Az írás eredetileg megjelent: 2010. 06. 01.

Gyermekkorom álmodozó és lelkes évei úgy röpültek el, mint tarka szárnyú pillangó a zöld réten. Akkor még azt gondoltam, hogy a sötétséget nagyon könnyű elválasztani a világosságtól. Nem én voltam az első, aki tévedett ezt illetően.

Bizony a Földön nem tisztán folynak a dolgok. Sem a mágusok, sem a jógik, sem pedig a különböző meditációs tanok legprofesszionistább elsajátítói nem tudtak túljutni a mélyalvás-perióduson. Nagyjából tudjuk, mi játszódik le az álomban. Mikor az asztrál- és mentáltestek kilépnek a nekik megfelelő síkra – azt is lehet tudni, hogyan zajlik a testkilépés, mikor az asztrál- és mentálvilág démoni vagy éppen gyönyörűséges szimbólumai megelevenednek a szubtilis testekkel együtt kilépő s az álom védelme nélküli, éber tudat számára.

De mi van a mélyalvásban? Mi történik, mikor az álom nélküli tudatvesztés minden éjszaka ismétlődő állapota beáll? A válasz nem egyszerű. Hiszen a Földön a misztikus kutató nagyon sok hamisságot lát. Mindenki követ egy magasabb hatalmat – akár vallásos, akár ateista, akár koldus, akár milliárdos. Az itteni Irányítók semmit sem bíznak a véletlenre. Nekik nincs más, csak az a – még a felettük is hatalmat és ellenőrzést gyakorló – teremtő, aki már régen hadat üzent a valódi tisztaságot képviselő galaktikus hatalmaknak. Ez a teremtő persze ott van a hitetlenben éppúgy, mint a vallási megszállottban. Mindenki szubjektív valóságát irányítani akarja, hatalmat gyakorolni felette. Ezen a Földön már az embereket irányító erőknek is vannak „ufói”, s egyesek létrehoztak már gabonaábrákat, mások képesek a halál utáni világban rekedt lelkek irányítására!

Mindent és mindenkit manipulálnak. Krisztus látta ezt, ahogyan minden kor prófétái és látnokai. Ő így szólt egyszer a zsidókhoz: bizony mondom néktek, hazugok vagytok, mert hazug az istenetek, melyben hisztek. Ha ismernétek azt az istent, melyben én hiszek, nem hazudnátok, és bizony a halált sem kellene elszenvednetek. Ez a beszéd persze nem tetszett mindenkinek az adott társaságban. Hogy merészelsz így beszélni s bennünket kárhoztatni? Különben is, voltak előtted más próféták is, így Ábrahám is, aki megismerte a halált! Krisztus azt felelte erre: mielőtt lett volna Ábrahám, én vagyok. S elhagyta a vita helyszínét. Mit is jelent ez a sokat idézett bibliai mondat? Nyilvánvalóan azt akarta ezzel a megváltó kifejezni, hogy ő akár egy 6. szintbéli kozmikus világból is jöhetett, amelyben Ábrahám küldetését akár hússzor is láthatta lejátszódni. Az időtlenségben ennek semmilyen akadálya nincs. No igen – aki eme idézet lényegét megértette, az azt is felfogta, hogy Krisztus a kettős teremtésről is beszélt.

S itt térhetünk vissza a mélyalváshoz. Valójában milyen Isten is az, aki egy tudatvesztett állapotban lévő teremtménynek sugallatokat ad s ezzel befolyásolja őt? Pontosabban nem ő, „egy személyben”, hanem egy általa létrehozott, felső mentálsík-béli automata rendszer gyakorol ellenőrzést az emberek fölött. Valójában az éjszaka is a sötét hatalmat szimbolizálja, a tudatlanságot s a hazugság istenét meg az Irányító gárdát. Így aztán ébredés után minden illúzió valóságosnak tűnik. S az ember élete folytatódik ott, ahol abbamaradt előző nap. Az igazi szeretet világaiban két vagy három nap van az égen, így soha nincs teljes sötétség vagy tudatvesztés.

De ezzel még semminek nincsen vége. Az ember egy olyan hatalomnak is részese, amely túlmegy a látható, hazug illúzió-valóságon. Ez a Lemur civilizáció egységtudatának valóságosságához viszi vissza – amelyet viszont nem tud követni, mert minduntalan beleütközik a realitás részleteibe, melyek ellentmondanak neki. Így aztán az ember egy bűnös és eltorzított világ börtönéből pillantgat a néha felvillanó valóság fényére. Ebben a világban másoknak ártva éli életét. A néha felsejlő fény bizonytalan imbolygása megriasztja, s nem tud elszakadni az illúzió-valóság talapzatáról. Az ember megmentése grandiózus feladat – de nem lehet mindenkit megmenteni.

Sok igazi fényküldött érkezett ide. Az eredmény még mindig gyér; igen kevesen ébrednek fel. Vannak bolygók, ahol egy-két küldött már hatalmas korszakokra hatással van, és több száz évig fennálló vallásokat alapít. Ha már 6-8 ilyen fenn említett küldött jön – ekkor persze már nagy a baj – eonokig tartó világnézeti változásokat eszközöl. Húszan akár százezer évre elegendő fényt és spirituális szellemiséget tudnak teremteni. A Földre már százak érkeztek és pusztultak el, nemritkán újra visszatérve, látszólag eredménytelenül. Ez a bolygó a sötétség birodalma és a gyufa ki van húzva. Egy magasabb hatalom türelme véges. S egy olyan iskolában, ahol a diákok a tanárokat megölik, nagy bajok történhetnek hamarosan. Vannak, akik azt gondolják, hogy nekik mindent szabad. Egyre több sötét idegen jön ide, akik segítenek az Irányítóknak abban, hogy mihamarabb észrevegyék a fényküldötteket, s ellehetetlenítsék vagy elpusztítsák őket. A befejezetlen munka miatt visszatért avatárok azonban már esélytelenebbül folytatják útjukat.

Kérdés persze, hogy meddig lehet ezt bírni. Hiszen senki sem játékszer. A földi teremtők gyakorlatilag hazudnak, s a rajtuk keresztül elérhető valóság káprázat és illúzió. Az emberekben nincsen szeretet s a létezés nem más, mint gigászi küzdelem a fennmaradásért. Én azokhoz szólok, akikben már valami pislákol, s kezdik felfogni, hogy ez a világ az amerikai álommal, a küzdelemmel, a lézerágyúkkal s a hazug álvallásokkal egyetemben értelmetlen illúzió. Sokan mondják már, hogy addig csinálom magamnak a bajt, amíg el nem fognak hallgattatni. Nem kellene írnom és előadásokat tartanom erről a témáról, még akkor sem, ha igazam van. Én azonban ilyenkor boldog vagyok, mert látom, hogy van hatása annak, amit csinálok. Ha pedig egyszer elpusztítanak, biztosan jobb helyre kerülök, mint a mostani. Számomra ez egy küldetés. S akkor vagyok elégedett, ha sokak számára a választás lehetőségét tudom felkínálni. Döntsön mindenki s lássa, hogy mi veszi körül. Nem az én életem számít. Nem megoldást kínálok, csak választást.

Az írás eredetileg megjelent: 2010. 05. 24.

Tisztelt Olvasók!

A kommentekben feltett kérdésekre válaszol Nándi az alábbiakban. Bátran kérdezzenek továbbiakban is!

• prelives kérdése:
  Akkor mi a mi utunk, mint egyénnek itt a földön, hogy találhatjuk meg a fényt, ha eszközünk-lehetőségünk-tudásunk nincs hozzá?
  Hitlert fel akarták használni (más utakon járók)-mint szövetségest, de mégse úgy alakult…
  és van még új szövetséges, aki ami kiemelhet?

Kedves Prelives!

Nagy munka, ha valaki önmagán dolgozik. Nem elképzelhetetlen egy kiemelés, de komoly jellem és karakterváltozás szükséges ahhoz, hogy észrevehető átlakulások jöjjenek létre. Mindenki a saját portáján tegyen rendet! Nem szabad azonan semmilyen jutalmat várni. Krisztus azt tanítja, ha pénzt adsz valakinek, azt úgy tedd, hogy senki ne lássa. Nem azért kell magasabb erkölcsre szert tenni, hogy aztán mindnki előtt prédikáljunk, s agunkat többnek gondoljuk, mint a másik.

