Az írás eredetileg megjelent: 2010. 04. 04.

Az alább következőkben leírok egy olyan regressziót, amely 1999. július 25.-én zajlott. Ezen a forró vasárnapi napon segítőm és társam Doku jött el otthonomba, hogy megpróbáljunk a múlt ismeretlen szálain keresztül bepillantást nyerni a Földön történt dolgokba. A transz nem ment simán, mert Doku ideges volt, de én folyamatában írom le dolgokat, mindenféle szünet nélkül.

Az első hipnotikus parancs után néhány perccel kinn találta magát a világűrben, egy száguldó járműben. Aztán olyan lényekről számolt be, amelyek fantasztikus spirituális átélőképességgel rendelkeztek. Én rögtön arra gondoltam, hogy egy magasabb szintű kozmikus asztrálsíkra került, nyilvánvalóan egy asztrál rezgésfázisú lélektestében tudatosult. Első kérdésem így hangzott:

- Kik ezek, ismered őket?

- Nem lehet őket nem ismerni. – felelte akadozva – hiszen mindenki itt van, s Te is ismered őket.

- Mi a te küldetésed? Válaszolnának ere a kérdésre?

- Szeretnem kell az embereket, akarnom kell nekik a jót. Segítenem kell az emberi faj egyedeit. Az egész élet küzdelem, és az emberek oly sokszor megalázzák egymást. Mindenki, mindig és mindenütt képes a másik becsmérlésére. Nekem elegem van ebből az egészből, gyűlölöm az erőszak bármiféle formáját.

- Hogyan látod az előzőéletedet?

- Talán Márk voltam a próféták közül. Márk, aki valóban át akarta adni a tudást az embereknek (ez valóban meglepő volt számomra, éreztem hogy Doku egyik inkarnációjában, egyik lélektestében Márk próféta szellemiségéhez kapcsolódott. Ez nem várt irányba vitte a regressziót.) Más volt akkor az emberek világa. Léteztek ugyan gonoszságok, de akartak hinni és tanulni az emberek. Jobbak, és erényesebbek voltak. Az átadott ismeretanyag nem veszett el, hanem benne maradt a fejekben. Ma más a helyzet. Ma csak harc van és semmi más. Kevés a valódi tudás, és sokan hitetlenek.

- Újjászülettél-e azóta? Voltál-e Márk óta valaki a Földön?

- Nem, nem volt szükséges, hogy megszülessek. Ez az első életem Márk halála óta. De nem ez a lényeg, hiszen idő nem létezik. Azon a síkon ahol vagyok, minden egybefolyik. Nem lényeges a idő~ és helymeghatározás – csak a tapasztalás számít.

- Hogyan halt meg Márk evangélista?

- Erőszakos halállal kellett elpusztulnia. Nem tudta elkerülni azt, hogy bántsák. De nem ez volt a lényeg. Az fáj a legjobban, hogy nem tudta befejezni a tanítást. Nincs rosszabb annál, mint amikor valaki nem képes végrehajtani azt, amiért küldték. A félbehagyott munka nem segíti hanem akadályozza a fejlődést. Márkot leszúrták egy késsel, megsebezték. Átdöfték a bordája alatt, s ezért halt meg.

- S most sikerül végre befejezned azt amiért ideküldtek?

- Nagy bennem az akarat a végrehajtással kapcsolatban. Vagyunk itt még mások is, de nem találkozunk, csak tudunk egymásról. (Doku bizonyára lélektestvéreire gondolt, akikkel egy adott szellemiség által lakott rezgésfázisú síkról jöttek le. Ezekkel nyilvánvalóan kapcsolatban van álomszinten) El kell végezni a feladatot, s akarni kell, mert csak így lehet igazán segíteni az embereken. Mégis mindig vissza kell térni ide, hiszen soha nem hagyhatunk félbe munkát. Nem küld senki sem magunk jövünk, mert a fejlődés záloga a befejezett küldetés.

- Mi vár az emberiségre a jelenkorban?

- Pusztulás, küzdelem és katasztrófák várnak sok emberre. Kontinensek tűnhetnek el, talán Ausztrália kivételével minden földrész résztvesz a katasztrofális történésekben, háborúkban. Az emberek mintha maguknak akarnák a rosszat.

- Időben mikorra várható ez a pusztulás?

- Értelmetlen ez a kérdés, mivel idő nem létezik. A cseppek egyre telnek a pohárban. Lehet, hogy a következő pillanatban már kicsordul a pohár, de sok pillanat múlva is bekövetkezhet ez. Nem ez  a lényeg. Elképzelhető, hogy csak egy kislány copfját meghúzzák, és a pohár betelik. Minden összefüggésben van mindennel. Ezen a szinten létezik igazán hatalmas egység. (Doku valószínűleg hirtelen átkerült egy mentális világba, és belelátott a „minden mozzanat egyidejűségének” összefüggésrendszerébe. Itt hatalmas megvilágosodás élmény tanúja lehetett.)

- Kik azok akik körülvesznek?

- Már mondtam, hogy Te is ismered őket. Mindenki itt van. Itt mindenki egy hatalmas egységben létezik. Én ők vagyok, ők pedig én. Nincs elhatároltság és különbözőség. Mindannyian egy nagyobb egész része vagyunk. Beleágyazódva létezünk, ebbe a nagyobb egészbe.

- Van fejlettebb világ? Vannak nálatok is magasabb szintű lények?

- Vannak, léteznek ilyenek. Keressük őket, hiszen mi sem ismerünk minden összefüggést még. A fejlődés határtalan, és soha nem állhat meg. Az a cél, hogy keressünk és kutasunk a nagyobb és tágabb régiók felé. Vannak olyanok, akik már ott léteznek, de azok már nem képesek elmondani nekünk, hogy milyen is a létezés abban a szférában – mert ők állandóan ott folytatják létüket, és nem tudnak lejjebb jönni.

- Az ember miért nem tudja felvenni a kapcsolatot az idegenekkel?

- A másság képviselői itt élnek közöttünk. Az emberek nem akarják meglátni őket. A rossz ember számára ellenség a jó, és sokan csak a rosszat akarják, mert nem képesek semmi jóra sem. (Nagyon zilált hangon folytatni kezdte, de éreztem, hogy egyre nehezebb kifejeznie önmagát) Nem jó túl sokáig a fizikai testben lenni. Ez egy félrevezetés, és a kábulatban csak szenvedni lehet. Örökös harc folyik az emberek között, s nem tudják meglátni a jót az ellenségeskedés közepett.

- Konkrét segítséget adnak-e a Földnek magasabb hatalmak?

- Igen, némiképp adnak, de nem szabad reális, és a Föld történelmét grandiózus módon megváltoztató történésre gondolnod. Nagyon sok ember egyszerűen képtelen elfogadni a segítséget, miután nem ismeri fel a jó és a rossz közötti különbséget. Van olyan, aki annyira gyűlöli a jót, hogy elutasít minden segítő befolyást. Vannak segítők, de küldetésük nehéz, s állandó megaláztatásnak vannak kitéve, mert a Földön egyre nagyobb a sötétség térnyerése…