Az írás eredetileg megjelent: 2013. 07. 26.

Az atlantiszi teremtmények egy része valóban igazi kozmopolita volt. Évek százezreivel ezelőtt másképp nézett ki a Föld, a levegő sűrűbb, a víz hígabb volt. W. Charon is említi, hogy bizonyos fajok képesek voltak a harmadik szemen és más mentális csatornákon keresztül kapcsolatot tartani a kozmosszal. Igen, valóban voltak fajok, melyek számára nem volt gond látni az Orion, a Plejádok, a Szíriusz vagy éppen a Cet csillagkép lényeinek életét. Színes képekben pergett le előttük egy adott naprendszer élete, és szimbolikus formában tudták ezt értelmezni, hiszen előfordult, hogy emberi tudattal alig felfogható információkhoz jutottak. Ezeket a szimbólumokat persze a ma embere már nehezebben érti meg.

A kozmikus távolbalátás azonban nem minden fajnak sikerült. Nyilvánvaló, hogy az, aki idegen világok lényeinek életét látta, valójában talán az adott rendszerhez kötődő más lélektestekkel is rendelkezett. Így aztán a nagy szellemi entitáson keresztül láthatta lélektestvérei sorsát. Ezeknek a fajoknak a szellemi entitásai nagyon sok lemúriai alkotót is hordoztak. A tiszta szeretet, a valódi spirituális tudás és isteni miliő még bennük volt. Bizonyos, hogy ők a legtisztább atlantiszi fajok által voltak felügyelve – és sokan közülük egy idő után el is tűntek erről a bolygóról.

Más fajok nem rendelkeztek idegen lélektestekkel, és szellemiségük is kevésbé tudta átfogni a környező kozmikus térségek üzenetének lényegét. A sötétebb atlantiszi szellemcsaládok és gyíkfajták által ellenőrzött lények bizony durvábbak és primitívebbek voltak. Lételemük volt a háború, az állandó küzdelmek, a territoriális vagy vallási, etnikai alapon folytatott háborúk mindig lejjebb süllyesztették őket. Ahogyan teremtőik is egyre mélyebben süllyedtek az anyagi világba. A harc, mint tudatállapot egyre jobban szabta szűkre a szellemi fejlődést. A kozmosz környező térségeiből inkább a sötétséget és az ártó energiákat kezdték felfogni, s ennek eklatáns példája a titánok gyűlölete az atlantisziak felé.

Egyiptom földjén, néhány ezer év távlatában szintén érdekes dolgok zajlottak. Szinte a prehisztorikus tegnapban járunk, s rengeteg idegen élt az emberek között. Az embertestű, kutyaszerű Plejádiaktól az Orionbeliekig sokan itt voltak, de vigyáztak rá, hogy nyomaik időben eltűnjenek (erről persze az azt követő korszakok irányítói is gondoskodtak). Tették a dolgukat, s lezártak bizonyos korszakokat. Ezekről a ma embere persze vajmi keveset tud. Sokaknak nincs is rá igényük, vagy meg sem értenék a régmúlt idők lényeinek életét. A sötétség utáni vágy azonban megmaradt. A háborúk, a merényletek, a gyilkosságok mind-mind örökösei mindannak, ami itt a régmúltban történt. Az igazi jó és a fény hosszú távon sosem tudott is megmaradni. Észre kellene venni, hogy a jelenkor gazdasági és politikai intézkedései mögött sem a tiszta szándék húzódik meg. Valóban úgy látszik, hogy el akarnak kerülni egy globális világégést. A látszat mögött azonban ott a valóság, hiszen milliók éheznek, polgárháborúk, s járványok pusztítanak. A kormányok hallgatnak az embert irányító sötét erőkről, a Hold titkairól, és a mögöttes hatalom pénzügyi manipulációiról. Valójában az ember igazán semmit sem tud! A televízió és a média csak lényegtelen részleteket közvetít. A holnapot sem látjuk, hát még azt, hogy mi lesz holnapután, elképzelni sem tudjuk.