Tenni tehát annyit kell, amennyit érzünk. Hitünkhöt hűen élve , mindenkit megértve, bűnt elkerülve, mindenképpen jön a segítség.

zui Says:
Azt írod, hogy” Még a titán nemzedék megteremtése előtt rendkívül sok atlantiszi szellemcsalád hagyta el a Földet, mert nem értettek egyet a teremtést legdurvábban végrehajtani akaró sötét szellemcsaládokkal.”, majd a Földet elhagyókat később visszahívták, de eléggé tehetetlenek voltak az “elrontott” emberekkel, s segítségül hívtak(engedély nélkül) néhány “sötét” szellemcsaládot. Ezek kik voltak?
Kíváncsi lennék arra, hogy ha egy léleknek mégis sikerül “tisztává” válnia, akkor milyen lehetőségek állnak előtte? Van-e egyáltalán ilyen neki?
A Más Utakon Járóknak kik a szellemcsaládjai? Lehet róluk valamit tudni?

Kedves Zui!

Ha egy lélek tisztává válik, akkor valóban több választás áll előtte. Elvileg elmehet más planétákra is (harmadik negyedik szintű bolygók), de elképzelhető, hogy néhány ezer év nirvanisztikus állapot után újra megjelenik a Földön. Aztán a ciklus befejeztével megint elérkezik egy döntéshelyzetbe. Ha már megunta a primitívebb szintű planétákon való inkarnálódást, fölmehet ötödik vagy hatodik szintre is.

A más utakon járok szellemcsaládjairól annyit lehet tudni, hogy valószínűleg nagyobb részt Lemúriai szellemiség van bennük. Annál is inkább igaz ez, mivel ők nem voltak átitatva azzal az atlaniszt annyira jellemző brutáis, ösztöni durvasággal, amely végülis az egész emberi faj lesüllyedéséhez vezetett. Ők mindig a békét keresték, illetve azt a tudást, amely az egység tudaton és az élet élveztén alapult. Nem akartak létezni, s nem a különvalóság vezette őket, mint az atlantiszi szellemiséget. Ők az anyag szublimálását tűzték ki célul, s nem az anyag meghaladását, mint a földi jógi vagy mágus.

• Kang Says:
  Bűzlik nekem az a “világ”, amit Ti “építetek” Nándi… kíváncsi vagyok, mi fog majd ebből az egészből kisülni.
  Igazából az “ébresztés” és az “altatás” közti különbségeken filozofálok magamban. Mert vajon létezik féligazság; igazság, igazabb; legigazabb?

Kedves Kang!

Nincs ennek a világnak semmilyen szaga!  Tulajdonképpen semmi újat nem mondunk, csak azt, amit már a nálunk jóval nagyobbak az emberiség első napjaitól kezdve mondanak. Buddha, Zarathustra (Zoroaszter), Jézus, ugyanúgy elmondta, mit kellene csinálni. Az emberek persze soha nem értették meg őket. Csak keveseknek adatott meg, hogy eme nagyok életében már elsajátítsák az általuk adott tudást. Pedig ez nem áll másból, mint a hallatlan önfegyelemből, meg abból, hogy mindig azt tedd, amit szeretnél, ha veled is tennének. Ha nem bántasz senkit, nem hazudsz, nem lopsz, s nem vered át folyton az istent mint a balga földi teremtők, akkor semmi poblémád nem lehet. Azért tűnünk végletesnek, mert mi ezt ki is merjük mondani  és nem mások háta mögé bújunk, mint sok szabadkőműves, vagy magát istennek mondó felfuvalkodott tanító.

Nándi

Az írás eredetileg megjelent: 2010. 05. 11.

Lélegzetelállító küzdelem volt a titánok és Atlantisz harca.

A titán nemzedék „óriásokból” állt, méretben nagyon hasonlított az akkor már fizikai síkon egyre több alkalommal megjelenő atlantiszi „teremtőkre”. A háborút – mint ismeretes – az atlantisziak az atomfegyverekkel nyerték meg, de eme fegyverarzenál bevetése az ő sorsukat is megpecsételte. A mágikus akaratimpulzussal felrobbantható atombomba elpusztította ugyan a titánokat, de a magasabb isteni hierarchia innentől kezdve közvetlenül beleszólt Naprendszerünk történelmébe.

Még a titán nemzedék megteremtése előtt rendkívül sok atlantiszi szellemcsalád hagyta el a Földet, mert nem értettek egyet a teremtést legdurvábban végrehajtani akaró sötét szellemcsaládokkal. Szétszéledtek a kozmoszban és szürke, leginkább hármas szintű kultúrákat hoztak létre, saját elgondolásaik szerint. Egyik ilyen civilizáció Naprendszerünk közelében, a „Nibirunak” nevezett égitesten telepedett le. Ők vállalták a földi rendcsinálás oroszlánrészét. Az isteni hierarchia megbízta a nibiruiakat, hogy fokozott ellenőrzést gyakoroljanak az egyre gyengülő atlantiszi szellemcsaládok felett. Közben egyre több, régen itt létező szellemi hatalom költözött vissza. Céljuk a Földön maradt győztes félistenek kiiktatása, majd pedig szerepük átvállalása volt. Egyesek önszántukból jöttek, mások azért, mert az isteni hierarchiával kötöttek megállapodást, és alig várták, hogy újra létezést nyerjenek a Földön.

A vezető nibirui hierarchia segített a titánok legyőzésében is, és a legyőzött titán lelkeket igyekeztek lesötétíteni; arra is gondjuk volt, hogy azok jó ideig ne kerüljenek magasabb pozícióba. Közben persze Atlantiszt is lassan félretették – így a szellemi hierarchiával kötött megállapodás nagyjából rendet garantált a Földön.

Az emberi lelkek egy része azonban a prehisztorikus múlt különböző etapjaiban minden síkon megélt háborúk emlékeit hordozta. Mind mentál-, mind asztrál- és fizikai síkon egyaránt megszokta a félelmet, a gonoszságot, a mindenért való – de sokszor mégis kilátástalan – küzdelmet. A visszaérkezett szellemcsaládok javarésze Atlantiszhoz képest már jóval fehérebb vagy legalábbis szürkébb kultúrák: jóval magasabb szellemiséget képviseltek. Az általuk megírt karmikus szerepeket az emberi lelkek nem voltak képesek eljátszani.

A nagy megtisztulás mintegy 14.000 éve, ie. 12.000 körül történt. Nagyjából az óegyiptomi civilizáció elejére bizonyossá vált, hogy az emberi lelkek egy része képtelen elfogadni a föléjük rendelt, számukra „idegen” szellemcsaládokat. Így az itt szolgálatot teljesítők elkövettek egy nagy hibát: valahogy visszaengedtek néhány sötét szellemcsaládot, mintegy segítségképpen az emberiség fejlesztéséhez. Úgy gondolták, hogy ez talán segít az emberi fajnak a fizikai karmáját törleszteni, s így fájdalmasan bár, de fejlődni. Erre azonban az isteni hierarchiától engedélyt nem kaptak!

És itt van a probléma gyökere. A régiek visszatérése most egy hatalmas káoszhoz vezethet, hiszen a jelenben nagyon sok, kozmikus bűnöktől terhes, a saját rendszerén belüli igazságszolgáltatás elől menekülő szellem is itt van. Ezek, az őket beengedőkkel karöltve, igyekeznek újra megvalósítani mindazt, ami ezt a Földet régen is jellemezte.

Így aztán nem csoda, hogy a visszatért atlantiszi szellemcsaládok közül nem egy már azt tervezi, hogy újra elhagyja a Földet – itt hagyván a most szintén szerepet kapott, az emberteremtési kudarc emlékével terhes, valamint a velük lepaktáló, frissen érkezett szellemcsaládokat. Kozmikus törvény azonban, hogy egy bolygót szellemlényként csak „tisztán” lehet elhagyni. Ez nem azt jelenti, mint a testet öltött lények esetében bekövetkező megvilágosodás vagy megváltás. Itt arról van szó, hogy a lélekcsoportért, melyet ők fizikai és karmikus pályán tartanak, felelősséget kell vállalni. Annakidején, mikor először elhagyták a Földet, könnyebb dolguk volt; akkor még sem a „teremtő”, sem az ember nem kötődött ennyire a lehúzó fizikai síkhoz – az ember még félálomban létezett, a karma még nem volt definiálható, csak látens formában. Ma már sokkal erősebb az embert körbevevő világ kötőereje, és a sok évszázad karmikus tartozása bizony nehézzé teszi, hogy a jelenleg visszajöttek tisztán hagyják el a Földet.

