Az írás eredetileg megjelent: 2011. 12. 22.

Arthur C. Clarke egy általa írt SCI-FI-ben sokat foglalkozott a Jupiter Európa nevezetű Holdjával. A fantasztikus regény lapjain egy űrexpedíció leszáll az Európára, és próbál valamiféle kapcsolatot teremteni az ottlevőkkel. A csoport helyzete azonban drámaivá válik, mivel az Európát felügyelő idegenek drasztikus eszközökkel igyekeznek őket távol tartani a civilizációtól.

S most jön a valóság. 2010 őszén ismerkedtem meg Rékával. Gyermekkorától különös teremtmények zaklatták, s az emlékek nagy része egy amnéziás fázisba került. Mint terapeutának, kötelességem volt segíteni rajta. Rékát még öt éves korában, Debrecenben kezdték el vizsgálgatni különös idegenek. Már az első két regresszióban kiderült, hogy ezek tudása messze meghaladja az emberi faj által felfogható határt. Olyan téridő átalakítást hajtottak végre, amely fantasztikus regényekbe illik. Éjszaka valahogyan egy űrjármű belsejében találta magát, amely valószínűleg a lakás előtt lebegett, de egy teljesen ember által felfoghatatlan dimenzióban. Azt is érzékelte a regresszióban, hogy mintegy 1,5 óra időkiesése volt – de maga a vizsgálat mégis mintegy 2,5 órát vett igénybe. Ha a másik szobában alvó szülei észre is vettek volna valamit az egészből, az csak 4-5 másodpercig tartott volna. Talán annyit láttak volna, hogy a lány felkel és meztelenül elmegy a WC-ig, majd visszafekszik az ágyba.

A 3., 4. és 5. regresszió már fényt derített még lényegesebb dolgokra. Egy körülbelül másfél méter magas, nagy szemű lény a vezetője annak a nagyrészt biorobotokból álló csapatnak, amely Rékát zaklatja. Már előző életeiben is figyelték – ezt határozottan állította. Valamihez kell, s ez a valami egy érdekes dolog.

A lány eljutott egy nagy bolygó közelébe, melynek sok kicsi és négy nagyobb holdja volt. Aztán az egyik holdon találta magát, s onnan érzékelte a másik hármat, meg a nagy bolygót. Az 5. regresszió után mutattam Rékának felvételeket a Jupiterről, és ő 98%-kal állította, hogy ezt a bolygót látta, egy jeges szurdokokkal teli fehér planétáról – amely nem lehetett más, mint az Európa (Rékának semmilyen csillagászati érdeklődése, ismerete nem volt azelőtt). A 4. és 5. regresszió fényt derített rá, hogy az Európa valóban egy teremtési projekt része. Olyan lények figyelték Rékát már inkarnációk óta, akik a holdat civilizációval ellátni akaró csoporthoz tartoztak. Az Európa jege alatti óceánban már élnek furcsa, úszkáló lényfajták. Szükség van azonban asztrális és mentális lélektestekre ahhoz, hogy egy fejlett és értelmes civilizáció alakuljon ki. Ezeket Réka szerint a galaxis különböző szektoraiból akarják megszerezni a teremtési tervet felügyelők. Nagy szemű és társai a Földről viszonylag kevés lelket akarnak bevonni ebbe.

Egy másik regresszió még jobban rádöbbentett arra, hogy mi is folyik itt a Földön. Kliensem, egy 26 év körüli férfi gyakorlatilag állandó manipuláció alatt állt. A 2. regresszió után szó szerint azt mondta : „Már ellened is programot raktak a fejembe. Gyűlölnek téged, mert rombolod a rendszert.”

Hát igen, tanulságokat már régen levontam. Már sejtem, hogy ezen a bolygón sokféle idegen faj él, vagy idelátogat – nem egy közülük volt atlantiszi – és hatással van az itt élő emberekre. Manipulációk, tudatzavar, munkahelyi, szerelmi problémák és a karmába való egyértelmű belenyúlás az okozata tevékenységüknek. Ezek a lények a halál utáni világ asztrálzónáiba is belenyúlnak. Jónéhány lélek kerül általuk felépített hamis „fényvilágokba”, melyekben ők játsszák az Isten szerepét. Ezek a világok azonban csak szánalmas analógiái kozmosz 5., 6. és 7. szintjeinek.

Az embereket nagyon könnyű szoftverként kezelni, hiszen nincsen valódi tudás a birtokukban. Az emberi technika fejlődése sem hozott átütő eredményt, hiszen ez csak számunkra, földi emberek számára jelképez előrelépést. Bölcsesség nélkül ez a technológia csak annyit ér, mint az óvodás kezében egy láncfűrész.

Réka egyébként már jobban érzi magát. Valószínűleg nem akar az idegenekkel elmenni, s egy őslevesben az Európán tovább folytatni a létezést.