párhuzamot találni a kétféle létforma között, de mindenki számára tanulság az igazság felismerése.

Az írás eredetileg megjelent: 2011. 11. 16.

Az emberiség jelene valami olyan dolog következménye, melyet csak behatóbb vizsgálódás után érthetünk meg a maga valóságában. A prehisztorikus múltban történt események persze túl vannak a felfogható, és tényekkel igazolható valóság határain – róluk csak meditáció vagy médiumi információ szintjén szerezhetünk tudomást. Mégis talán eme megismerési fajták segítségével juthatunk közelebb a valóban megtörténtekhez.
Mikor a NIBIRU segítségével egy, a FEHÉR FÉNYHEZ tartozó galaktikus hatalom végre megtörte az atlantiszi hatalmat, sok régen itt volt tiszta szellemcsalád érkezett vissza a Földre. Jöttek, mert hittek abban, hogy az emberiséget – Atlantisz nem tiszta teremtményét – valamilyen formában rá lehet venni arra, hogy jó irányban induljon el. A visszaérkezettek már a titánoktól és a régi bűnös teremtő atlantiszi fajtól megszabadított rendszerben láttak munkához. Hamar észrevették, hogy az emberi teremtmény tisztátalan, és sokan vannak, akik képtelenek a jó útra térni. A legtöbben nem akartak valóban pozitív szerepeket és inkarnációkat felvállalni.
A NIBIRU döntése nyomán így egyre több olyan volt atlantiszi szellemcsalád is visszaérkezhetett, kik régen elhagyták ugyan a bolygót, de a szürkeséget és kissé a tisztátalanságot is képviselték. Annak idején nem értettek ugyan egyet a teremtési tervet legszélsőségesebben végrehajtókkal – de ők maguk sem voltak tiszták. Ilyen volt szerintem egy-két LACERTA-beli gyíkfaj, kik maguk atlantiszi gyökerekkel rendelkező, de sötét szellemiség képviselői. A NIBIRU azért döntött úgy, hogy őket ide beengedi, mert rádöbbent az emberi fejlődés zsákutcájára. Az emberlények az igazán jó és a szabadulás ösvényére vezető szerepeket nem igazán tudják eljátszani – így aztán szükségeltetik a sötétség – s talán ekkor töretlen lesz a fejlődés. A visszaérkezett sötét fajok elkezdtek negatív szerepeket osztani, s kialakultak hanyatló korszakok.
S ezt tart a mai napig is. Ettől szenved sok pozitív atlantiszi szellemcsalád, s néhány kitűnő emberlélek, aki szabadulni szeretne. A nibiruiak úgy tervezték, hogy 3, maximum 5 inkarnációt tölt el minden lélek hanyatló sorsban. Ez azonban nem a terveknek megfelelően alakult, mert vannak, akik 100 vagy 200 életet is eltöltöttek – s bolyonganak cél nélkül a jó és rossz útvesztőjében.
Ha teszünk egy kis kitérőt a Világegyetem távoli tájaira, rádöbbenhetünk néhány tényre. Még egy ragadozó faj bolygóiról is könnyebb a szabadulás, mint a Földről. Ott ugyanis a lélek ráeszmél (persze ezenközben már volt áldozat és volt pusztító vadász), hogy feladatok elvégzése, és a megtapasztalt tények megtanulása után el kell mennie más világba. A mi Földünkön azonban az újra letelepedett idegenek egy játszóteret kaptak. Élvezik, hogy az emberek nagy része semmit sem tud a tudatalattiról – és a halál utáni asztrálmenny és –pokol dimenziók bizonyos hányadát uralva szinte visszatérésre kényszerítik a szabadulásra képtelen lelkeket. (Tulajdonképpen ők is hozták létre a halál utáni dimenziók és a „fényvilágok” jórészét. Ezeket azonban szerencsére a tiszta lelkek, a jógik, a mágusok és a MÁS UTAKON JÁRÓK messze elkerülik.) A visszatérés főképpen a szétszakított lelkek esetében elkerülhetetlen, hiszen a teljességet nem találó léleknek a karmán túl még az egység utáni sóvárgással is szembe kell néznie! Márpedig az utóbbi 300 évben egyre több szétszakított lélek bolyong a Földön. A másvilági síkokon, ha mondjuk 6-8 lélektestből akárcsak 2 öntudatlan, bármi megtörténhet. Inkarnáció előtt beültethetnek más emberi lények lélektesteiből, vagy manipulálhatják, s így növelik a szétszakítottság esélyeit.
A probléma az, hogy az emberiség egy részének nagyon is megfelel ez a kozmikus „óvoda állapot”. Sokaknak fogalmuk sincsen róla, hogy mit csinálhatnának az őket manipuláló hatalmak befolyásának csökkentése érdekében. Örülnek azonban, hogy negatív szerepeket kapnak, mivel a jóra egyszerűen képtelenek. Így a háborúk, az egymás bántása, az irigység, a gonoszság és a tudatlan félelem mind-mind olyan programok, melyeket az embert folyamatosan irányító hatalom gerjeszt. Nem kell senkit sem hibáztatni persze, hiszen minden szabadulás ideje eljön egyszer. Aki valóban tisztaságra áhítozik, annak számára egy idő után fölöslegessé válik a földi asztrál- és fizikai világ álvalósága. Ebben persze nem árt segíteni, s kezet nyújtani annak, aki kéri. Aki börtönben kell, hogy maradjon, annak éppen megfelelő korlátot képeznek az Irányítók, hiszen még veszélyes volna a jó és a fénytől átitatott szférába való belépése.