Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 19.

A következő regresszió, amiről írok, 2005 októberében zajlott. Minden a legnagyobb rendben ment, az alany Valentin volt. Az egész folyamatot zavarok nélkül voltam képe irányítani, de az alapkoncepciókba némi csúszás került. Valentin nem volt képes a célterületre kerülni (kijelöltünk egy bizonyos bolygót, amelyen már jártunk egyszer – de képtelen volt ott megjelenni). Helyette egy olyan planétán realizálódott, amely valamivel nagyobb volt mint a Föld, s én már a kezdet kezdetén iszonyatot éreztem. Érzésem csak fokozódott, amikor Valentin kijelentette, hogy arra a planétára került, ahonnan az Atlantisziak jöttek. Beszámolt arról, hogy a bolygón nem használnak fizikai síkot. Ez azt jelenti, hogy a létezés alapjának bázisául szolgáló dimenzió olyan, mint a mi éteri síkunk.

- Próbálj meg beszámolni magáról a civilizációról!

- Egyelőre nem vagyok képes információt szerezni, mert egy meghatározhatatlan erő egyszerűen kilök innen. Nagyon kemény a védekezési stratégiájuk, nem engednek be magukhoz.

- Akkor gyere ki onnan, nem akarom, hogy valami bajod essen! – Mindezek ellenére ura maradtam a helyzetnek, aztán Valentin fojtott hangon megszólalt:

- Olyan érzésem van, mintha rám ragadt volna valami egy pillanatra, de sikerült leráznom, s a védelmem is elég erős. Mélyebben bemenni azonban nem lettem volna képes ebbe a világba.

- Lehet, hogy egy elementált rád küldtek. Van valami, amit esetleg tudsz mondani?

- Azok, akik a Földre jöttek, tulajdonképpen erről a központi bázisnak számító planétáról érkeztek. Az itt maradt populáció mintegy előreküldött gyarmatosító küldte őket és üdvözölte tevékenységüket.

Úgy gondoltam, hogy talán már megpróbálhatjuk megkeresni azt a planétát, amelyik az alapkoncepció szellemében célunk volt. Valentin el is indult ide, de megint máshol kötött ki. Ezt jelezte is, és én kicsit nyugtalanabbul kérdéseket tettem fel neki a planétával kapcsolatban, ahol egyszer csak megjelent.

- Ugye ez egy tiszta világ?

- Érdekes bolygó ez, olyan növényzet borítja, amely hasonló a földihez. Nagyon fejlett, és több síkon is tudatos lények élnek itt. Van ugyan fizikai sík, de erre nem fektetnek olyan hangsúlyt, mint a Földön. Ahogy említettem, itt már minden síkon tudatosak a létezők. Van előttem egy lény, aki nagyon hasonlít az emberekhez. Ő talán válaszol néhány kérdésemre.

- Kérdezd meg mi a véleménye a földi életről és az emberi tevékenyégről.

- Közvetlenül nem képes látni a Földet, ezért megpróbálok neki képeket közvetíteni magáról a földi létezésről. Érdekes a reakciói, és a válasza. Azt mondta, hogy nagyon reméli az emberi civilizáció pusztulását. Ha itt valóban ilyen iszonyatos és önpusztító létezés folyik, akkor ennél csak jobbat kíván nekünk.

- Milyenek a lények ezen a bolygón? Hogyan néznek ki?

- Meglepően emberszerűek, de nem hagyatkoznak csak a fizikai dimenzió valóságosságának elfogadásához, így a létezés egészen másmilyen mint nálunk. Nem a gyűlölet motiválta a válaszadó lény véleményét, egyszerűen csak olyat kíván az embereknek, ami egy jobb és kiteljesedettebb létforma kialakulásához vezethet.

- Mivel táplálkoznak, amikor fizikai síkon vannak?

- Látszik, hogy kizárólag növényevők. Növényi rostokon és nedveken élnek. Állatvilág nem is létezik a bolygón. Elértek egy olyan fejlődési fokot, amely hatalmas tudást biztosít. Eme tudás birtokában úgy képesek irányítani a bolygót, hogy nem szükséges az állatvilág megjelenése. Az ökológiai egyensúlyt szellemi fennhatóságuk irányítja.

- Mi a vélemény egy olyan rendszerről, amilyen az előbb általad előbb meglátogatott Atlantisz?

- Elmondtam nekik, hogy hol jártam, itt már nem kellett sok képet és szimbólumot mutatnom, mert ismerős volt nekik ez a szféra. Hírhedt kozmikus vidék, amely Atlantisz ősének tekinthető. Nagyon messzire elkerülik ezt a területet, ahogyan más világos rendszerek is. Az Atlantisziakat egyébként tehetséges de elcsúszott lényeknek tartják. Nem szerencsétlen, de szándékaikat és elveiket tekintve tévúton járó szellemközösségnek, amely vadságával kivívta ellenszenvét szerte a galaxisban.

- Nem félnek bármilyen támadástól?

- Erre nincs esély, mert nem hiszem hogy bármilyen támadás érhetné őket, vagy bármiféle kozmikus probléma meglepetést okozna, amiről előre ne tudnának. Képesek kozmikus folyamatok koordinálására, és létezésük nyugalménak biztosítására.

- Vannak-e közöttük is nemek? Létezik férfi és nő?

- Van ilyen megkülönböztetés náluk is. Valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy két nem létezzen. Egészen másképp fogják fel a szerelmet mint mi, mert annak lényegét nem fizikai síkon élik meg. Erre a Földön csak kevesen képesek.

- Meddig élnek? Ismerik-e az újjászületést? Ha igen, akkor inkarnálnak-e a Földön?

- Életkoruk nagyjából ezer vagy kétezer földi évnek felel meg. Egészen érdekes dolgot voltam képes megfejteni – Valentin hangja gyermekien csengett -, mert átszámítottam annak a személynek a korát, akivel tárgyalok, nagyjából 1130 vagy 1140 éves.

Sok helyre inkarnálnak a kozmoszban. A mi bolygónkra kevesen. Nyilvánvalóan azokat a magasabb szintű szellemi és erkölcsi alapelveket próbálják megvalósítani, melyeket bolygójukon már gyakorlati szinten és megéltek a különböző létezési síkokon. Így talán képesek széjjelhordani azt a létformájukra jellemző szellemi többletet, mely őket sok más civilizáció fölé emeli szellemi-spirituális szinten.