Ha újra képesek lennénk felfogni a tiszta üzeneteket, és megnyitni szívünket és szellemünket a kozmosz felé, talán többet elérnénk. Ha lemondanánk a fizikai világ valósnak hitt anyagi értékeiről, talán eljutnánk ahhoz a bölcsességhez, melyet a régmúlt idők mesterei minden nap átélhettek.

Az írás eredetileg megjelent: 2013. 06. 25.

Az emberek úgy tesznek, mintha lételemük volna a szabad gondolkodás és a konvenciók nélküli magatartás. Valójában sokan tudják, hogy mindez csak illúzió, hiszen szükségszerű keretek és realitás nélkül lehetetlen volna létezni.

A jelenkor fantasztái és magukat spirituális reformereknek nevező személyiségei azonban egyre-másra kiabálják, hogy el kell hozni a felszabadulást. Jómagam is hittem ebben, hiszen aki könyveimet és írásaimat olvassa, érzékeli a függetlenségre irányuló hajlamomat. Megváltoznak azonban az ember jellemvonásai, ha szembesül néhány ténnyel. Nem lehet egy olyan fajnak valódi tudást és igaz ismeretet adni, mely faj tagjai egymáson élősködnek, s egész gazdasági fejlődésük erre épül. Az irányítók és a ma népszerű témát kínáló gyíkok valójában börtönünk őrei. Lehet őket szidni vagy kárhoztatni, de valójában leglényegesebb feladatuk, hogy az igazi természetfeletti hatalmat és képességet a jelenkori ember ne találja újra meg.

Valójában mi történne, ha X mondjuk UFO-val közlekedne, s tudata újra kozmikus méretűvé válna? Arra használná a járművet, hogy kozmikus testvéreink és csillagközi lények közötti látogatásokat tegyen? Növényeket termesztene tudatával, és próbálna az elemeken és az időjáráson úrrá lenni? A probléma az, hogy a repülő járművet lehet, hogy éppen fegyverként próbálna használni, s gondolatával embereket manipulálna, s az elemeket pusztításra serkentené. Vannak persze olyan emberek, akik már nem ezt művelnék, de ne felejtsük el, hogy sokan egyáltalán nem lennének érettek arra, hogy magasabbrendű energiák és tudás birtokosaként bekerüljenek a galaktikus közösségekbe.

Valóban vannak nem csak a Föld körül, hanem a bolygónk alatt is létező idegen közösségek. Ezek némelyike nagyobb tudást birtokol, mint akár az atlantiszi gyíkok. Nem lehet azonban minden esetben rossznak minősíteni a hatalmukat, hiszen – szoros szövetségben az irányítókkal – ők is részei az embert felügyelő szellemi erőnek. Az ember szabadsága káoszhoz vezetne. Nem vagyunk még birtokában morálnak és olyan bölcsességnek, amely valóban megnyitná az utat a galaktika határtalan mélységeiben rejlő igazi hatalmakhoz. Sokan nincsenek felkészülve még saját maguk elfogadására sem, nemhogy az idegenekkel való találkozásra. Az embereknek először belül kellene rendet teremteniük ahhoz, hogy a tudást valóban konstruktív módon használják a maguk javára, s vele ne Atlantisz szárnyas kerubjait és ötméteres pusztító titánjait idézzék meg.

Az írás eredetileg megjelent: 2013. 03. 26.

Döbbenetes, amit Szaniszlóval és hazánkkal művelnek. Én misztikus vagyok, és nem kenyerem a politika, de tudom azt, hogy Haider nem véletlenül halt meg. Nem akarom gyalázni a Globális Világhatalmat, de tényleg túlzásba viszik… Dianát azért ölték meg, mert az angol királyi család és a szabadkőműveseket is irányító gyíklények kapcsolatára bizonyítékot talált. Valószínűleg Michael Jackson sem volt beteg pedofil. Egyetlen bűne – melyért nagyon megfizetett – hogy rádöbbent az Afrika elszegényítését célzó amerikai gazdaságpolitikai
elit játszmáira. Hát igen, ha a liberális és a Föld rendőrét játszó Egyesült Államok egy kicsivel kevesebbet költene fegyverekre, Afrikában 100 milliók több vajas kenyeret ennének.

