Szemrád Nándor írásai

Az emberi börtön lényege

2017. október 13. 16:21 - dangbird

Az írás eredetileg megjelent: 2011. 11. 16.

Az emberiség jelene valami olyan dolog következménye, melyet csak behatóbb vizsgálódás után érthetünk meg a maga valóságában. A prehisztorikus múltban történt események persze túl vannak a felfogható, és tényekkel igazolható valóság határain – róluk csak meditáció vagy médiumi információ szintjén szerezhetünk tudomást. Mégis talán eme megismerési fajták segítségével juthatunk közelebb a valóban megtörténtekhez.
Mikor a NIBIRU segítségével egy, a FEHÉR FÉNYHEZ tartozó galaktikus hatalom végre megtörte az atlantiszi hatalmat, sok régen itt volt tiszta szellemcsalád érkezett vissza a Földre. Jöttek, mert hittek abban, hogy az emberiséget – Atlantisz nem tiszta teremtményét – valamilyen formában rá lehet venni arra, hogy jó irányban induljon el. A visszaérkezettek már a titánoktól és a régi bűnös teremtő atlantiszi fajtól megszabadított rendszerben láttak munkához. Hamar észrevették, hogy az emberi teremtmény tisztátalan, és sokan vannak, akik képtelenek a jó útra térni. A legtöbben nem akartak valóban pozitív szerepeket és inkarnációkat felvállalni.
A NIBIRU döntése nyomán így egyre több olyan volt atlantiszi szellemcsalád is visszaérkezhetett, kik régen elhagyták ugyan a bolygót, de a szürkeséget és kissé a tisztátalanságot is képviselték. Annak idején nem értettek ugyan egyet a teremtési tervet legszélsőségesebben végrehajtókkal – de ők maguk sem voltak tiszták. Ilyen volt szerintem egy-két LACERTA-beli gyíkfaj, kik maguk atlantiszi gyökerekkel rendelkező, de sötét szellemiség képviselői. A NIBIRU azért döntött úgy, hogy őket ide beengedi, mert rádöbbent az emberi fejlődés zsákutcájára. Az emberlények az igazán jó és a szabadulás ösvényére vezető szerepeket nem igazán tudják eljátszani – így aztán szükségeltetik a sötétség – s talán ekkor töretlen lesz a fejlődés. A visszaérkezett sötét fajok elkezdtek negatív szerepeket osztani, s kialakultak hanyatló korszakok.
S ezt tart a mai napig is. Ettől szenved sok pozitív atlantiszi szellemcsalád, s néhány kitűnő emberlélek, aki szabadulni szeretne. A nibiruiak úgy tervezték, hogy 3, maximum 5 inkarnációt tölt el minden lélek hanyatló sorsban. Ez azonban nem a terveknek megfelelően alakult, mert vannak, akik 100 vagy 200 életet is eltöltöttek – s bolyonganak cél nélkül a jó és rossz útvesztőjében.
Ha teszünk egy kis kitérőt a Világegyetem távoli tájaira, rádöbbenhetünk néhány tényre. Még egy ragadozó faj bolygóiról is könnyebb a szabadulás, mint a Földről. Ott ugyanis a lélek ráeszmél (persze ezenközben már volt áldozat és volt pusztító vadász), hogy feladatok elvégzése, és a megtapasztalt tények megtanulása után el kell mennie más világba. A mi Földünkön azonban az újra letelepedett idegenek egy játszóteret kaptak. Élvezik, hogy az emberek nagy része semmit sem tud a tudatalattiról – és a halál utáni asztrálmenny és –pokol dimenziók bizonyos hányadát uralva szinte visszatérésre kényszerítik a szabadulásra képtelen lelkeket. (Tulajdonképpen ők is hozták létre a halál utáni dimenziók és a „fényvilágok” jórészét. Ezeket azonban szerencsére a tiszta lelkek, a jógik, a mágusok és a MÁS UTAKON JÁRÓK messze elkerülik.) A visszatérés főképpen a szétszakított lelkek esetében elkerülhetetlen, hiszen a teljességet nem találó léleknek a karmán túl még az egység utáni sóvárgással is szembe kell néznie! Márpedig az utóbbi 300 évben egyre több szétszakított lélek bolyong a Földön. A másvilági síkokon, ha mondjuk 6-8 lélektestből akárcsak 2 öntudatlan, bármi megtörténhet. Inkarnáció előtt beültethetnek más emberi lények lélektesteiből, vagy manipulálhatják, s így növelik a szétszakítottság esélyeit.
A probléma az, hogy az emberiség egy részének nagyon is megfelel ez a kozmikus „óvoda állapot”. Sokaknak fogalmuk sincsen róla, hogy mit csinálhatnának az őket manipuláló hatalmak befolyásának csökkentése érdekében. Örülnek azonban, hogy negatív szerepeket kapnak, mivel a jóra egyszerűen képtelenek. Így a háborúk, az egymás bántása, az irigység, a gonoszság és a tudatlan félelem mind-mind olyan programok, melyeket az embert folyamatosan irányító hatalom gerjeszt. Nem kell senkit sem hibáztatni persze, hiszen minden szabadulás ideje eljön egyszer. Aki valóban tisztaságra áhítozik, annak számára egy idő után fölöslegessé válik a földi asztrál- és fizikai világ álvalósága. Ebben persze nem árt segíteni, s kezet nyújtani annak, aki kéri. Aki börtönben kell, hogy maradjon, annak éppen megfelelő korlátot képeznek az Irányítók, hiszen még veszélyes volna a jó és a fénytől átitatott szférába való belépése.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemradnandor.blog.hu/api/trackback/id/tr6112969613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása