Hatalmas LCD-tévék és a tömegtájékoztatás egyéb konstrukciói, számítógépek és rádiók adnak hírt arról, hogy mi történik a világban, milyen a divat, hogyan kell fogadni ezt vagy azt a politikai döntést. Csak kevesen látják azonban, hogy ez egy gigászi programozás része. Nem igazán az emberi fejlődést szolgáló célok irányítják vezetőinket, politikusainkat és a média szakembereit. Nekem néha olyannak tűnik mindez, mintha el akarnák venni az emberek akaratát, és egyáltalán nem figyelnének arra, hogy valójában mit is akarnak a Földön létező tömegek. A szuverenitást és az egyéni szabadságot ma már kevesen mondhatják magukénak – de olyan, mintha egyesek már nem is ismernék ezeknek a fogalmaknak a valódi jelentését. Az emberi fajtól nem nehéz elvenni tehát azt, amit lassan szinte teljesen el is felejt. Nehéz szabadon gondolkodni annak, akit mindenfelől determinálnak és próbálnak irányítani.
Sajnos a Földön az irányítók és szabadkőművesek mögötti erők egyfajta kaptártudatot akarnak megvalósítani, itt aztán mindenkinek meglenne a helye – de aki ellene van a társadalmi rendnek, vagy az irányítók szerint nem megfelelő, azt persze kiiktatnák igen hamar! Azt kellene észre vennünk, hogy ez a fenn említett kaptártudat az elmúlt néhány évszázad óta – de különösen az utóbbi 20-30 évben – szinte felgyorsulva érkezik hozzánk, emberekhez. Mintha mindenki felfelé nézne és várná az ukázt egy olyan hatalomtól, amely fölött aztán megint van valami, és aztán megint valami, s így tovább egészen a legfőbb néhány irányító hatalomig. Egymáson élősködnek az emberek, és ez a hatalmas rovartudat eredménye, amelybem szolgásítani akarják az emberi fajt. Miért kell determinálni, hogy miről mit gondoljanak, hogy mi legyen a véleménye ebben vagy abban a kérdésben? Az ember olyan lény, amely bár pár évtizedet él, mégsem hasonlítható a reptiliánokhoz vagy a szintén rovartudatban élő szürkékhez és hibridekhez, akik itt járkálnak közöttünk. Minden jóravaló emberlélek kapcsolatba kerülhetne az atyai világokkal, a legmagasabb rendű szeretettel, és ha mindezekhez felnőne, akkor mindenen átívelő empátia jelenne meg, amely könnyen spirituális ébredéshez vezetne.
Az ébredésre még visszatérünk, de nézzünk szét inkább a valóságban, s ne csak az én álomképzelgéseimet vessük papírra! A fölébredés ellen tesz a gyógyszeripar is, amely most már elképesztő brutalitással és szenvtelenséggel tör be a reklámokba, a hétköznapokba és az emberi tudat különböző dimenzióiba. Antidepresszánsok, fájdalomcsillapítók, pirulák és semmit nem érő, de jól reklámozott gyógyszerek milliárdokat hoznak a különböző gyógyszeripari trösztöknek. (Persze a valóban valamit érő antibiotikumok nem kaphatók recept nélkül, és nem is reklámozzák őket.) A másik hatalmas probléma, amely a Földön káoszt és tragédiát okoz: a bűnözés, a politika és a vallás összefonódása. Nem kell gyíkokban hinni vagy tudni róluk, de egy okos ember akkor is látja, hogy egy kolosszális és az embereket megalázó hatalom kezd elterebélyesedni az egész világon. Csak egyvalamit említenék, ha már ezt a témát érintjük: a Vatikánról mindenki hallott, állam az államban, hiszen Róma területén belül Olaszországban van – mégsem Olaszország. A katolikus egyház legnagyobbjai vezetik és irányítják ezt az államot, de sajnos a maffia pénzei is itt mosódnak tisztára, illetve köztudomású, hogy nagyon összefonódik a Vatikán hatalma a piszkos pénzekkel. Jól meg van ez csinálva – de persze tisztelet a kivételnek, mert nem a hithű papokat, nem a valódi és jólelkű egyházatyákat bírálom most. Ismerjük a mondást, akinek nem inge…
A drogok is óriási problémát jelentenek a jelenkorban. Néhány kutatótól olvastam, kik Dél-Amerikában folytattak vizsgálatokat, hogy egyes drogfüggő szülők gyermekei más agymintájúnak tűntek. Elveszett belőlük az empátia, és sokan közülük felnőttként kényszeredetten érdeklődtek a gyermekpornó iránt. Az alkoholizmusról már nem is beszélek, hiszen sok okkult kutató hiszi, hogy a szeszes italok fogyasztói gyakran rájuk ragadt entitásokat látnak el energiával az éteri síkon azzal, hogy állandóan isznak. Olyan ez a világ, mintha valami, az emberek energiáiból élősködő erő próbálná visszanyomni az emberi tudatot egy olyan szintre, amelyen már könnyen irányítható.