Azért szenved a bolygó, mert egy átfogó és nemzeteket titokban irányító politikai, katonai és vallási elit úgy akarja. Ezek nem riadnak vissza semmitől. Valódi szabadságról és emberi jogokról beszélnek, de én ebből nem kérek. Bűnözőknek, degeneráltaknak és az emberek elnyomását kéjjel élvezőknek szerintem egy bizonyos helyen
lenne otthona. Ez pedig a börtön! Nem szégyellik magukat, hogy Magyarországot mindenféle nácinak elmondják! Ha valóban a jó szándék és a tisztesség vezetné őket, lelepleznék azokat a titkos irányítókat, kik végromlásba viszik ezt a bolygót. Sajnos a valóság tragikus, de akinek szeme van, azt látja, hogy mi is készül itt. Az embereket egy
gigászi rabszolgaságba taszító korszak kezdetén állunk, mely magát demokratikusnak nevezi. Remélem, hogy ez a korszak önmagával is végez, mielőtt túl késő lenne.

Az írás eredetileg megjelent: 2013. 01. 20.

Hatalmas fejlődést várunk, és a spiritualitás égisze alatt bekövetkező rejtélyes dolgokra számítunk. Sokan vannak, kiknek gondolkodásuk változik, s reménykednek a fölfelé lépésben. Mások csak néznek, s nem értik, hogy ateizmusuk s az anyagi világba vetett hitük miért nem segíti őket ki a válságból, amelybe kerültek. Valahogyan persze mindenki érzi a változás szelét. Ennek a valóságnak lassan vége, átveszi a helyét valami új ütemterv – valami, aminek mibenlétéről csak keveseknek van fogalma. Átütő erejű krízisek, erkölcsi devalválódás, válságba kerülő életfilozófiák, mind-mind jelzik, hogy valami már nagyon nincs rendjén.

Menjünk le egy kicsit a fizikai valóságba. Látható, hogy a szíriai háború, az Arab tavasz és az egyre fokozódó merényletek mögött értelmes szellemi koncepciók állnak. Mintha most az utolsó időkben a lelkek egy hatalmas összecsapásra készülődnének. Valóban eldőlhet, hogy ki marad, és ki az, aki megy. Aki most meghal, a két létezés közötti világban talán tényleg dönthet, hogy hova kerül, s majd mit akar megélni. Lehetséges, hogy későbbi inkarnációiban messze elkerül innen, de az is lehet, hogy visszajön valamilyen formában.

Nézzünk szét Magyarországon! Sokan nem látják, hogy mi folyik valójában hazánk ellen. A nyugatnak nem tetszik Orbán sajátságos politikája, s nem pusztán hatalmi erőfitogtatás miatt bánik úgy Magyarországgal, ahogyan. Látomásaimban egy szörnyű, összeomlás szélére jutott Magyarország víziója sejlik fel. Mintha valakik erre ítéltetnék Magyarországot, rákényszerítvén egy küldetésével nem párhuzamos útra. Az összeomlás az embereket váratlanul érheti, s egyik napról a másikra szakadékba juttathatja hazánkat. A magyarság felelőssége, hogy átlássa; kardinális szerepkörben van Európában, s ne hagyja veszni az értékeit, mentse meg önmagát.

Egyébként az egész világ forrongó katlanná válhat 2013-ban. Valószínűleg egy hosszú katasztrófa-sorozat veszi kezdetét, mely viszonylagos békék, és újra kirobbanó feszültségek sorozatából áll. Kis korszakok lezáródnak, majd újabbak jönnek létre. Néhány évszázadig tart mindez, s aztán vége lesz eme hányattatásnak. A harmadik évezred közepe táján lezárul végre az emberiség eme jelentős, ám igen sötét periódusokból álló korszaka. Eltűnik a homo sapiens, s szerintem ennek kezdeti fázisáig már csak néhány hét van hátra.

Az írás eredetileg megjelent: 2013. 01. 10.

