Az írás eredetileg megjelent: 2010. 06. 01.

Gyermekkorom álmodozó és lelkes évei úgy röpültek el, mint tarka szárnyú pillangó a zöld réten. Akkor még azt gondoltam, hogy a sötétséget nagyon könnyű elválasztani a világosságtól. Nem én voltam az első, aki tévedett ezt illetően.

Bizony a Földön nem tisztán folynak a dolgok. Sem a mágusok, sem a jógik, sem pedig a különböző meditációs tanok legprofesszionistább elsajátítói nem tudtak túljutni a mélyalvás-perióduson. Nagyjából tudjuk, mi játszódik le az álomban. Mikor az asztrál- és mentáltestek kilépnek a nekik megfelelő síkra – azt is lehet tudni, hogyan zajlik a testkilépés, mikor az asztrál- és mentálvilág démoni vagy éppen gyönyörűséges szimbólumai megelevenednek a szubtilis testekkel együtt kilépő s az álom védelme nélküli, éber tudat számára.

De mi van a mélyalvásban? Mi történik, mikor az álom nélküli tudatvesztés minden éjszaka ismétlődő állapota beáll? A válasz nem egyszerű. Hiszen a Földön a misztikus kutató nagyon sok hamisságot lát. Mindenki követ egy magasabb hatalmat – akár vallásos, akár ateista, akár koldus, akár milliárdos. Az itteni Irányítók semmit sem bíznak a véletlenre. Nekik nincs más, csak az a – még a felettük is hatalmat és ellenőrzést gyakorló – teremtő, aki már régen hadat üzent a valódi tisztaságot képviselő galaktikus hatalmaknak. Ez a teremtő persze ott van a hitetlenben éppúgy, mint a vallási megszállottban. Mindenki szubjektív valóságát irányítani akarja, hatalmat gyakorolni felette. Ezen a Földön már az embereket irányító erőknek is vannak „ufói”, s egyesek létrehoztak már gabonaábrákat, mások képesek a halál utáni világban rekedt lelkek irányítására!

Mindent és mindenkit manipulálnak. Krisztus látta ezt, ahogyan minden kor prófétái és látnokai. Ő így szólt egyszer a zsidókhoz: bizony mondom néktek, hazugok vagytok, mert hazug az istenetek, melyben hisztek. Ha ismernétek azt az istent, melyben én hiszek, nem hazudnátok, és bizony a halált sem kellene elszenvednetek. Ez a beszéd persze nem tetszett mindenkinek az adott társaságban. Hogy merészelsz így beszélni s bennünket kárhoztatni? Különben is, voltak előtted más próféták is, így Ábrahám is, aki megismerte a halált! Krisztus azt felelte erre: mielőtt lett volna Ábrahám, én vagyok. S elhagyta a vita helyszínét. Mit is jelent ez a sokat idézett bibliai mondat? Nyilvánvalóan azt akarta ezzel a megváltó kifejezni, hogy ő akár egy 6. szintbéli kozmikus világból is jöhetett, amelyben Ábrahám küldetését akár hússzor is láthatta lejátszódni. Az időtlenségben ennek semmilyen akadálya nincs. No igen – aki eme idézet lényegét megértette, az azt is felfogta, hogy Krisztus a kettős teremtésről is beszélt.

S itt térhetünk vissza a mélyalváshoz. Valójában milyen Isten is az, aki egy tudatvesztett állapotban lévő teremtménynek sugallatokat ad s ezzel befolyásolja őt? Pontosabban nem ő, „egy személyben”, hanem egy általa létrehozott, felső mentálsík-béli automata rendszer gyakorol ellenőrzést az emberek fölött. Valójában az éjszaka is a sötét hatalmat szimbolizálja, a tudatlanságot s a hazugság istenét meg az Irányító gárdát. Így aztán ébredés után minden illúzió valóságosnak tűnik. S az ember élete folytatódik ott, ahol abbamaradt előző nap. Az igazi szeretet világaiban két vagy három nap van az égen, így soha nincs teljes sötétség vagy tudatvesztés.

De ezzel még semminek nincsen vége. Az ember egy olyan hatalomnak is részese, amely túlmegy a látható, hazug illúzió-valóságon. Ez a Lemur civilizáció egységtudatának valóságosságához viszi vissza – amelyet viszont nem tud követni, mert minduntalan beleütközik a realitás részleteibe, melyek ellentmondanak neki. Így aztán az ember egy bűnös és eltorzított világ börtönéből pillantgat a néha felvillanó valóság fényére. Ebben a világban másoknak ártva éli életét. A néha felsejlő fény bizonytalan imbolygása megriasztja, s nem tud elszakadni az illúzió-valóság talapzatáról. Az ember megmentése grandiózus feladat – de nem lehet mindenkit megmenteni.

Sok igazi fényküldött érkezett ide. Az eredmény még mindig gyér; igen kevesen ébrednek fel. Vannak bolygók, ahol egy-két küldött már hatalmas korszakokra hatással van, és több száz évig fennálló vallásokat alapít. Ha már 6-8 ilyen fenn említett küldött jön – ekkor persze már nagy a baj – eonokig tartó világnézeti változásokat eszközöl. Húszan akár százezer évre elegendő fényt és spirituális szellemiséget tudnak teremteni. A Földre már százak érkeztek és pusztultak el, nemritkán újra visszatérve, látszólag eredménytelenül. Ez a bolygó a sötétség birodalma és a gyufa ki van húzva. Egy magasabb hatalom türelme véges. S egy olyan iskolában, ahol a diákok a tanárokat megölik, nagy bajok történhetnek hamarosan. Vannak, akik azt gondolják, hogy nekik mindent szabad. Egyre több sötét idegen jön ide, akik segítenek az Irányítóknak abban, hogy mihamarabb észrevegyék a fényküldötteket, s ellehetetlenítsék vagy elpusztítsák őket. A befejezetlen munka miatt visszatért avatárok azonban már esélytelenebbül folytatják útjukat.

Kérdés persze, hogy meddig lehet ezt bírni. Hiszen senki sem játékszer. A földi teremtők gyakorlatilag hazudnak, s a rajtuk keresztül elérhető valóság káprázat és illúzió. Az emberekben nincsen szeretet s a létezés nem más, mint gigászi küzdelem a fennmaradásért. Én azokhoz szólok, akikben már valami pislákol, s kezdik felfogni, hogy ez a világ az amerikai álommal, a küzdelemmel, a lézerágyúkkal s a hazug álvallásokkal egyetemben értelmetlen illúzió. Sokan mondják már, hogy addig csinálom magamnak a bajt, amíg el nem fognak hallgattatni. Nem kellene írnom és előadásokat tartanom erről a témáról, még akkor sem, ha igazam van. Én azonban ilyenkor boldog vagyok, mert látom, hogy van hatása annak, amit csinálok. Ha pedig egyszer elpusztítanak, biztosan jobb helyre kerülök, mint a mostani. Számomra ez egy küldetés. S akkor vagyok elégedett, ha sokak számára a választás lehetőségét tudom felkínálni. Döntsön mindenki s lássa, hogy mi veszi körül. Nem az én életem számít. Nem megoldást kínálok, csak választást.