Az írás eredetileg megjelent: 2012. 12. 15.

Az anyagvilág egy illúzió, s kevés dolgot szabad várni tőle. Egyébként az elég világ nem más, mint borzalom. Ha szétnézek, látom azt a sok rettenetes problémát és gondot, amit nap, mint nap meg kell élnie az embernek. A szörnyű atlantiszi örökség és a vele járó erkölcsi összeomlás egyre jobban észrevehető. Egyes emberek sajnos nem képesek megélni karmájukat, hiszen el vannak szakítva a szellemüktől. Így aztán nem a tiszta gondolatok a mérvadóak, hanem az ösztönök, melyeket nagyon könnyen lehet manipulálni.

S ha már a manipulációnál tartunk, nézzünk bele a téridő titkaiba. Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt mondjuk: Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Ez azonban egy illúzió. Egyre több esemény mögött áll konkrét manipuláció. Nem azzal a személlyel találkozik például egy ember, akivel szükséges volna. Egy hasonló konstellációban született személy veszi fel vele a kapcsolatot. Valamiféle cselekmény történik, ami ugyan hasonló kauzalisztikus eseménysort vált ki. Ha valaki ugyanis csak egy hasonló szülöttel találkozik, mint akivel valójában kellene, akkor rövidtávon még nem tudja a találkozás után azonnal észrevenni az eltérést. Hosszabb időintervallumnál azonban persze már egyre több oksági félrecsúszás alakul. Minden esemény összefüggésben van más eseményekkel, így ha egy közepesen hosszú időtávot nézünk, emberünk már észreveszi, hogy valami nincs rendjén. Egyre-másra eltérő események jelennek meg az ESEMÉNYHORIZONTON. Így a valóságot alkotó események időrendi sorrendje már hamis. Így lehet elérni, hogy emberek karmájában más dolgok alakuljanak, mint amilyeneknek valójában alakulniuk kellene.

Az alapforgatókönyv minden embernél egy adott cselekményszituáció. Ebbe egy picikét belepiszkálva azonban igen sok eltérést lehet generálni. De mi a helyzet azzal, akivel emberünknek valóban találkozni kellett volna? Ő úgy éli meg a találkozót, mintha az létrejött volna. S mindezt miért? Térben és időben ugyanis nemcsak előre és hátra, hanem oldalra is lehet utazni. Ő úgy éli meg, hogy a személy hétköznapi valóságában van – holott ennek egy alternatív síkjára kerül, ahol szintén hasonló események történnek. Az alternatív idősíkokba való eltolódást egy átlagember nagyon ritkán veszi észre.

Mindkét ember más helyen van tehát, de annyira nehéz a kauzális fonalak alapforgatókönyvtől való eltérését észrevenni, hogy gyakran nem is képesek a felismerésre. Ez a magyarázata annak, hogy miért nem történik valódi áttörés a Földön. Sok világkorszak volt már, melyekben jó néhány zseni vagy misztikus, esetleg idegen lélek át tudta volna törni az irányítók gátló tényezőit. A manipulációk azonban mindezt egyszerűen áttették egy másik időfonálra. Így aztán nem az történt, aminek történnie kellett. Hosszú távon már jelentős eltérések vannak az időszálakon, s ezeket fizikai síkon nagyon nehéz újra visszaalakítani.

A földi élet igazi célja ezért nem is lehet más, csak a szeretet. Semmit nem érünk el pusztán harccal vagy kutatással. A mindent elfogadó, feltétel nélküli szeretet azonban tovább terjed az asztrálvilágban, s követhető példává válik embernek, állatnak s bármilyen érző lénynek. Ilyen magas szintű energia ellen már semmit sem tudnak tenni.