Sok ember tévedésben van a halál utáni világokat illetően. Van olyan, aki még az éteri síkokon is alig tudatosodik a fizikai test vége után. Márpedig a lélek maga összetett elem, s így egy entitás akár 6-8 helyen is ott lehet egyszerre. Egyik asztrálvilágban mint angyal jár-kel, másikban farkasként azonosítja magát. Van mondjuk egy idegen világbéli létezést hordozó lélekteste is. Lehetséges, hogy mentálsíkon is van 1-2-3 teljesen át nem élt formája is lelkének. Aki tehát még az éteri síkon is éveket tölt el, s nem éli át a többi lélektestét, az nagy hibát követ el. Negatív erők vagy befolyásoló szellemcsaládok irányítják inkarnációit. Tömegével jönnek le ilyen töredéklelkek a Földre a jelen korban. Igazi célt nem látnak, és vakon bolyonganak.

Aki azonban átél néhány lélektestet, s önmagaként azonosítja őket, egyre boldogabb inkarnációkat élhet meg. Aztán egyszer eljön az idő, mikor egyik halála után összes lélektestét átéli. Ez egy frenetikus élmény, mert az összes lélektest minden inkarnációjával együtt világossá válik számára. Ekkor már egy nagyobb. átfogó tudatban létezik. Ez az átfogó tudat azonban csak része valami még nagyobb egységnek. Aztán néha már ebben a még nagyobb egységben ébred fel. de ez is csak része egy galaktikus méretű civilizációnak vagy szellemcsoportnak.

Értjük már milyen gigászi a fejlődés? Minden világon és megtapasztaláson van egy azon túli létezés. Minél nagyobb tudatban ébredünk fel, annál jobban rájövünk, hogy egy még nagyobb tudat részesei vagyunk. Ilyen esetekben már a lélek szabadon dönthet arról, hogy akár több világban is inkarnál egyszerre. Számára már nincs idő, tér, mert semmi nem állhatja útját a végtelen megtapasztalásnak. Kutathat letűnt civilizációk nyomában, de akár ismeretlen szellemcsaládok világaiban, vagy galaxisok mélyén, ködrendszerek belsejében. A lényeg a hallatlan tudatosság, egység és szeretet megtapasztalása, amely őt jellemzi a végtelen felé tartó útján.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 12. 15.

Az anyagvilág egy illúzió, s kevés dolgot szabad várni tőle. Egyébként az elég világ nem más, mint borzalom. Ha szétnézek, látom azt a sok rettenetes problémát és gondot, amit nap, mint nap meg kell élnie az embernek. A szörnyű atlantiszi örökség és a vele járó erkölcsi összeomlás egyre jobban észrevehető. Egyes emberek sajnos nem képesek megélni karmájukat, hiszen el vannak szakítva a szellemüktől. Így aztán nem a tiszta gondolatok a mérvadóak, hanem az ösztönök, melyeket nagyon könnyen lehet manipulálni.

S ha már a manipulációnál tartunk, nézzünk bele a téridő titkaiba. Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt mondjuk: Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Ez azonban egy illúzió. Egyre több esemény mögött áll konkrét manipuláció. Nem azzal a személlyel találkozik például egy ember, akivel szükséges volna. Egy hasonló konstellációban született személy veszi fel vele a kapcsolatot. Valamiféle cselekmény történik, ami ugyan hasonló kauzalisztikus eseménysort vált ki. Ha valaki ugyanis csak egy hasonló szülöttel találkozik, mint akivel valójában kellene, akkor rövidtávon még nem tudja a találkozás után azonnal észrevenni az eltérést. Hosszabb időintervallumnál azonban persze már egyre több oksági félrecsúszás alakul. Minden esemény összefüggésben van más eseményekkel, így ha egy közepesen hosszú időtávot nézünk, emberünk már észreveszi, hogy valami nincs rendjén. Egyre-másra eltérő események jelennek meg az ESEMÉNYHORIZONTON. Így a valóságot alkotó események időrendi sorrendje már hamis. Így lehet elérni, hogy emberek karmájában más dolgok alakuljanak, mint amilyeneknek valójában alakulniuk kellene.