A fenn említett, fényhez hű s tisztább szellemcsaládok most az általuk Földre inkarnáltatott emberek egy részébe a világűrutazás kódját ültetik. Ezért jelent meg a gigászi törekvés a XX. században, ezért vannak sokan azok, akik vágynak a világúr távoli tájaira. Így lehet megérteni, hogy az emberek egy része miért tekint reményteljesen a világegyetem hatalmas távlatai felé.

Felvetődik a kérdés: miért is kellett a Holdat a már ismert módon elfoglalni, ha a fent említett szellemközösségek olyan tiszták? Nyilvánvaló, hogy a Holdra szükség volt, mint bázisra. De miért kellett meggyilkolni a Más Utakon Járókat, ha ezen űrgyarmatosítók irányítói pozitív szellemi identitásúak? Az csak vicc, hogy minderre az volt az ok, hogy a Más Utakon Járók kapcsolatban álltak Hitlerrel. A führer számára ők csupán azt az „isteni” fajt jelentették, amivé ő akarta avanzsálni a német népet. A technikai és mégikus ismeretek királyának tekintette őket – pedig jól tudta, hogy a holdon akkor lakók egynegyede nem is fehér „árja”. Hitler tehát, bármilyen gonosz is volt, tudta, mi az a tisztelet.

Az más kérdés, hogy bizonyos tervrajzok egy szétbombázott német városban előkerültek. Bizonyos űrszerkezetek megkerült tervrajzaival, nomeg Wernher von Braun vallomásával az amerikaiak elég bizonyítékot találtak, hogy elfoglalják a Holdat az „ellenségtől”. Nyilvánvaló, hogy a tervrajzokat „szellemi” segítséggel juttatták a romok között bóklászó amerikai katona kezére. Wernher von Braun pedig, SS múltja ellenére, amerikai szolgálatba állt, köszönhetően az Irányítóknak.

Azt akarom ezzel bizonyítani, hogy ezen a földön igazán senki nem tiszta. A földi istenek pozitív arca az a szellemcsalád, amely a világűrutazás kódját ülteti a lelkekbe! Ez azonban nem szentesítheti egy ilyen tébolyult offenzíva kiagyalását és végrehajtását, amelyet a Hold ellen hajtottak végre. Ezek fényében dönthet mindenki. A „teremtő” maga képére formálta az embert a Földön – nem csoda, ha a teremtménye ugyanígy viselkedik a fizikai világban. Buddha és Krisztus, az igazi fény küldötteiként, óvakodtak a földi „jótól” és „rossztól” egyaránt. Én már megértem őket.

A Holdon sokakat megöltek a Más Utakon Járók közül. Néhányan elmenekültek. De a németek által küldött populációt foglyul ejtették, majd rövid tanakodás után Hruscsov Oroszországába küldték. A Szovjetunió néhány napon belül az összeset kivégezte. A tettet nem minősítem, hiszen önmagáért beszél, s jellemzi a földi ember hozzáállását mindenhez. Készüljön ez az írás az ő emlékükre, akik legalább néhány évet megéltek a Más Utakon Járók között, távol a Föld poklától, a háborútól és a hazugságtól – in memoriam, s béke poraikra.

Az írás eredetileg megjelent: 2010. 04. 04.

Az alább következőkben leírok egy olyan regressziót, amely 1999. július 25.-én zajlott. Ezen a forró vasárnapi napon segítőm és társam Doku jött el otthonomba, hogy megpróbáljunk a múlt ismeretlen szálain keresztül bepillantást nyerni a Földön történt dolgokba. A transz nem ment simán, mert Doku ideges volt, de én folyamatában írom le dolgokat, mindenféle szünet nélkül.

Az első hipnotikus parancs után néhány perccel kinn találta magát a világűrben, egy száguldó járműben. Aztán olyan lényekről számolt be, amelyek fantasztikus spirituális átélőképességgel rendelkeztek. Én rögtön arra gondoltam, hogy egy magasabb szintű kozmikus asztrálsíkra került, nyilvánvalóan egy asztrál rezgésfázisú lélektestében tudatosult. Első kérdésem így hangzott:

- Kik ezek, ismered őket?

- Nem lehet őket nem ismerni. – felelte akadozva – hiszen mindenki itt van, s Te is ismered őket.

- Mi a te küldetésed? Válaszolnának ere a kérdésre?

- Szeretnem kell az embereket, akarnom kell nekik a jót. Segítenem kell az emberi faj egyedeit. Az egész élet küzdelem, és az emberek oly sokszor megalázzák egymást. Mindenki, mindig és mindenütt képes a másik becsmérlésére. Nekem elegem van ebből az egészből, gyűlölöm az erőszak bármiféle formáját.

- Hogyan látod az előzőéletedet?

- Talán Márk voltam a próféták közül. Márk, aki valóban át akarta adni a tudást az embereknek (ez valóban meglepő volt számomra, éreztem hogy Doku egyik inkarnációjában, egyik lélektestében Márk próféta szellemiségéhez kapcsolódott. Ez nem várt irányba vitte a regressziót.) Más volt akkor az emberek világa. Léteztek ugyan gonoszságok, de akartak hinni és tanulni az emberek. Jobbak, és erényesebbek voltak. Az átadott ismeretanyag nem veszett el, hanem benne maradt a fejekben. Ma más a helyzet. Ma csak harc van és semmi más. Kevés a valódi tudás, és sokan hitetlenek.

- Újjászülettél-e azóta? Voltál-e Márk óta valaki a Földön?

- Nem, nem volt szükséges, hogy megszülessek. Ez az első életem Márk halála óta. De nem ez a lényeg, hiszen idő nem létezik. Azon a síkon ahol vagyok, minden egybefolyik. Nem lényeges a idő~ és helymeghatározás – csak a tapasztalás számít.

- Hogyan halt meg Márk evangélista?

- Erőszakos halállal kellett elpusztulnia. Nem tudta elkerülni azt, hogy bántsák. De nem ez volt a lényeg. Az fáj a legjobban, hogy nem tudta befejezni a tanítást. Nincs rosszabb annál, mint amikor valaki nem képes végrehajtani azt, amiért küldték. A félbehagyott munka nem segíti hanem akadályozza a fejlődést. Márkot leszúrták egy késsel, megsebezték. Átdöfték a bordája alatt, s ezért halt meg.

- S most sikerül végre befejezned azt amiért ideküldtek?

- Nagy bennem az akarat a végrehajtással kapcsolatban. Vagyunk itt még mások is, de nem találkozunk, csak tudunk egymásról. (Doku bizonyára lélektestvéreire gondolt, akikkel egy adott szellemiség által lakott rezgésfázisú síkról jöttek le. Ezekkel nyilvánvalóan kapcsolatban van álomszinten) El kell végezni a feladatot, s akarni kell, mert csak így lehet igazán segíteni az embereken. Mégis mindig vissza kell térni ide, hiszen soha nem hagyhatunk félbe munkát. Nem küld senki sem magunk jövünk, mert a fejlődés záloga a befejezett küldetés.

- Mi vár az emberiségre a jelenkorban?

- Pusztulás, küzdelem és katasztrófák várnak sok emberre. Kontinensek tűnhetnek el, talán Ausztrália kivételével minden földrész résztvesz a katasztrofális történésekben, háborúkban. Az emberek mintha maguknak akarnák a rosszat.

- Időben mikorra várható ez a pusztulás?

