Nemcsak egyéni gondolatokat és szubjektív képzeletet, hanem különböző valóságokat is képesek irányítani az embert felügyelő erők. A reptilek és reticulumbeliek hatalmas tudással rendelkeznek a különböző csatornákon folyó történések összekuszáláshoz.
Vizsgáljuk meg magát az embert. Egy adott lélek több síkon és több valóságban éli és játssza szerepeit. Itt nem az asztrális mentálvilág valóságára gondolok, hanem alternatív létezésre, amely több síkon játszódó cselekvés összességet biztosít egy adott lélek számára. Van, mondjuk, egy feladatom csütörtökön. Találkoznom kell a lakásomhoz közeli cukrászdában egy emberrel, aki üzletet kínál fel nekem. Reggel el is indulok, és van rajtam egy fekete nadrág, egy fehér póló, mivel nyár van. Egy másik párhuzamos valóságban szintén elindulok a találkozóra – de ott egy kék póló van rajtam, és velem jön a barátnőm is. Van egy harmadik párhuzamos sík, ahol szintén kék póló és fekete nadrág szerepel, de a cukrászdában engem váró üzletember ruhája teljesen más. Nem öltönyben van, mint az előbb említett valóságokban, hanem farmerban és zakóban. Itt elkísérte titkára is.
Az ember több valóságban cselekszik és él. Ezt azonban több embernél magasabb hatalom kihasználja, mivel térben, időben és dimenzionáltságban jóval az embert meghaladó szint felett van. Az adott személy célja minden realitásban, hogy egy bizonyos inkarnációs ciklus letelte után elhagyja a föld rezgési terét, és más bolygón vagy dimenzióban testesüljön meg. A földön azonban az embert felügyelő erők kicsikét megnehezítik a dolgokat. Előfordul, hogy egy adott ember több síkon folyó sorsát megkeverik, és „összenyitnak két realitást”. Így összekeverednek a valóságok, de mivel az emberi tudat ehhez még nem nőtt fel, drámai dolgok történhetnek. Ennek csak egyik része, hogy a kauzális cselekménysor megváltozik. A másik – sokkal nagyobb problémát okozó – folyamat már ártó realitásként épül be a lélekbe. Az illető, mondjuk, hosszú külföldi útra megy egzotikus országba, ahol nincs se rokona, se barátja. Ott kitör valamiféle járvány, és az országot lezárják. Az illető ott ragad a messzeségben.
Egyszer csak egyik realitásában mégis megjelenik abban a városban, ahonnan elindult. Sokan örülnek, hiszen hallottak a járványról, és, jaj, de jó, hogy barátjuk, ismerősük visszatért a fertőzött országból. Néhány barátnak kicsit gyanús furcsa viselkedése, mert szokatlan módon reagál néhány olyan gesztusra, melyet annak előtte másképpen kezelt. Ez azonban lassan változik, hiszen az idő múlásával emberünk egyre kevésbé veszi észre a különbséget a két valóság között, és „beletanul” az új szerepkörbe…! Emberünk persze valójában ott van hosszú évekig vagy talán élete végéig az egzotikus országban – szerepét és karmáját azonban átveszi az a hasonmása, akit erőszakkal átemeltek és helyére tettek egy másik realitásból! Értsük meg tehát: mindez egyfajta csere, mely azért történik, hogy az emberek élete és gondolatai összekeveredjenek. Így sokkal nehezebben képes sorsának beteljesítésére egy adott lélek.
Mondanom sem kell, hogy a párhuzamos realitásból átemelt emberek közül százból esetleg öt veszi észre, hogy mi történt. (Én találkoztam ilyennel, ezért merek írni erről.) Jobb, ha nem beszél, hiszen őrültnek tarthatják. A kezdeteknél így is van baj, hiszen az érzékenyebb barátok távol maradnak tőle. A többség azonban elfogadja, hiszen itt van újra, és kétségtelen, hogy ő az!