Az alapforgatókönyv minden embernél egy adott cselekményszituáció. Ebbe egy picikét belepiszkálva azonban igen sok eltérést lehet generálni. De mi a helyzet azzal, akivel emberünknek valóban találkozni kellett volna? Ő úgy éli meg a találkozót, mintha az létrejött volna. S mindezt miért? Térben és időben ugyanis nemcsak előre és hátra, hanem oldalra is lehet utazni. Ő úgy éli meg, hogy a személy hétköznapi valóságában van – holott ennek egy alternatív síkjára kerül, ahol szintén hasonló események történnek. Az alternatív idősíkokba való eltolódást egy átlagember nagyon ritkán veszi észre.

Mindkét ember más helyen van tehát, de annyira nehéz a kauzális fonalak alapforgatókönyvtől való eltérését észrevenni, hogy gyakran nem is képesek a felismerésre. Ez a magyarázata annak, hogy miért nem történik valódi áttörés a Földön. Sok világkorszak volt már, melyekben jó néhány zseni vagy misztikus, esetleg idegen lélek át tudta volna törni az irányítók gátló tényezőit. A manipulációk azonban mindezt egyszerűen áttették egy másik időfonálra. Így aztán nem az történt, aminek történnie kellett. Hosszú távon már jelentős eltérések vannak az időszálakon, s ezeket fizikai síkon nagyon nehéz újra visszaalakítani.

A földi élet igazi célja ezért nem is lehet más, csak a szeretet. Semmit nem érünk el pusztán harccal vagy kutatással. A mindent elfogadó, feltétel nélküli szeretet azonban tovább terjed az asztrálvilágban, s követhető példává válik embernek, állatnak s bármilyen érző lénynek. Ilyen magas szintű energia ellen már semmit sem tudnak tenni.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 11. 22.

A földi rendszert a lelki és testi szenvedés éles fájdalma teszi olyanná, amilyen. Vannak világok, ahol nem ilyen éles és brutális a fájdalom megélése sem fizikai, sem asztrális szinten. Egyes bolygókon a fizikai létforma nem is ismeretes. Akadnak azonban még ötödik szinten is bolygók (nem igazán sok persze), melyeken van fizikai megjelenés. Itt a fejlődés kardinális feltétele, hogy egyszer-egyszer a lények néhány földi napnak megfelelő időre megtapasztalják mindazt a kihívást, melyet az anyagi valóság jelent. Számukra persze ez nem annyira fontos tapasztalás, mint nekünk embereknek, hiszen ők már a tudatkitágulást is érzékelik bizonyos síkokon, s nem köti őket az individuális létezés szükségessége. A lények humanoid létezők, kiknek ereiben a növényi klorofillhez hasonló nedv folyik. Tudom, hogy most egy evolúcióban hívő biológus eldobja írásomat, és kétségbeesetten néz maga elé. De ne feledjük, hogy idegen világban járunk, s itt egészen más evolúciós ütemtervet írtak elő a természeti erők, vagy az istenek. Itt nem a farkastörvények uralkodnak. Ha a lények karját vagy lábát levágják, szinte nem is jár fájdalommal, s nem jár nagyobb megrázkódtatással, mint amikor mi a Földön beverjük a fejünket.

De menjünk lejjebb egy a harmadik szint tetején helyet foglaló bolygóra. Itt még akad néha olyan háborús korszak, melyben a lények mészárolják egymást. Hangsúlyozom azonban, hogy a fájdalmat másképpen élik át, mint mi a Földön – és itt sem a testi létezés a lényeg. Csakis olyan lelkek születnek meg ezeken a helyeken, ilyen történelmi korszakokban, kiknek számára feladat a dicsőség vagy pusztulás, a győzelem vagy dicstelen halál átélése. Ők nem pusztán áldozatai egy-egy háborús konfrontálódásnak. (A Földön a háborúkban áldozatul esők 70%-a tömegkarma miatt veszti életét. Csak 20-30% tud a háborúból valódi tapasztalást nyerni.) Földünkön a helyzet az, hogy a fájdalom, keserűség, az iszonyat bizony sok lelket megbénít, és a valódi, igazi átélést primitív szintre minősíti. Ezért nagyon nagy a sötétség az asztrálvilág alsóbb síkjain. Valójában nehéz a magasabb szintű lelki vagy transzcendens megtapasztalás, hiszen egyesek tragédiák szintjén ragadnak le, és képtelenek a valódi konklúziókat  felfogni mindabból, ami történik velük. Így aztán sokan csak vak és cél nélküli lényként keringenek ezen a bolygón évezredekig, igazi irányt nem lelve.