- Értelmetlen ez a kérdés, mivel idő nem létezik. A cseppek egyre telnek a pohárban. Lehet, hogy a következő pillanatban már kicsordul a pohár, de sok pillanat múlva is bekövetkezhet ez. Nem ez  a lényeg. Elképzelhető, hogy csak egy kislány copfját meghúzzák, és a pohár betelik. Minden összefüggésben van mindennel. Ezen a szinten létezik igazán hatalmas egység. (Doku valószínűleg hirtelen átkerült egy mentális világba, és belelátott a „minden mozzanat egyidejűségének” összefüggésrendszerébe. Itt hatalmas megvilágosodás élmény tanúja lehetett.)

- Kik azok akik körülvesznek?

- Már mondtam, hogy Te is ismered őket. Mindenki itt van. Itt mindenki egy hatalmas egységben létezik. Én ők vagyok, ők pedig én. Nincs elhatároltság és különbözőség. Mindannyian egy nagyobb egész része vagyunk. Beleágyazódva létezünk, ebbe a nagyobb egészbe.

- Van fejlettebb világ? Vannak nálatok is magasabb szintű lények?

- Vannak, léteznek ilyenek. Keressük őket, hiszen mi sem ismerünk minden összefüggést még. A fejlődés határtalan, és soha nem állhat meg. Az a cél, hogy keressünk és kutasunk a nagyobb és tágabb régiók felé. Vannak olyanok, akik már ott léteznek, de azok már nem képesek elmondani nekünk, hogy milyen is a létezés abban a szférában – mert ők állandóan ott folytatják létüket, és nem tudnak lejjebb jönni.

- Az ember miért nem tudja felvenni a kapcsolatot az idegenekkel?

- A másság képviselői itt élnek közöttünk. Az emberek nem akarják meglátni őket. A rossz ember számára ellenség a jó, és sokan csak a rosszat akarják, mert nem képesek semmi jóra sem. (Nagyon zilált hangon folytatni kezdte, de éreztem, hogy egyre nehezebb kifejeznie önmagát) Nem jó túl sokáig a fizikai testben lenni. Ez egy félrevezetés, és a kábulatban csak szenvedni lehet. Örökös harc folyik az emberek között, s nem tudják meglátni a jót az ellenségeskedés közepett.

- Konkrét segítséget adnak-e a Földnek magasabb hatalmak?

- Igen, némiképp adnak, de nem szabad reális, és a Föld történelmét grandiózus módon megváltoztató történésre gondolnod. Nagyon sok ember egyszerűen képtelen elfogadni a segítséget, miután nem ismeri fel a jó és a rossz közötti különbséget. Van olyan, aki annyira gyűlöli a jót, hogy elutasít minden segítő befolyást. Vannak segítők, de küldetésük nehéz, s állandó megaláztatásnak vannak kitéve, mert a Földön egyre nagyobb a sötétség térnyerése…

Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 24.

A sötétség nem csak fizikai formában, háborúk, gyilkosságok, vagy erőszakos cselekmények formájában van jelen Földünkön. Sőt, igazság szerint nem is a hétköznapi életben megjelenő sötétséggel van a baj. Az, ami benne van egy emberi tudatban, az emberi lélekben, az agyak legmélyén, sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk! Mindaz amit naponta látunk a médiában, vagy amit az utcán járva hallunk más emberek szájából, bizony nem válik hasznára tisztulni vágyó auránknak. A hétköznapok is olyan sötétségben telnek el, melyet egy fény rendszereiben levő bolygón élő lény el sem tud képzelni. Nem véletlen az sem, hogy amikor a kozmikus és galaktikus tanács ülést tart, sokféle vélemény hangzik el bolygónk sorsát illetőleg. (Ne gondoljuk, hogy eme tanács ülése fizikai síkon zajlik. Egy a fizikai eltérő szférában jön létra a véleménycsere. Arden egyszer már belelátott egy ilyen szituációba. Képes volt egyik lélektestével egy olyan rezgésfázisú síkon tudatosulni, melyben szimbolikus formában lejátszódott egy ilyen összejövetel. Valószínűleg a mi kedvünkért egyszerűsítették a dolgokat – s mindent általunk is érthető szimbolikus formává alakítottak.) Voltak ugyan olyan vélemények eme tanácsban, melyet Földünket védő és becsülő fajok szájából hangzottak el, voltak azonban olyan mondatok, melyek egyértelműen elmarasztalták az embert, egyesek pedig azt állították, hogy kifejezetten előnyös lenne, ha a jelenkori emberi civilizáció egy időre megszűnne! (Mondanom sem kell talán, az ottaniak a halált kissé másképpen fogják fel, mint mi emberek.) Úgy hangzott eme vélemény, hogy nem volt kétség, egyes csoportok ezt a megoldást látják igazán jónak a Föld jelenkori problémáinak megoldására.

A sötétség azóta jelen van a Földön, mióta Atlantisz megjelent. Ők azonban a kezdet kezdetén legalább uralni tudták a gonoszt. A jelenkor embere számára már mindez a múlté. Ma is megjelennek a gonosz különböző formái, sokféle dimenzióból. A sötétség persze vélt vagy valós gyökereket talál ki létezésének igazolására – s így tart hatalmában emberi intelligenciát. Az emberek nagy része persze saját döntése alapján megy bele a játékba. A megszállás nem történhet a lélek tudatalatti beleegyezése nélkül. A sötét hatalmak persze végzik feladatukat, karöltve a fenn említett lelkekkel. Céljaik között szerepel a mindenkori fehér fény elleni küzdelem, a valódi és tiszta szeretet képviselőinek megtámadása, és a spirituális harcosok közösségének akadályoztatása. Ők voltak azok, akik a fehér fény harcosait mindenféle módon igyekeztek befeketíteni, vagy útjukról letéríteni. Mindent elkövetnek azért, hogy a sötétség maradjon az uralkodó irányzat.

Megvizsgálhatjuk egy kicsit egyszerűbb formában is a Földön levő. És az átlag emberre jellemző filozófiát. Bolygónkon minden olyan személyiség, aki a tiszta utat vagy törvényt követi, szembetalálja magát a fizikai élet és a realitás valóságának könyörtelen kereteivel. Egy misztikusnak tulajdonképpen egyfajta skizofréniában kell léteznie… miért is van ez? Ha azt akarja egy misztikus, hogy fizikai létezéshez nélkülözhetetlen alapot biztosító dolgok életének részévé legyenek, bizony meg kell alkudnia. Eme dolgok a következők: ingatlan, pénz, egzisztenciális bázis, stb. Ma már nagyon levesen képesek arra, hogy úgy járják az utat, mint a sunnyasik (indiai kéregető). A jelen korban, ha valaki a misztikus út kedvéért mindent felad, nagy esélye van a totális elzüllésre, vagy hajléktalanságra… márpedig óriási ellentmondásba kerül az, aki az utat járja, és egyben a fentebb említett dolgokat is birtokolni akarja. Azért kell skizofrén módon élnie, mert eme dolgok megszerzéséhez (hacsak valami jó karma folytán nem kapja meg örökség vagy nyeremény formájában) nem a tiszta erkölcsön keresztül vezet az út. A tiszta erkölcs nehezen használható világunkban, ha valamiféle bázist szeretnénk teremteni, ahhoz hogy létezni tudjunk. Az út követői gyakran találják szembe magukat ezzel az állítással. Ahhoz, hogy a hétköznapok szintjén is képes legyek valamiféle előrelépésre, kompromisszumokat kell kötnöm, ha a tiszta utat akarom követni.

Vannak persze olyan útkeresők, kik képesek lemondani a fizikai létforma néhány komoly attributumáról, lényegének nélkülözhetetlen részéről. Ezek az emberek lemondanak az anyagi javakról, egzisztenciáról. A fenn említett még szerencsésebbek, kiknek a sors kegye miatt könnyebb hozzájutni a létezés alapjait biztosító bázishoz. Ők követők maradnak. Sok embert azonban éppen az riaszt vissza a misztikus iránytól, hogy észreveszi a hatalmas ellentmondást amely áthidalhatatlan szakadékként van jelen a tisztaság és a hétköznapok valósága között.

