Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 21.

Az már sokak előtt világos, hogy az emberi lélektesteket ellenőrző magasabb teremtő hatalom nem azonos azzal, aki a világegyetemet teremtette. Sajnos a legtöbb ember ezt nem tudja (bár ahogy fentebb említette egyre többen sejtik), vagy nem beszél róla. A félelem gátló tényező, s nem alaptalan, hiszen az irányítók mindenkit gyanúsnak tartanak, aki szélsőségesnek mondott eszméket hirdet. Ilyennek számít minden, ami éppen nem a hatalmat gyakorló elit véleményét tükrözi.

De nézzük meg még nagyobb felbontásban a dolgokat! Amit írásom első mondatával állítottam, az a vallási vezetők számára jelent szentségtörést. Ha az evolúciót tagadom, az már a tudomány képviselői számára elfogadhatatlan. Ha a liberális kapitalizmust bírálom, a politikusok húzzák rám a vizes lepedőt. Ha nem akarok hadba vonulni, háborúba, egy katona megmagyarázza, hogy ez hazaárulás. Érezni lehet, hogy a Földön hogyan mennek a dolgok. A vezető réteg biztos akar lenni a dolgában. Majd ők megmondják mindenkor, és mindenkinek, hogy mit szabad, és mit nem lehet – lettlégyen az vallás, politika, tudomány vagy éppen közélet. Mindeme színjáték mögött persze egy rejtett és az embernek a kozmosz valódi összefüggéseibe bepillantást egyetlen korban sem engedő sötét hatalom áll. Az Univerzum és igazságok helyett itt van az egó, melyet a teremtő a saját képmására hozott létre, és manipulálja korokon, évszázadokon át. Az egó nem tudja felfogni a végtelent, nem képes az ősi Akasha krónikát sem érteni. Mindent magához hasonlít, és az egész valóság középpontjába önmagét teszi. Az emberi egó számára csak ritka pillanat a boldogság – s ezen a bolygón a lelkek egy része már alkalmatlan is rá. A sok-sok reinkarnáció, és a kilátástalan küzdelem a pénzért, szerelemért, karrierért, családért, a háborúk és kataklizmák lassan felőrlik a lelkeket.

Tulajdonképpen az ember egy nagyon komolyan és megfelelő szakértelemmel létrehozott illúzió foglya. Ez az ál-valóság fedi el előle az igazit, ami már nem Máyá és transzcendens. A teremtő és embert manipuláló hatalom azonban rafinált módszereket ismer. Magát a lelket borító egót, és a mögötte levő személyiséget is ennek a Máyának az alkotóelemeivel egyesíti - így a legtöbb ember ebbe valónak érzékeli és származtatja magát. Különböző korok misztikusai és útkeresői a jógik, alkimisták, mágusok mindig tudták a lényeget. Úgy ahogy a tiszta hitű szentéletű személyiségek is átláttak a szitán - de ők sokak szemében szálkák voltak: nem ritkán a vallás hívei ítélkeztek felettük.

A Földön még a legtisztábbak számára is sok reinkarnáció szükséges ahhoz, hogy teljesen megszabaduljanak a Máyától. A lényeg ugyanis az, hogy ne legyen semmilyen kötés, ami az embert eme bolygó fizikai valóságához köti. A kötés oka persze a különböző érzelmi, anyagi, egzisztenciális vágyakban keresendő. Az embert viszik vágyai, és aztán karmája is sokat nyom a latban: hiszen amíg kiéli a vágyakat, rengeteg embernek, társadalomnak vagy eszmeiségnek árt, vagy használ különböző inkarnációk folyamán. Így aztán gyakran vissza kell jönnie, hiszen ahonnan elvett, oda újra tennie kell, ahova pedig letett, onnan újra energiákat kap útja folytatásához.

Ez egy érdekes helyzet, hiszen az ember állítólag fejlődik az állandó reinkarnáció folyamán. ez a fejlődés azonban nagyon fájdalmas, hiszen gyakran még a halál után is sok lélek vissza akar jönni ide. Azért, mert még az a lélek, aki sok élete végén is tudatosan hal meg, látja, hogy nagyon sok hibát elkövet. A hibák a lélek tökéletlenségéből is fakadnak, no meg sokszor a földet igazgató erők barbárságából. Nehéz felismerni a hibákat, ha a földi istenség által az emberek fölé rendelt vallási, politikai, katonai és társadalmi vezetők egy része a sötétség szolgája.

Az emberi faj fölé rendelt földi helytartók (istenségek) egy része egyszerűen gazember. Aki nem, az egyszerűen szenved, hiszen a gonoszság erői minden ténykedését igyekeznek befeketíteni. A Földön a pénz, a szexualitás, a tudás, és a vallás tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy visszaélhessenek vele. Aki nem így tesz, azt egyszerűen gyengének titulálják. Ha nincs elég pénze, vagy háttere, még ki is közösítik. Ez nem az a hely, ahol az egyszerű tiszta hitű útkereső jól érzi magát.

A valódi és igazán tiszta földi vagy idegen küldöttek úgy járkálnak közöttünk, akár a vak istenek, vagy félkarú óriások. egyszerűen őrültnek nézik őket, hiszen viselkedésük annyira más, mint a megszokott, hogy egy idő után már nem is figyelnek rájuk… s ezzel a sötét hatalom már el is érte célját: Az a fontos, hogy az emberi faj ne gondolkodjon, ne kezdjen el valódi igazságokban hinni, s ne lásson át a fátylon, amit az irányítók raktak elé. Itt nincsen szükség arra, hogy valaki okos legyen, vagy bölcs - ha mégis ilyen, szolgálja szépen az irányítókat. Ha nem teszi, akkor periférián találja magát - ott ahol a földi bűnözők, meg a rossz karmát valóban megérdemlő nehéz sorsú lelkek vannak! így aztán nehéz őket komolyan venni, hiszen társadalmi pozíciójuk alapján a véleményük már nem sokat nyom a latban. A földi lelkek vezetőinek azonban pontosan az a lényeg, hogy a valódi útkeresőkből zavarodott, és hitelét vesztett személyiségek legyenek. Így már elérték a céljukat, és a földön fokozottan jelen lévő zűrzavar és káosz őket igazolja.