Az írás eredetileg megjelent: 2012. 02. 18.

Második könyvem kéziratában leírtam, hogy az emberi lélek legbelső magját eltorzítják bizonyos programokkal. Az ún. ellentétprogramok miatt nem képes egy lélek 10-20 vagy maximum 30 élet után elmenni erről a bolygóról, s rádöbbenni minden dolog illuzórikus voltára. Az ember ismétel, s a különböző történelmi korszakokban sem történik semmi új a nap alatt – csak más köntösben, más időben mindig ugyanaz. Azok a teremtők, kik az ember megjelenéséért felelősek, már csak nagyon kevéssé vannak jelen a földi asztrálvilágban. A jelenkori Őrzők viszont a teljes múltért nem felelősek, hiszen Atlantisz végnapjaiban érkeztek ide a földi asztrálzónába. Mostani céljuk jobbára a földi óvoda rendben tartása s az ember fegyelmezése.

Miért is degenerálható ennyire egy ember? Ha mindent rendesen látna, és karmáját megfelelő ütemben végezné, egészen más volna a helyzet, megtalálná a helyét, nem menne bele buta kapcsolatokba, és nem hozná magát kínos helyzetekbe. A népszaporulat, s a fajfenntartás miatt jöhetnek le fizikai síkra primitív, vagy egyszerűen csak töredék lelkek. Az új istenek számára ezek jobban programozhatók, és a hibáik adta problémákból sokkal stabilabb karmikus útvesztőt lehet csinálni. A szellemétől elszakított ember nem mindig tudja, hogy mi az oka a szaporodásának, gyermekvállalásának. Sokan felelőtlenül, s igazi önismeret nélkül vállalnak több gyereket, s aztán hanyagságuk lesz az oka utódaik siralmas létezésének. Nem kell azért gyermeket nemzeni, hogy valaki a szerencsétlen és torz sorsot vigye tovább, amely szüleinek osztályrésze volt.

Vannak világok, melyekben szellemi tisztaság jellemzi az életet. Ilyen helyeken nincs hiba az utódvállalásnál. Mindenki csak akkor vállalhat utódot, ha már elég érett annak felneveléséhez. Nem a szülők és az ősök karmikus programját kell hordoznia a gyermeknek, és nem kell degenerált szülői normákat teljesítenie. Az ilyen világokban tudják, hogy a gyermek nem azért adatik a szülőnek, hogy belőle egzisztenciát kovácsoljon, vagy pénzt, esetleg morális többletet nyerjen a szülő. Tisztán azért születnek lelkek, hogy megnyilvánuljanak és beteljesítsenek egy sorsot, így aztán küldetésük tudatában valódi szándékaik és céljaik ismeretében sokkal könnyebb és boldogabb életük van. Nem deformált és programokkal átitatott személyiséget mondhatnak magukénak, hanem egy tiszta tudatot, melyben minden szegmens a helyére kerül. Ismerik a szüleikhez való valódi kapcsolódásuk lényegét, tudják szellemcsaládjuk szerepét, s felismerik az adott naprendszerbeli küldetésük lényegét is.

A Földön éppen azért születik annyi torz és szerencsétlen ember, mert eme fentebb említett összefüggések nincsenek a szülők birtokában, miközben gyermekvállalásról ábrándoznak. Tisztátalan szemléletmóddal nem lehet igazán komolyat alkotni. Amíg el nem jut a faj a programoktól való szabadulásig, addig nem lesz esélye meghaladni önmagát. A rend azonban szellemi szintekről indulhat el. Csakis a tiszta gondolat, s a hibák felismerése vethet véget ennek a krízishelyzetnek, melyet a földi embernek okoznak ma a rajta élősködő embertömegek.