A Földi rendszer nem lett tökéletesen megalkotva. Az emberi lélek, ha inkarnál, nem képes minden célkitűzését megvalósítani. Mindig marad egy olyan ki nem élt, vagy nagyon mélyen óhajtott gondolat, amely nem realizálható az életben. Ezért aztán újra inkarnál a személyiség. Lehetséges, hogy az új testetöltés sem tökéletes, és egy még előbbi inkarnáció karmája adhat indíttatást a dolgoknak. Az előző létezés ki nem élt vágyai csak később tudnak megjelennie, és alapkoncepcióként szóhoz jutni… de még ekkor is lehetnek problémák, hiszen a lélek számára nem bizonyos, hogy minden megfelelő, és ismét a ki nem élt vágyak tengerén találja magát a halál után. Ez sokáig megy így – nagyon hosszú ideig szenvedhet a lélek a tökéletesedés felé vezető úton. A hipnózisok folyamán bizonyos következtetéseket voltam kénytelen levonni. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy mintha szánt szándékkal lenne tönkretéve egyes embereke lelke. Egyszerűen képtelen valaki arra, hogy megéljen mindenfajta célkitűzést, amely létének valódi mozgatórugóihoz vezetne el. Ha ügyes, és elég tiszta, akkor kisebb és jelentéktelenebb dolgokat elérhet, sok hibától megszabadulhat – de az igazán komoly célokat, melyek a lélek legmélyéről fakadnak, már képtelen elérni. Olyan lelkek, akik már megszabadultak a földi kötöttségektől és a fény rendszereibe jelentek meg, tanúsíthatják, hogy milyen kegyetlen is a földi létforma. A legmélyebb szeretet és szellem birtokosai élnek a fenn említett helyeken. Ha ritkán, egy-egy Föld típusú kettes szintű bolygó lelke eljut hozzájuk, bizony ízelítőt kapnak abból, hogy hogyan zajlanak a dolgok náluk. Panorámaszerű képekben lepereg előttük a lélek egész Földön töltött múltja, inkarnációinak tapasztalat-összesége, és minden ebből levont tanulság. Nem biztos, hogy megértik az egészet egyben, hiszen a fény rendszereiben élők számára bizonyos földi fogalmak nem érthetőek. Mégis ha lassan megvilágosodik minden, és láthatóvá válik az alacsonyabb szintről jövő lélek minden egyes belső indíttatása és késztetése, melyek életeken át végre szabaduláshoz vezették, akkor a magasabb szinten élők ízelítőt kapnak bizonyos dolgokról. A fény rendszereiben élők közül sokaknak az a véleménye, hogy a Földre inkarnáló lelkek egy nagy hányada éppen azt nem képes megvalósítani, amiért ide érkezett. Lassan életek és inkarnációk során mindent megélhet, de néhány olyan dolgot, amely egyéni küldetéséhez tartozik, már nem képes konkrétan megvalósítani. (Ez persze nem vonatkozik bizonyos szürke és sötét lelkekre, hiszen ők jól érzik magukat a Föld típusú világokban.) Csak a legkiválóbbak képesek rá, hogy megszabaduljanak eme szféra zsarnoki vonzásától, amely úgy húzza lefelé a lelket, mint horgonyt a tó vize. A Föld típusú bolygók konok és könyörtelen igazsága ez. Nem igazán segítenek a genetikai beavatkozások, vagy a klónozás sem. Az erőszakos módon felgyorsított mutáció ugyan megfelelő irányba viheti a faj fejlődését – de a lélekkel már nem lehet mit kezdeni. A lélek ugyanis lehet egészen sötét, s ebben az esetben a testtel vagy a személyiséggel végzett tökéletesedést célzó kísérlet nem ér el semmit. Láttuk már a történelem folyamén, mit is vittek véghez a magukat tökéletesnek érző erős, de gonosz lelkek.

Hát bizony egy végső konklúziót nem árt levonnunk témánk kapcsán. Az ember számára nem marad más jövőbeli cél, mint a kiskapuk keresése. Fontos volna, hogy boldog embereket lássunk ezen a bolygón, a „mi kis valóságunk” szintjén, de addig amíg egy lélek azt sem tudja, hogy hogyan kell valóban boldognak lenni, nehéz igazán a fény felé közeledni. Meg kellene tanulni, hogyan adjunk szeretet magunknak, és ezt hogyan sugározzuk szét másokra, és az egész emberi társadalomra.

Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 21.

Az már sokak előtt világos, hogy az emberi lélektesteket ellenőrző magasabb teremtő hatalom nem azonos azzal, aki a világegyetemet teremtette. Sajnos a legtöbb ember ezt nem tudja (bár ahogy fentebb említette egyre többen sejtik), vagy nem beszél róla. A félelem gátló tényező, s nem alaptalan, hiszen az irányítók mindenkit gyanúsnak tartanak, aki szélsőségesnek mondott eszméket hirdet. Ilyennek számít minden, ami éppen nem a hatalmat gyakorló elit véleményét tükrözi.

De nézzük meg még nagyobb felbontásban a dolgokat! Amit írásom első mondatával állítottam, az a vallási vezetők számára jelent szentségtörést. Ha az evolúciót tagadom, az már a tudomány képviselői számára elfogadhatatlan. Ha a liberális kapitalizmust bírálom, a politikusok húzzák rám a vizes lepedőt. Ha nem akarok hadba vonulni, háborúba, egy katona megmagyarázza, hogy ez hazaárulás. Érezni lehet, hogy a Földön hogyan mennek a dolgok. A vezető réteg biztos akar lenni a dolgában. Majd ők megmondják mindenkor, és mindenkinek, hogy mit szabad, és mit nem lehet – lettlégyen az vallás, politika, tudomány vagy éppen közélet. Mindeme színjáték mögött persze egy rejtett és az embernek a kozmosz valódi összefüggéseibe bepillantást egyetlen korban sem engedő sötét hatalom áll. Az Univerzum és igazságok helyett itt van az egó, melyet a teremtő a saját képmására hozott létre, és manipulálja korokon, évszázadokon át. Az egó nem tudja felfogni a végtelent, nem képes az ősi Akasha krónikát sem érteni. Mindent magához hasonlít, és az egész valóság középpontjába önmagét teszi. Az emberi egó számára csak ritka pillanat a boldogság – s ezen a bolygón a lelkek egy része már alkalmatlan is rá. A sok-sok reinkarnáció, és a kilátástalan küzdelem a pénzért, szerelemért, karrierért, családért, a háborúk és kataklizmák lassan felőrlik a lelkeket.

Tulajdonképpen az ember egy nagyon komolyan és megfelelő szakértelemmel létrehozott illúzió foglya. Ez az ál-valóság fedi el előle az igazit, ami már nem Máyá és transzcendens. A teremtő és embert manipuláló hatalom azonban rafinált módszereket ismer. Magát a lelket borító egót, és a mögötte levő személyiséget is ennek a Máyának az alkotóelemeivel egyesíti - így a legtöbb ember ebbe valónak érzékeli és származtatja magát. Különböző korok misztikusai és útkeresői a jógik, alkimisták, mágusok mindig tudták a lényeget. Úgy ahogy a tiszta hitű szentéletű személyiségek is átláttak a szitán - de ők sokak szemében szálkák voltak: nem ritkán a vallás hívei ítélkeztek felettük.

A Földön még a legtisztábbak számára is sok reinkarnáció szükséges ahhoz, hogy teljesen megszabaduljanak a Máyától. A lényeg ugyanis az, hogy ne legyen semmilyen kötés, ami az embert eme bolygó fizikai valóságához köti. A kötés oka persze a különböző érzelmi, anyagi, egzisztenciális vágyakban keresendő. Az embert viszik vágyai, és aztán karmája is sokat nyom a latban: hiszen amíg kiéli a vágyakat, rengeteg embernek, társadalomnak vagy eszmeiségnek árt, vagy használ különböző inkarnációk folyamán. Így aztán gyakran vissza kell jönnie, hiszen ahonnan elvett, oda újra tennie kell, ahova pedig letett, onnan újra energiákat kap útja folytatásához.

Ez egy érdekes helyzet, hiszen az ember állítólag fejlődik az állandó reinkarnáció folyamán. ez a fejlődés azonban nagyon fájdalmas, hiszen gyakran még a halál után is sok lélek vissza akar jönni ide. Azért, mert még az a lélek, aki sok élete végén is tudatosan hal meg, látja, hogy nagyon sok hibát elkövet. A hibák a lélek tökéletlenségéből is fakadnak, no meg sokszor a földet igazgató erők barbárságából. Nehéz felismerni a hibákat, ha a földi istenség által az emberek fölé rendelt vallási, politikai, katonai és társadalmi vezetők egy része a sötétség szolgája.