Térjünk vissza a felébredésre! Említettem az emberben levő isteni hatalmat, ez mindenkinek a rendelkezésére állna – ha tudna róla. Az embert irányító erők pontosan ezért gyűlölik az embert, ezért érdekük, hogy ne tudjon róla, hogy összeköttetésben áll a magasabb világokkal, és ha lehet, vissza akarják fejleszteni olyan szintre, hogy már soha ne ébredjen rá a szellemi kapcsolatára, és ne tudjon szabadulni. Vízióimban felrémlik annak a képe, mikor ellenőrzött utcákon robotrendőrök fogják irányítani az embereket, és akiben még pislákol valami önálló akarat, az sem mehet bárhová! Meg lesz határozva, ki kivel találkozhat, s egy kártya lesz minden embernél, rajta a vércsoportja, anyagi javai, neve és egy szám, ami ő maga, mert efelé tartunk! A robottechnológia nem arra lesz jó, hogy csökkenjen a munkaidő, és jól érezzük magunkat, hanem egy embert gyűlölő és a szabadságot az embertől elvenni akaró hatalom eszköze arra, hogy a legbrutálisabb rabságot valósítsa meg, lebutítson néhány milliárd embert, és uralkodjon rajta.
Addig persze sok száz millió ember el fog pusztulni, hiszen nem lesz mindenkire szükség, járványok, háborúk, katasztrófák gondoskodnak majd erről. Az ember nem figyel rá, hogy fejlessze spirituális képességeit – márpedig ha erre nem figyel, előbb-utóbb olyan helyzetbe kerül, hogy már nem is fogja tudni fejleszteni, és végleg eltűnik a híd az emberi szellem és a személyiség között. Az embert irányító lényeknek nincsen kapcsolata az atyával és a fény rendszereivel. Hiába élnek évezredekig vagy még tovább, ők nem rendelkeznek ezzel. Ez az egy kapcsolat menthetné meg az embert a végső pusztulástól, no meg attól, hogy programozzák, automatizálják és mindenféle vegyszerrel beoltsák arra hivatkozva, hogy erre szüksége van. Sajnos az ember nehezen ébred öntudatra, és sokan nem képesek egészen a halálukig valódi énjüket megélni. Tétován kóvályognak, s mindez folytatódik a következő inkarnációban is, cél nélküli lények milliószámra élnek ezen a bolygón, és az embert uralni akaró hatalom hatalmas tudása és erőszakossága sajnos börtönné akarja változtatni ezt a bolygót. Csak a felébredés menthet meg mindenkit attól, hogy végérvényesen eltűnjön egy faj, illetve mind tudatilag, mind genetikailag átalakuljon, és dermesztően hideg lelkű pokoli lények rabszolgájává váljon.
A felébredés persze – ahogyan más írásaimban már közöltem – nem megy egykettőre, hiszen nem jó cselekedetekről vagy imádkozásról van szó. Az embernek saját magának kell belülre figyelnie és a felébredő erők által visszakötnie magát igazi önmagához, ahhoz a szellemi erőhöz, amely valódi identitását képezi. Mert az ember nem az, amivé a reklámok, a média, a degenerált és politikai hazugságokkal telített sajtó varázsolta a jelenkorban. A fragmentálódott lelkek számára feladat, hogy megtalálják egymást, de hangsúlyozom, hogy először mindenki önmagát kell hogy megtalálja! Csak ezután jöhet az összefogás, mert enélkül minden csak anarchia és tébolyult káosz, ami csak az irányítóknak kedvez. A lényeg a legbelső titok és a legerősebb híd feltárása, amely aztán olyan önmagunkba vetett hitté alakul, hogy akinek ez a birtokában van, azt már lehetetlen eltántorítani útjától. Aki megtalálja az útját, azt már nem lehet béklyózni és manipulálni, s az akadályok végleg eltűnnek közte és a szellem között. Ez az utolsó reménysugár, mert enélkül az emberi faj elveszett.