Itt egyfajta hamis áldozatiságra való predesztinálás a lényeg – s ezt a programot a fájdalomból élősködő, és a lelkiismeretet is befolyásoló negatív istenségek adják az embernek! Az igazi lelkiismerettel, ATYAI ISTENSÉGEK iránti felelősségvállalással felvértezett érzésekkel semmi bajom. A primitív etnikai, vallási, geopolitikai vagy tradicionális érzések azonban mindig a földi hatalom eszközei voltak arra, hogy egy buta és gátlásokkal teli világban fogvatartsák az embereket. Ahol nincs ennyi vér, félelem és brutális lelki szenvedés, ott a történésekből valódi tapasztalatok vonhatók le. A lények a ’halál’ és a test levetése után nem kerülnek olyan asztrális káoszba, mint az ember, így aztán fejlődésük töretlenebb, s kozmikusan tisztább. Lényegében lineáris felfelé ívelés van a magasabb tudati síkokra, hiszen nincsenek meg azok az alsóbb démoni síkok, melyeket Földünkön egy negatív hatalom tart fenn a zűrzavar realizálására.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 10. 31.

Itt a Földön hamis és illuzórikus történelmi változások, a hazafiság köpönyegébe bújtatott irtó háborúk csakis egy élősködő hatalom érdekeit szolgálják. Ezen hatalom nem titkolt szándéka, hogy a bolygón keletkező düh és gyűlölet elementálokat a maga céljaira használja. Ezekből nyerve energiát valósítják meg a céljaikat.

A háborúkban a csatatereken kiömlő vérből és a katonák félelméből borzalmas energiák szabadulnak fel. Ez egymást irtó, s ellentétes oldalon álló harcosok felgyülemlett energiái, az adrenalin, a sokk és a harag bizony átszivárog az asztrálzónába. Itt aztán a Föld egy részét uraló lények ebből élnek. Olyan dimenziókat építenek fel, melyek alapjaiban a fenn említett régiókból gyökereznek. A gonosztettekre predesztinált lelkek ilyen helyekről kerülhetnek ki. Ezek persze nem piti kis tolvajok, hanem kéjgyilkosok, háborús bűnök elkövetői vagy népirtók.

Fontos tudni azonban, hogy vannak magasabb szintű „mennyországszférák” is a Föld körül, amelynek vezetői tisztább istenségek. Innen már pozitívabb szándékú lelkek inkarnálnak a Föld felé. Aki kalandos és egyben magasabb szintű életet akar élni Földünkön, annak sorsában olyan is előfordul, hogy sok helyről kell vennie lelki alkotókat. Egy harcos és tudatos riporter vagy egy becsületes testőr bizony megtestesítik az előbbi példát. Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú lelkeknek a finomság és magasabb erkölcs mellett szükségük van némi agresszivitásra is. Jó értelmi képességeknek sem lehetnek híján, és ezért valóban különleges lelki alkattal kell rendelkezniük. Ilyenkor szükségeltetik, hogy a lélek több szellemi szintről alakítsa ki a létét, s összetett személyiségként érkezzen le. Az ilyen összetett személyiségek persze sok-sok inkarnációs elemet hordoznak magukban. Gondoljuk csak el, minden egyes lélektestnek megvan a maga inkarnációs emléke. Emberünk tehát halála után szétbomlik majd alkotóira. Tudatos lélek egy idő után nem engedi tovább osztódni magát, hanem minden lélektestét képes átélni, s legközelebbi életében magas tudatossági szinten jelenik meg. Csak úgy lehet a rendszertől való szabadulást kivitelezni, ha egy tökéletes tudatosulási programot épít magába.