Az emberi faj fölé rendelt földi helytartók (istenségek) egy része egyszerűen gazember. Aki nem, az egyszerűen szenved, hiszen a gonoszság erői minden ténykedését igyekeznek befeketíteni. A Földön a pénz, a szexualitás, a tudás, és a vallás tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy visszaélhessenek vele. Aki nem így tesz, azt egyszerűen gyengének titulálják. Ha nincs elég pénze, vagy háttere, még ki is közösítik. Ez nem az a hely, ahol az egyszerű tiszta hitű útkereső jól érzi magát.

A valódi és igazán tiszta földi vagy idegen küldöttek úgy járkálnak közöttünk, akár a vak istenek, vagy félkarú óriások. egyszerűen őrültnek nézik őket, hiszen viselkedésük annyira más, mint a megszokott, hogy egy idő után már nem is figyelnek rájuk… s ezzel a sötét hatalom már el is érte célját: Az a fontos, hogy az emberi faj ne gondolkodjon, ne kezdjen el valódi igazságokban hinni, s ne lásson át a fátylon, amit az irányítók raktak elé. Itt nincsen szükség arra, hogy valaki okos legyen, vagy bölcs - ha mégis ilyen, szolgálja szépen az irányítókat. Ha nem teszi, akkor periférián találja magát - ott ahol a földi bűnözők, meg a rossz karmát valóban megérdemlő nehéz sorsú lelkek vannak! így aztán nehéz őket komolyan venni, hiszen társadalmi pozíciójuk alapján a véleményük már nem sokat nyom a latban. A földi lelkek vezetőinek azonban pontosan az a lényeg, hogy a valódi útkeresőkből zavarodott, és hitelét vesztett személyiségek legyenek. Így már elérték a céljukat, és a földön fokozottan jelen lévő zűrzavar és káosz őket igazolja.

Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 19.

A következő regresszió, amiről írok, 2005 októberében zajlott. Minden a legnagyobb rendben ment, az alany Valentin volt. Az egész folyamatot zavarok nélkül voltam képe irányítani, de az alapkoncepciókba némi csúszás került. Valentin nem volt képes a célterületre kerülni (kijelöltünk egy bizonyos bolygót, amelyen már jártunk egyszer – de képtelen volt ott megjelenni). Helyette egy olyan planétán realizálódott, amely valamivel nagyobb volt mint a Föld, s én már a kezdet kezdetén iszonyatot éreztem. Érzésem csak fokozódott, amikor Valentin kijelentette, hogy arra a planétára került, ahonnan az Atlantisziak jöttek. Beszámolt arról, hogy a bolygón nem használnak fizikai síkot. Ez azt jelenti, hogy a létezés alapjának bázisául szolgáló dimenzió olyan, mint a mi éteri síkunk.

- Próbálj meg beszámolni magáról a civilizációról!

- Egyelőre nem vagyok képes információt szerezni, mert egy meghatározhatatlan erő egyszerűen kilök innen. Nagyon kemény a védekezési stratégiájuk, nem engednek be magukhoz.

- Akkor gyere ki onnan, nem akarom, hogy valami bajod essen! – Mindezek ellenére ura maradtam a helyzetnek, aztán Valentin fojtott hangon megszólalt:

- Olyan érzésem van, mintha rám ragadt volna valami egy pillanatra, de sikerült leráznom, s a védelmem is elég erős. Mélyebben bemenni azonban nem lettem volna képes ebbe a világba.

- Lehet, hogy egy elementált rád küldtek. Van valami, amit esetleg tudsz mondani?

- Azok, akik a Földre jöttek, tulajdonképpen erről a központi bázisnak számító planétáról érkeztek. Az itt maradt populáció mintegy előreküldött gyarmatosító küldte őket és üdvözölte tevékenységüket.

Úgy gondoltam, hogy talán már megpróbálhatjuk megkeresni azt a planétát, amelyik az alapkoncepció szellemében célunk volt. Valentin el is indult ide, de megint máshol kötött ki. Ezt jelezte is, és én kicsit nyugtalanabbul kérdéseket tettem fel neki a planétával kapcsolatban, ahol egyszer csak megjelent.

- Ugye ez egy tiszta világ?

- Érdekes bolygó ez, olyan növényzet borítja, amely hasonló a földihez. Nagyon fejlett, és több síkon is tudatos lények élnek itt. Van ugyan fizikai sík, de erre nem fektetnek olyan hangsúlyt, mint a Földön. Ahogy említettem, itt már minden síkon tudatosak a létezők. Van előttem egy lény, aki nagyon hasonlít az emberekhez. Ő talán válaszol néhány kérdésemre.

- Kérdezd meg mi a véleménye a földi életről és az emberi tevékenyégről.

- Közvetlenül nem képes látni a Földet, ezért megpróbálok neki képeket közvetíteni magáról a földi létezésről. Érdekes a reakciói, és a válasza. Azt mondta, hogy nagyon reméli az emberi civilizáció pusztulását. Ha itt valóban ilyen iszonyatos és önpusztító létezés folyik, akkor ennél csak jobbat kíván nekünk.

- Milyenek a lények ezen a bolygón? Hogyan néznek ki?

- Meglepően emberszerűek, de nem hagyatkoznak csak a fizikai dimenzió valóságosságának elfogadásához, így a létezés egészen másmilyen mint nálunk. Nem a gyűlölet motiválta a válaszadó lény véleményét, egyszerűen csak olyat kíván az embereknek, ami egy jobb és kiteljesedettebb létforma kialakulásához vezethet.

- Mivel táplálkoznak, amikor fizikai síkon vannak?

- Látszik, hogy kizárólag növényevők. Növényi rostokon és nedveken élnek. Állatvilág nem is létezik a bolygón. Elértek egy olyan fejlődési fokot, amely hatalmas tudást biztosít. Eme tudás birtokában úgy képesek irányítani a bolygót, hogy nem szükséges az állatvilág megjelenése. Az ökológiai egyensúlyt szellemi fennhatóságuk irányítja.

- Mi a vélemény egy olyan rendszerről, amilyen az előbb általad előbb meglátogatott Atlantisz?

- Elmondtam nekik, hogy hol jártam, itt már nem kellett sok képet és szimbólumot mutatnom, mert ismerős volt nekik ez a szféra. Hírhedt kozmikus vidék, amely Atlantisz ősének tekinthető. Nagyon messzire elkerülik ezt a területet, ahogyan más világos rendszerek is. Az Atlantisziakat egyébként tehetséges de elcsúszott lényeknek tartják. Nem szerencsétlen, de szándékaikat és elveiket tekintve tévúton járó szellemközösségnek, amely vadságával kivívta ellenszenvét szerte a galaxisban.

- Nem félnek bármilyen támadástól?

- Erre nincs esély, mert nem hiszem hogy bármilyen támadás érhetné őket, vagy bármiféle kozmikus probléma meglepetést okozna, amiről előre ne tudnának. Képesek kozmikus folyamatok koordinálására, és létezésük nyugalménak biztosítására.

- Vannak-e közöttük is nemek? Létezik férfi és nő?

- Van ilyen megkülönböztetés náluk is. Valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy két nem létezzen. Egészen másképp fogják fel a szerelmet mint mi, mert annak lényegét nem fizikai síkon élik meg. Erre a Földön csak kevesen képesek.

- Meddig élnek? Ismerik-e az újjászületést? Ha igen, akkor inkarnálnak-e a Földön?

- Életkoruk nagyjából ezer vagy kétezer földi évnek felel meg. Egészen érdekes dolgot voltam képes megfejteni – Valentin hangja gyermekien csengett -, mert átszámítottam annak a személynek a korát, akivel tárgyalok, nagyjából 1130 vagy 1140 éves.

Sok helyre inkarnálnak a kozmoszban. A mi bolygónkra kevesen. Nyilvánvalóan azokat a magasabb szintű szellemi és erkölcsi alapelveket próbálják megvalósítani, melyeket bolygójukon már gyakorlati szinten és megéltek a különböző létezési síkokon. Így talán képesek széjjelhordani azt a létformájukra jellemző szellemi többletet, mely őket sok más civilizáció fölé emeli szellemi-spirituális szinten.

Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 15.

A náci birodalom rakétaprogramja csak elvben volt a London és Moszkva elleni titkos nagy hatósugarú fegyverfejlesztési terv része. Azt ugyanis ’43 végén és ’44 elején a Keleti Fronton kudarcot szenvedett Citadella hadművelet után minden épeszű német tudós sejtette, hogy Moszkvát már nem érik el rakétákkal. A London elleni V-1-es és V-2-es támadások az emberirtás kategóriájába tartoztak, hiszen javarészt az angol polgári lakosságot fenyegették. A nagy rakétaépítő láznak egészen más oka volt Németországban.
Való igaz, hogy támogatta a német birodalmat néhány idegen hatalom. Tény, hogy német tudósok agyába beültettek magasabb mentál síkon olyan ismeretanyagot, amely a rakétatechnikához nélkülözhetetlen tudás megismeréséhez vezette őket. Komoly kozmikus oka volt tehát az ennek a műveletnek, mivel a London elleni támadások inkább csak Hitler személyes bosszúját szimbolizálták.
Az amerikai angol légierő ugyanis nagy erővel pusztította a német városokat, és az ártatlan polgári lakosság szenvedett tőlük a legtöbbet. A rakétaprogram igazi – csak a német tudományos elit és néhány nagy katonai vezető által ismert – igazi lényege a Hold feltérképezése volt. Nyilvánvaló, hogy az idegen erők segítettek a náciknak bizonyos technikai részletek kidolgozásában ez irányban.
Felvetődik a kérdés, mindez miért történt így? Egyik előző írásomban említettem, hogy Lyra magasabb szellemiségei elhagyták Németország mentális területeit 1943 végén. Ekkor már egyértelműen látszott, hogy az emberirtást nagyipari méretekben végzik a III. Birodalomban. Így a Lyra tiszta szellemiségei kivonultak a német lelkek inkarnációiért felelős szellemcsaládok területéről. A rakétaprogramot azonban továbbra is támogatták! Márpedig eme program „mellékterméke” volt a szárnyasbomba, majd pedig a gyilkos V-2-es rakéta is. Itt csak egy dolog nyilvánvaló; a németek bizonyos csoportját egyszerűen ki kellett juttatni a Holdra, ahol már éltek a más utakon járók. Ez a populáció egyfajta utánpótlást akart magának valahonnan. Bizonyos, hogy a világmás tájairól is mentek oda emberek, teleportációval, vagy különleges idegen technológiával.
Hitler magára maradva elvesztette a háborút, hiszen megszűnt a konkrét szellemi támogatás. A német rakétaproject nagy egyénisége és vezéralakja, egy SS tiszti rangot viselő tudós Werner von Braun volt. Ő dolgozta ki a rakétaharcászatot képviselő tervek nagy részét és a technológiai folyamatok ellenőrzésében is kardinális szerepe volt – sok más náci tudóssal karöltve. Nyilvánvaló, hogy a rakétaproject titkos részét is felügyelte, néhány társával egyetemben. Valószínűleg a kiválasztott és Holdra küldött kevesek erkölcsi és szellemi spirituális szempontból tiszták és magasabb szintűek voltak. Így kellett lennie, a kozmikus karma elvnek megfelelően. A más utakon járok közé nem kerülhet más.
Említettem a Hold gyarmatosítását fentebb. Ezt csak a nagyon náci érzelmű tudósoknak volt beadva maszlagként. Az sem volt igaz, hogy a Holdon lévők Hitlert támogatták volna. Ezekre a hazugságokra szükség volt akkor, hogy senki ne fogjon gyanút. Így egy német kolónia valóban elment a Holdra a II. Világháború idején, és csatlakozott az ott élő más utakon járó populációhoz. Ennek a technikai kivitelezéséhez volt szükség idegen segítségre, hiszen egy háborús területről kellett egyszerre sok száz embert elvinni. (Addig a holdi erők maximum 4-5 embernek segítettek elmenni egy helyről – az 1890-es évektől 1935-ig bezárólag. A II. Vh. Idején azonban arra volt szükség, hogy egyszerre sok száz embert vigyenek el német földről.)
Folytassuk azonban a történelmi áttekintést! Werner von Braun amerikai fogságba került 1945-ben. Az amerikaiak zsarolták őt SS múltjával kapcsolatban, így aztán kénytelen volt nekik dolgozni. Nyilvánvaló, hogy a német rakétakísérletek elméleti anyagénak egy része amerikai kézre került. Nehéz az ítélkezés, jómagam sem tenném, hiszen a professzor fenyegetve volt. Az viszont bizonyos, hogy az amerikaiak tudomására jutott bizonyos populáció létezése a Holdon. Elmarasztálták a tudóst, mert a Lyra szerepére is utalt, és az amerikaiaknak nem tetszett, hogy a németek ilyen komoly idegen segítséget is kaptak. Nem értették meg (mert egyes amerikai tudósnak még annyi spirituális képessége volt mint egy náci tudósnak) hogy a II. Vh.-n belül ez a holdraszállás egy kozmikus szinten is meghatározó dolog volt. Azt sem értették meg, hogy amikor Hitler már túlzásba vitte az emberirtást, az idegen erők elhagyták a német(jellegű) szellemcsaládokat – éppen ezért győzhetett viszonylag gyorsan az angol-orosz-amerikai szövetség.
Az amerikai titkos kutatók és az ekkor létrejött ál-NASA a 40-es évek végétől azt határozták el, hogy olyan járműveket készítenek, mellyel le lehet szállni a Holdon. A professzor és néhány náci kutató által átadott technika ehhez a nagyszabású projecthez nem volt elegendő – a Lyra pedig nem segített az amerikaiaknak. Így kézenfekvő, hogy a Zeta-reticulum-beli fajok (szürkék) segítségét fogadta el. A szürkék persze ezt nem ingyen tették, mert a technológiáért cserébe bizony sok százezer amerikai embert vittek el az 50-es évektől egészen a 90-es évekig, néhány órás vizsgálatra. Többségük ugyan túlélte mindezt, de a genetikai és asztrális behatások bizony az esetek többségében komoly lelki gondokat idézett elő a kísérleti alanyok többségében. A nagy aljasság az volt, hogy a szürkék háromszor annyi embert vittek el, mint amennyit az ál-NASA-val kötött egyezség alapján joguk lett volna. Az irányítókat azonban csakis az átadott technológia érdekelte. A tudás egy részét harcászati eszközök készítésére, más részét pedig nagy hatótávolságú űralkalmatosságok létrehozására használták.
Azt már tudjuk, hogy a II. Világháború után néhány évvel egy űrkommandó egyszerűen megszállta a Holdat. A más utakon járok egy részét megölték, néhány csoportnak sikerült elmenekülnie. Sok űrjármű került az ál-NASA kezére. A Holdon levő űrdokkok, alagútrendszerek, silók is szinte „készen kapták”, több más építménnyel egyetemben. (Aztán persze ők maguk is hozzáépítettek már a dolgokhoz, és a Hold felszín alatti járatok folytatása nagyrészt az ő érdemük. Bizony nehéz így a Földet ma uraló tudásban és technológiai ismeretek birtoklásában élenjáró hatalmak erkölcsiségéről bármit is mondani.

Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 10.

Amiről az alább következőkben szó lesz, arról már írtunk a Szabadítsuk fel a Földet című munkánkban. Aki csoportunkat ismeri, az tudja, hogy kedvenc témánk a bolygónkat irányító erők kritizálása. Teljesen bizonyos, hogy a Földet a társadalmi, politikai és kulturális mozgalmakat, és a mindenkori vezetőket olyan idegen erők befolyásolják, melyek az emberiségnél nagyobb tudást képviselnek. Ezen idegen erők azonban csakis bizonyos embereke segítségével képesek megvalósítani uralmukat. Ők együtt az irányítók. Régen a királyok és főurak – ma pedig a köztisztviselők, államfők, katonapolitikai elit, kulturális csoportok, ipari vezetők, vallási közösségek és művészek mögötti irányító hatalmat képviselik. Az emberi faj bizonyos segítsége persze elengedhetetlen számukra, hiszen a Földet jól ismerő lelkek nélkül nem tudnak igazán komoly eredményeket elérni. Főleg az atlantiszi lélektestek inkarnációiért felelősséget vállaló szellemcsaládok azok, melyek az irányítóknak a segítséget megadják. Ők az irányítók föli bázisa.

