Az írás eredetileg megjelent: 2013. 07. 26.

Az atlantiszi teremtmények egy része valóban igazi kozmopolita volt. Évek százezreivel ezelőtt másképp nézett ki a Föld, a levegő sűrűbb, a víz hígabb volt. W. Charon is említi, hogy bizonyos fajok képesek voltak a harmadik szemen és más mentális csatornákon keresztül kapcsolatot tartani a kozmosszal. Igen, valóban voltak fajok, melyek számára nem volt gond látni az Orion, a Plejádok, a Szíriusz vagy éppen a Cet csillagkép lényeinek életét. Színes képekben pergett le előttük egy adott naprendszer élete, és szimbolikus formában tudták ezt értelmezni, hiszen előfordult, hogy emberi tudattal alig felfogható információkhoz jutottak. Ezeket a szimbólumokat persze a ma embere már nehezebben érti meg.

A kozmikus távolbalátás azonban nem minden fajnak sikerült. Nyilvánvaló, hogy az, aki idegen világok lényeinek életét látta, valójában talán az adott rendszerhez kötődő más lélektestekkel is rendelkezett. Így aztán a nagy szellemi entitáson keresztül láthatta lélektestvérei sorsát. Ezeknek a fajoknak a szellemi entitásai nagyon sok lemúriai alkotót is hordoztak. A tiszta szeretet, a valódi spirituális tudás és isteni miliő még bennük volt. Bizonyos, hogy ők a legtisztább atlantiszi fajok által voltak felügyelve – és sokan közülük egy idő után el is tűntek erről a bolygóról.

Más fajok nem rendelkeztek idegen lélektestekkel, és szellemiségük is kevésbé tudta átfogni a környező kozmikus térségek üzenetének lényegét. A sötétebb atlantiszi szellemcsaládok és gyíkfajták által ellenőrzött lények bizony durvábbak és primitívebbek voltak. Lételemük volt a háború, az állandó küzdelmek, a territoriális vagy vallási, etnikai alapon folytatott háborúk mindig lejjebb süllyesztették őket. Ahogyan teremtőik is egyre mélyebben süllyedtek az anyagi világba. A harc, mint tudatállapot egyre jobban szabta szűkre a szellemi fejlődést. A kozmosz környező térségeiből inkább a sötétséget és az ártó energiákat kezdték felfogni, s ennek eklatáns példája a titánok gyűlölete az atlantisziak felé.

Egyiptom földjén, néhány ezer év távlatában szintén érdekes dolgok zajlottak. Szinte a prehisztorikus tegnapban járunk, s rengeteg idegen élt az emberek között. Az embertestű, kutyaszerű Plejádiaktól az Orionbeliekig sokan itt voltak, de vigyáztak rá, hogy nyomaik időben eltűnjenek (erről persze az azt követő korszakok irányítói is gondoskodtak). Tették a dolgukat, s lezártak bizonyos korszakokat. Ezekről a ma embere persze vajmi keveset tud. Sokaknak nincs is rá igényük, vagy meg sem értenék a régmúlt idők lényeinek életét. A sötétség utáni vágy azonban megmaradt. A háborúk, a merényletek, a gyilkosságok mind-mind örökösei mindannak, ami itt a régmúltban történt. Az igazi jó és a fény hosszú távon sosem tudott is megmaradni. Észre kellene venni, hogy a jelenkor gazdasági és politikai intézkedései mögött sem a tiszta szándék húzódik meg. Valóban úgy látszik, hogy el akarnak kerülni egy globális világégést. A látszat mögött azonban ott a valóság, hiszen milliók éheznek, polgárháborúk, s járványok pusztítanak. A kormányok hallgatnak az embert irányító sötét erőkről, a Hold titkairól, és a mögöttes hatalom pénzügyi manipulációiról. Valójában az ember igazán semmit sem tud! A televízió és a média csak lényegtelen részleteket közvetít. A holnapot sem látjuk, hát még azt, hogy mi lesz holnapután, elképzelni sem tudjuk.

Ha újra képesek lennénk felfogni a tiszta üzeneteket, és megnyitni szívünket és szellemünket a kozmosz felé, talán többet elérnénk. Ha lemondanánk a fizikai világ valósnak hitt anyagi értékeiről, talán eljutnánk ahhoz a bölcsességhez, melyet a régmúlt idők mesterei minden nap átélhettek.