Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 15.

A náci birodalom rakétaprogramja csak elvben volt a London és Moszkva elleni titkos nagy hatósugarú fegyverfejlesztési terv része. Azt ugyanis ’43 végén és ’44 elején a Keleti Fronton kudarcot szenvedett Citadella hadművelet után minden épeszű német tudós sejtette, hogy Moszkvát már nem érik el rakétákkal. A London elleni V-1-es és V-2-es támadások az emberirtás kategóriájába tartoztak, hiszen javarészt az angol polgári lakosságot fenyegették. A nagy rakétaépítő láznak egészen más oka volt Németországban.
Való igaz, hogy támogatta a német birodalmat néhány idegen hatalom. Tény, hogy német tudósok agyába beültettek magasabb mentál síkon olyan ismeretanyagot, amely a rakétatechnikához nélkülözhetetlen tudás megismeréséhez vezette őket. Komoly kozmikus oka volt tehát az ennek a műveletnek, mivel a London elleni támadások inkább csak Hitler személyes bosszúját szimbolizálták.
Az amerikai angol légierő ugyanis nagy erővel pusztította a német városokat, és az ártatlan polgári lakosság szenvedett tőlük a legtöbbet. A rakétaprogram igazi – csak a német tudományos elit és néhány nagy katonai vezető által ismert – igazi lényege a Hold feltérképezése volt. Nyilvánvaló, hogy az idegen erők segítettek a náciknak bizonyos technikai részletek kidolgozásában ez irányban.
Felvetődik a kérdés, mindez miért történt így? Egyik előző írásomban említettem, hogy Lyra magasabb szellemiségei elhagyták Németország mentális területeit 1943 végén. Ekkor már egyértelműen látszott, hogy az emberirtást nagyipari méretekben végzik a III. Birodalomban. Így a Lyra tiszta szellemiségei kivonultak a német lelkek inkarnációiért felelős szellemcsaládok területéről. A rakétaprogramot azonban továbbra is támogatták! Márpedig eme program „mellékterméke” volt a szárnyasbomba, majd pedig a gyilkos V-2-es rakéta is. Itt csak egy dolog nyilvánvaló; a németek bizonyos csoportját egyszerűen ki kellett juttatni a Holdra, ahol már éltek a más utakon járók. Ez a populáció egyfajta utánpótlást akart magának valahonnan. Bizonyos, hogy a világmás tájairól is mentek oda emberek, teleportációval, vagy különleges idegen technológiával.
Hitler magára maradva elvesztette a háborút, hiszen megszűnt a konkrét szellemi támogatás. A német rakétaproject nagy egyénisége és vezéralakja, egy SS tiszti rangot viselő tudós Werner von Braun volt. Ő dolgozta ki a rakétaharcászatot képviselő tervek nagy részét és a technológiai folyamatok ellenőrzésében is kardinális szerepe volt – sok más náci tudóssal karöltve. Nyilvánvaló, hogy a rakétaproject titkos részét is felügyelte, néhány társával egyetemben. Valószínűleg a kiválasztott és Holdra küldött kevesek erkölcsi és szellemi spirituális szempontból tiszták és magasabb szintűek voltak. Így kellett lennie, a kozmikus karma elvnek megfelelően. A más utakon járok közé nem kerülhet más.
Említettem a Hold gyarmatosítását fentebb. Ezt csak a nagyon náci érzelmű tudósoknak volt beadva maszlagként. Az sem volt igaz, hogy a Holdon lévők Hitlert támogatták volna. Ezekre a hazugságokra szükség volt akkor, hogy senki ne fogjon gyanút. Így egy német kolónia valóban elment a Holdra a II. Világháború idején, és csatlakozott az ott élő más utakon járó populációhoz. Ennek a technikai kivitelezéséhez volt szükség idegen segítségre, hiszen egy háborús területről kellett egyszerre sok száz embert elvinni. (Addig a holdi erők maximum 4-5 embernek segítettek elmenni egy helyről – az 1890-es évektől 1935-ig bezárólag. A II. Vh. Idején azonban arra volt szükség, hogy egyszerre sok száz embert vigyenek el német földről.)
Folytassuk azonban a történelmi áttekintést! Werner von Braun amerikai fogságba került 1945-ben. Az amerikaiak zsarolták őt SS múltjával kapcsolatban, így aztán kénytelen volt nekik dolgozni. Nyilvánvaló, hogy a német rakétakísérletek elméleti anyagénak egy része amerikai kézre került. Nehéz az ítélkezés, jómagam sem tenném, hiszen a professzor fenyegetve volt. Az viszont bizonyos, hogy az amerikaiak tudomására jutott bizonyos populáció létezése a Holdon. Elmarasztálták a tudóst, mert a Lyra szerepére is utalt, és az amerikaiaknak nem tetszett, hogy a németek ilyen komoly idegen segítséget is kaptak. Nem értették meg (mert egyes amerikai tudósnak még annyi spirituális képessége volt mint egy náci tudósnak) hogy a II. Vh.-n belül ez a holdraszállás egy kozmikus szinten is meghatározó dolog volt. Azt sem értették meg, hogy amikor Hitler már túlzásba vitte az emberirtást, az idegen erők elhagyták a német(jellegű) szellemcsaládokat – éppen ezért győzhetett viszonylag gyorsan az angol-orosz-amerikai szövetség.
Az amerikai titkos kutatók és az ekkor létrejött ál-NASA a 40-es évek végétől azt határozták el, hogy olyan járműveket készítenek, mellyel le lehet szállni a Holdon. A professzor és néhány náci kutató által átadott technika ehhez a nagyszabású projecthez nem volt elegendő – a Lyra pedig nem segített az amerikaiaknak. Így kézenfekvő, hogy a Zeta-reticulum-beli fajok (szürkék) segítségét fogadta el. A szürkék persze ezt nem ingyen tették, mert a technológiáért cserébe bizony sok százezer amerikai embert vittek el az 50-es évektől egészen a 90-es évekig, néhány órás vizsgálatra. Többségük ugyan túlélte mindezt, de a genetikai és asztrális behatások bizony az esetek többségében komoly lelki gondokat idézett elő a kísérleti alanyok többségében. A nagy aljasság az volt, hogy a szürkék háromszor annyi embert vittek el, mint amennyit az ál-NASA-val kötött egyezség alapján joguk lett volna. Az irányítókat azonban csakis az átadott technológia érdekelte. A tudás egy részét harcászati eszközök készítésére, más részét pedig nagy hatótávolságú űralkalmatosságok létrehozására használták.
Azt már tudjuk, hogy a II. Világháború után néhány évvel egy űrkommandó egyszerűen megszállta a Holdat. A más utakon járok egy részét megölték, néhány csoportnak sikerült elmenekülnie. Sok űrjármű került az ál-NASA kezére. A Holdon levő űrdokkok, alagútrendszerek, silók is szinte „készen kapták”, több más építménnyel egyetemben. (Aztán persze ők maguk is hozzáépítettek már a dolgokhoz, és a Hold felszín alatti járatok folytatása nagyrészt az ő érdemük. Bizony nehéz így a Földet ma uraló tudásban és technológiai ismeretek birtoklásában élenjáró hatalmak erkölcsiségéről bármit is mondani.