Az emberi faj befolyásolása persze nagyon sokrétű. Hogyan is történnek a dolgok? Bizony sokan eme írást olvasva azt gondolják, hogy mindez egy bonyolult folyamat eredménye lehet. Az tény, hogy az irányítók idegen fajtája igen nagy tudással rendelkezik az emberi átlagos intellektushoz képest: akár technikai, akár mágikus vagy spirituális síkon vizsgáljuk – magasan az emberi intelligencia fölött vannak. (ezzel persze nem lebecsüljük a földi atlantiszi erőket, kik agresszivitásukakkal és energiájukkal bizony hathatós segítséget nyújtanak az idegeneknek.) Az emberekre gyakorolt hatás azonban nem csak a kivédhetetlen és felülmúlhatatlan mentális és mágikus fölény kihasználása által lesz lehetséges. Való igaz, hogy van már az ál-NASA birtokában olyan időjárás befolyásoló technológia, ami még jobban megbolygatja a már amúgy is tönkretett meteorológiai tényezőket. Az is igaz, hogy egyes támaszpontokat elfoglaltak a Holdon és Marson levő tiszta erőktől – irigyelve a Lyra által segített földi populációkat, melyek a támaszpontok emberanyag-utánpótlását biztosították. Mégis, évszázadok óta, sokkal egyszerűbb módszerek is vannak arra, hogy fenntartsák azt az egyenlőtlenséget, ami az emberi faj leuralhatóságát jellemzi. Minden államban vagy országban, van egy úgynevezett felső tízezer. A vezető és anyagi hatalmánál fogva a többi réteg fölé nőtt társadalmi elit bizonyos tagjait úgy befolyásolják, hogy azok a lehető legnagyobb távolságot tartsák meg a többiektől. Így aztán biztosítják a feljebb levő kasztok uralmát, és a mindenkori kiválasztottságot a társadalmi hierarchiában. Ezt gyakran úgy teszik, hogy egy érzékeny személyt telepatikusan ráhangolnak egyes mentális üzenetekre (persze a személy a felső tízezerbeli társaság tagja. Vannak olyan ráhangolások, mikor az érzékeny személyt álmában veszik kezelésbe – azaz saját mentálsíkján jelennek meg neki régen meghalt rokonok barátok vagy hozzátartozók képében. A sugallatok azonban tudat alatt megmaradnak az illető személyiségében…) Az adott ember aztán egyszer egy bizonyos társaságban kijelent valamit – mindezt persze az előírt mentális kódnak megfelelően! Néhány mondat, amit a kardinális társadalmi pozíciót betöltő személyek hallanak, segít az emberi társadalmi szakadékok elmélyítésében. Minek a demokrácia? Hiszen minden csak látszat – a megfelelő szavak megfelelő időben akár ölni is tudnak!

Vannak olyan esetek, mikor az irányítók nem bízzák a dolgokat másra. Politikai, vagy egész kontinensek sorsát eldöntő gazdasági kérdéseket ők próbálnak irányítani. Így aztán megjelennek az adott problémát megoldani hivatott társaságon belül – és mindig befolyásoló tényezőt jelentenek, és igyekeznek saját sötét érdeküknek megfelelően manipulálni a tényeket vagy személyeket. A vallás berkein belül is jócskán találunk olyan szereplőket, kik az irányítók befolyása alá kerülnek. Itt azonban már akad tiszta lélek, aki felismeri sátáni szándékaikat – bár globálisan képtelen fellépni ellenük – nem hagyja magát befolyásolni. Jó néhány aberrált vagy szexuális zavarral küzdő egyházi személyiséget szándékosan zavarnak meg. Őket is álmaikban zavarják meg, így azok vallásos emberhez méltatlan módon kezdenek majd viselkedni. A károkozás sokkal nagyobb mint sejtenénk: a pedofil papok vagy homoszexuális atyák az ateistákra vannak nagyon erős szkepszisgerjesztő hatással a vallást illetően. A másik gyalázatos dolog, amit az irányítók mindig is műveltek, a vallás és politika közös halmazának megteremtésére irányuló kísérlet. Ennek véghezvitele szinte végigkíséri az egész emberi történelmet. A módszerekről nem beszélek, hiszen mindenki előtt ismert, hogy vallási csoportok vagy egyházi vezetők pénzt kaptak nagy méltóságoktól vagy katonai tisztségviselőktől… ezek  a katonai vezetők, vagy uralkodók, a támogatásért cserébe kérték, hogy az egyház legyen ideológiai szövetségesük. (ennek a fordítottja is igaz manapság, ha az egyház eszmék, ideológiák szintjén nem támogatja a politikai hatalmat, előfordulhat, hogy az adott ország vallási iskolái és felekezetei kevesebb anyagi segítséget kapnak mint más állami szervezetek. Ez is az irányítók munkálkodása miatt alakult így). Aztán a középkorban olyan ereje és hatása volt a vallásnak, hogy egyes egyházfők szinte királyokkal ekvivalens szereppel rendelkeztek.

A vallásnak az emberi hitrendszer és magasabb filozófiát kell képviselni – és sohasem profán, vagy politikai-gazdasági kérdésekben állást foglalnia.

Az előbbiek vázolására azért volt szükség, hogy tisztán lássunk, és megértsünk egy fontos alap-axiómát, amely a kozmikus isteni hierarchiában fogalmazódott meg, amikor állasát foglalt a föld jövőjével kapcsolatban. A Föld fejlődése az utóbbi 200 évben nagyon felgyorsult. Nyilvánvaló, hogy pozitív és jószándékú erők is segítettek abban, hogy a technika ilyen mértékben fejlődjön. Mivel azonban ezt a globális technikai fejlődést nem kísérte erkölcsi-morális fellendülés – elsősorban az irányítók működése, másodsorban az emberi faj alacsony spirituális nívója miatt – döntés született arról, hogy leállítják az ember űrkezdeményezéseit. Előző művünkben már szó volt arról, hogy jónéhány kozmikus hatalom tud az irányítók Hold és Mars projektjéről. Tulajdonképpen a magasabb szinten lévő földiek előtt is ismeretes néhány tény ezzel a témával kapcsolatban.  Az emberiség nagy többsége azonban nem képes tudomásul venni ezt – vagy hallani sem akarja. „Nem igaz ez egész” – mondta egyik ismerősöm, aki véleményt mondott az ál-NASA-ról írt részekről.

A fenn említett segítség, amelyet a Föld kapott, része volt a megmérettetésnek. Látni akarták bizonyos magasabb hatalmak, hogyan is használja fel ez a bolygó az átadott ismeretanyagot. Az a tény, hogy az átlagember nem ismeri el, hogy az irányítók már kinn vannak a világűrben, nem mentesíti a bolygót a kollektív felelősség alól. Én nem ítélkezni akarok, mert az Isten dolga, a nem tudás azonban, és a tények nem-ismerete, nem lehet mentség arra, ami a Földön az utóbbi 150-200 évben történik. Az irányítók az egész fejlődést eltorzították, és egy gigászi rabszolgaságba akarják taszítani az embereket.

Mi lehet ebből? A titán-háborúk reinkarnációja? Vagy egyszerűen csak a történelem ismétli magát? A jövő már megvan valahol – de az igaz kozmikus Akashát már az irányítók sem tudják befolyásolni. Nem mondhatunk mást zárszóként, legyen meg a Te akaratod az egész világegyetemben!

Kedves olvasók!

A blog.com, ahol Szemrád Nándor írásai megtalálhatóak voltak, megszűnt. Az írások egy részét sikerült megmentenünk/elmentenünk, ezek, valamint Szemrád Nándor újabb írásai innentől ezen az oldalon lesznek elérhetőek. Folyamatosan töltjük fel a régi írásokat. Szemrád Nándor könyvei, a Szabadítsuk fel a Földet! és a Harc a Földért továbbra is rendelhetőek elektronikus formában a fenyorveny kukac gmail ponnt com címen.