Sok lélek éppen azért bizonytalan földi inkarnációkon át, mert több helyről jött, de nem képes ezt felismerni. Hosszú inkarnációs láncolata van minden egyes lélektestének – mégsem tudatosodik ez benne. Részben ez az oka a mai földi népszaporulatnak, illetve a gigantikus lelki sötétségnek, mely megakadályozza a fejlődést.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 10. 23.

Sokan kérdezik tőlem, miért látom pesszimistán a jövőt. Mindenek előtt tisztáznám, hogy nem vagyok a háború híve. Nem szeretném, hogy bekövetkezzen az, amiről az alább következőkben írok.

Egyre többen hiszik azt, hogy 2012 egy olyan év, amelyben el lehet mismásolni bizonyos dolgokat. A helyzet azonban sokkal súlyosabb, mint gondolnánk. A levegő már olyan szennyezett, hogy körülbelül 2 km magasságban lehet tiszta oxigénhez jutni. Majdnem az Alpokig kell mennünk, ha tiszta oxigént akarunk. Az ökoszisztéma tudatos pusztítása, erdőirtás, a vizek mérgezése, állatfajok kipusztítása és bűnöző politikusok jellemzik a jelen kort. Nem lényeges, hogy mit gondolunk, mert nem vagyunk lázadók! Ha megesszük a gyorsétkezdék kosztját, ha bemegyünk a plázákba, ha nézzük az elmebeteg jövőképet felvázoló mozifilmeket, máris szövetségesei vagyunk ennek a rendszernek.

Ahhoz, hogy elkerüljünk egy nagy katasztrófát, tulajdonképpen teljesen át kellene állni mind a gazdaságnak, mind pedig a pénzvilágnak egy új rendszerre. Ezt azonban ma már békés eszközökkel, s önálló akarattal megcsinálni nem lehet. Olyan erők állnak kormányok mögött, melyek nem engedik, hogy szénhidrogének helyett nullponti energia legyen a bázisa az autóknak és a háztartásoknak. Ezek a mögöttes erők nem engedik, hogy valódi áttörést érjen el a Földön levő fehér fény küldöttek egy része. Azt sem engedik, hogy a környezetszennyező gazdaság és a világuralmat szimbolizáló trösztök működése végre háttérbe szoruljon. Nagy butaság arra gondolni, hogy 2012 egy világbékét hozhat. Itt inkább világbutítás folyik, amely minden világosan gondolkodó szellem számára egyértelmű.

Én, mint asztrológus egyre több emberen látom, hogy maga az életakarat sem más, mint szerep. Hiába mondja valaki, hogy érzi az élet szeretetét, és nagy feladatai vannak, valójában életük egy szerep, mellyel egyszerűen nincsenek tisztában. Jelen korban sok lélektöredék inkarnál a Földre, kik nem találják igazi céljaikat ezen a bolygón. Számukra néha megváltás, ha átkerülnek az asztráldimenzió valóságába. Az élet nagy része, mint egy 80-90%-a nem ezen a látható síkon zajlódik. Így aztán könnyen érthető, hogy egyesek szinte karmikusan vállalják majd a halált – anélkül, hogy tudnának róla.  Hiába tervez szép jövőt az, akinek csekély életterve, és nehéz sorsa van.

Valójában a politika, a gazdaság, a technokrácia, a termelés. a tanítás és gondolkodás mind-mind hibás a Földön. Ha változtatni akarunk, és kozmikus tudatosság szintjére szeretnénk emelni a földi szellemet, csakis egy rombolás nyithat utat az új világ megépítése felé. A régi romjain újat kell építeni. de ezt csak világkatasztrófa vagy háború oldhatja meg, hiszen az átlagembert félrevezetik és a változtatás ellen programozzák. Az új felépítmény persze mindig jobb lehet, mint a régi volt, s egy 2013 és 2015 között kitörő hatalmas felfordulás tulajdonképpen csak áldás lehet, ha magasabb szellemi szintekről tekintjük.

Az írás eredetileg megjelent: 2012. 09. 27.