A messzeségben ragadt szerencsétlenről annyit érdemes tudni, hogy igen végzetes dolgok történhetnek vele. Előfordulhat, hogy egy mobil és internet nélküli közegben (tanya, bennszülött falu, sivatag) ragad, majd gyanús körülmények között meghal. De nem foglalkoznak vele, hiszen senki sem ismeri, és papírjai is valahogy eltűnnek. Vannak szélsőségesebb esetek, mikor az illető hajléktalan lesz egy távoli országban, vagy kómába kerül, és személyazonossága sem állapítható meg.
Van egy másik manipulációs technika az ember tudatának zavarására is. Az asztrálvilágba lép be egy mágus vagy egy reptil, mikor az illető álmodik. Az asztráltest kap bizonyos programokat, melyeket a testbe való visszatérés (ami az ébredés) után gondolatokká vagy képekké alakulnak át. A gondolatokat persze tettek követik, és lassan az illető nekiindul egy olyan feladat összességnek, amely inkább hátráltatja karmikus útját. A legtöbb ember azonban nem veszi észre, mert azt hiszi, saját gondolatai által van irányítva. Így sajnos a cselekvésösszesség kicsit megváltozik, és sokan olyan feladatokat és kihívásokat keresnek maguknak, melyeket előző életeikben régen túlhaladtak.
A galaxis és csillagvilág képe az embert irányítók tudati szűrőjén át jelenik meg. Tiszta képet csak az kaphat a kozmoszról, aki ezek fölé tud emelkedni. A téridő egymásra következő eseményei magasabb tudatok által vannak elénk varázsolva. Ennek a tudatnak a változásai azonban bizonyos elmozdulásokat hoznak létre a téridőfonálon. Így lehet bizonyos történelmi tényeket befolyásolni és megváltoztatni. Így lehetséges az is, hogy egyes közösségek és csoportok másképpen tudják és tanítják az adott történelmi eseményt, mint ahogy azt a benne szereplők régen átélték. Az embert irányító erők és az őket szolgáló politikusok nem sokra tartják az átlagos lelkeket. Aki tisztán akar látni, annak nagyon magasra kell jutnia szellemileg és önmaga ismeretében is.
A legborzalmasabb azonban a lelkek fragmentálódása és szétszakítása, amit én már sokszor említettem írásaimban. Mint tudjuk, egy adott ember az ő karmikus pályáján szinte soha nem egy teljes lélek. Gyakran töredékként jelenik meg egy adott inkarnációban. Erre persze bizonyos erők kényszerítik a nagy lélekentitást irányító szellemet. Egy-egy lélektöredék hosszú időre eltévelyedhet, mert néhányszor szörnyű halált hal, vagy a fenn említett módokon manipulálják sorsát. Így az esetleges halál után nem képes az entitást megtalálni, és nem tud majd egységben leszületni a többiekkel. A töredékek pedig csak bolyonganak a karma rögös útvesztőin, célt és valódi irányt nem találnak. Ez elég keservessé és kilátástalanná teszi az életet, de hangsúlyozom, mindebben szerepe van a fenn említett manipulációknak vagy egy drámai sorsnak, melyet egy szörnyű halál zárhat!
A valódi tudás ott kezdődik, ha rálátunk az idő illuzórikus voltára. Csak a földi idősíkban van értelme a pillanatvalóságok egymásra következésének. Ha egy fejlett szellemiség végre felismeri, hogy a pillanatnyi mostban máshol is él és létezik – akár egyszerre sok helyen –, minden más lehetne, és a valóságról alkotott képe is megváltozna. Az lenne a feladat, hogy múltját és jövőjét összehangolja, és a karmacsírákat, amelyek a múltból és jövőből visszaütnek, próbálja egységbe redukálni. Nehéz feladat lenne ugyan, de sok lélek számára ennek felismerése már a szabadulás reményével kecsegtetne. Mindez persze nem egy pillanatnyi megvilágosodás alatt történő folyamat kellene hogy legyen. Sokan eljutnak ide ugyanis néhány órára. Egy tudatállapottá kell válnia a többsíkú létezés ismeretének ahhoz, hogy az illető felismerje a különböző síkokon élő lélektesteit! Csak így lenne képes egy inkarnációban teljes entitásként megjelenni, mint egy Krisztus vagy Buddha vagy egyéb névtelen megvilágosodottak. Ezután jöhet a lélek szabadulása ebből a földi realitásból.