Az emberi törzsfejlődés szakaszai nem logikus evolúciós egymásra következés eredményei. Olyan, hogy evolúció, mint egymásra következő etappok sokasága tulajdonképpen nem létezik. Mindig, minden korban végeztek beavatkozásokat különböző idegen fajok – vagy olyan a bolygót régen elhagyó atlantiszi csoportok, melyek azért figyelemmel kísérték a földi fejlődést.

Az utolsó nagy kataklizma idején, mintegy 14000 éve furcsa dolgok történtek. Sok nép legendái között szerepelnek olyan emberek (Noé, Gilgames), kik a többieknél magasabb szintű látással rendelkeznek, és bölcs vezérként előre látva egy adott terület megsemmisülését, máshová evakuálják az egész civilizációt. Nos, ezek valóban megtörtént tények, csak egy kissé máshogy vannak, mint ahogy gondolnánk. Ebben az időszakban nagy kataklizmák köszöntöttek a Földre, elsöpörve mindent, ami már nem kellett, és a fejlődést nem segítette. A Földön titokzatos, magas, kék szemű, fehér bőrű idegenek jelentek meg. Nem igazán fogadták őket szívélyesen, de meg tudták védeni magukat, s ezért kivívták a tiszteletet. Sok földrészen vagy szigeten egy időben jelentek meg, s a katasztrófa bekövetkezte előtt kijelöltek egy-egy beavatottat vagy tiszta atlantiszit, kinek feladata egy bizonyos populáció megmentése volt. Az idegenek a Lyra-csillagkép valóságából érkeztek ide, és sejtették, hogy a Földön nagy katasztrófák söprik el a civilizációt. Az általuk kiválasztott személyek kijelölt helyre mentek, ahol volt esély a túlélésre. Állatokat, embereket, esetleg vért és genetikai anyagot vittek, meg mindent, ami a túléléshez szükséges volt. A lyraiak átadtak bizonyos tudást a csoport vezetőinek, s ezek aztán mindezt alkalmazták – de aztán az évszázadok folyamán mindez eltűnt, hogy ne kerüljön az újra megjelenő sötét hatalmak kezébe. Dolguk végeztével a lyraiak eltűntek.

Valójában ma is sok faj látogatja a Földet. Az irányítók azonban résen vannak, s akár a politika vagy a gazdaság terén, ebben a régióban is egy ütemmel az emberek előtt járnak. A Holdon létrehozott űrhajók kiképzett személyzettel bizony sok mindenre képesek. Egyes járművek pont úgy néznek ki, mint az idegenek csészealjai. Az ember mindent le tud utánozni. Sajnos a szélhámosságok és galádságok ezzel nem érnek véget, hiszen más írásaimban már említettem, hogy a Földet irányító erők sötét. de nagy tudású idegen hatalmakkal együtt bizony befolyás alatt tartják az emberek egy részét. Kódokat és programokat tesznek az agyba, melyek meggátolják a szellemi fejlődést, s pontosan az idegenekben való hitet alakítják át gyűlölködéssé. Márpedig az embereknek ebben a korszakban nagy szükségük volna pozitív szándékú szövetségesekre, vagy olyan segítőkre, kik mutatják az utat kifelé a káoszból. A Lyra rendszere is ilyen, s bizony az évtízezredek folyamán gyakran szólt bele a földi történelem alakulásába. Bármit mondanak róla, mindig kozmikus törvények értelmében cselekedett. Sok ember persze elferdített igazságokkal van megfertőzve, s nem egy sötét idegen inkarnáció él itt közöttünk összezavarva mindent. A tiszta megismerés azonban mindenkinek nyitva áll. Aki akar, az tudhat, láthat, és érezhet. Félni nem szabad, csak keresni az igazságot, mert az ott van a legtisztább szférákban, de csak a legtisztábbak tudhatják, hogy mi is valójában.

A fenn említett negatív programokat éjszaka csempészik emberek agyába. Különböző vallások ezeket asztráldémonokkal azonosítják. Valóban vannak ilyenek, de közöttük ott vannak a sötét szándékú idegenek követei, kik az embereknél precízebb tudást hordoznak, s jól ismerik az agyat. Nehéz igazán ellenállni nekik, de a kapu mindenkinek nyitva áll a tisztaság felé.