Az írás eredetileg megjelent: 2011. 10. 31.

Nagy térképek, s hatalmas távlatokat az emberekkel felfoghatóvá tevő műholdas felvételek mutatják, hogy milyen is a bolygónk kívülről. Ma már a hat éves gyermek is sejti, hogy a Föld gömb alakú, s hogy ha elindulunk képzeletben egyik irányból a másikba a Föld gömbjén keresztül, vissza is juthatunk oda. Sejtjük, hogy mi az a világmindenség, s részének érezzük magunkat. De valójában mi az, amit tudunk?
Egyes véleményezések szerint az 1969-es első amerikai holdraszállás sem úgy zajlott le, ahogyan a médiában nekünk mutatták. Trükkfelvételeket vélnek felfedezni sokan a holdraszállás mögött, és bizony lehet, hogy akár igazuk is van. Nincs olyan tárgy, fogalom vagy történés a Földön, melyet ne lehetne valamilyen módon eldeformálni, vagy megmásítani – netalán hamisítani. Azt kell megértenünk, hogy egyre több és objektívebb bizonyíték van arra, hogy Holdunkon élet van, s még az sem kizárt, hogy városok, s emberek és klónok százezrei vannak jelen titkos bázisokon. A Szabadítsuk fel a Földet című könyvemben már megírtam, hogy az amerikai s kisebb részben más országbeli Irányítók (főleg oroszok, kínaiak, dél-afrikaiak) már végrehajtották a Hold gyarmatosítását évtizedekkel ezelőtt. A hitleri Németország technikájára épített járműveket továbbfejlesztették, illetve a Holdon talált, a Más Utakon Járók által használt eszközöket maguknak megszerezték, s ma már elindultak a Naprendszer távoli tájai felé.
Néha le kell jönniük a Földre utánpótlás, élelem, vagy emberanyag miatt, de az űrjárművek láthatatlanná tevéséről is gondoskodtak. Ezt egy olyan technológia segítségével tették, melyet talán a Reticulum-beli szürkék adtak főképpen az amerikai Irányítóknak. De nem ez a lényeg! Egyre több hozzám hasonló kutató vallja, hogy a Földünkön vannak olyan pontok, melyeket mintegy retusálnak, mikor bolygónkat mutogatják, illetve a róla készült műholdfelvételeket sajtóban, médiában közreadják. Valójában ezek a fehér foltok nem úgy néznek ki, ahogyan velünk láttatják. Ki tudja mik vannak ott, s miért nem láthatjuk igazán a lényeget?
Egyre több bizonyíték van arra, hogy a Hold nem mindig így nézett ki, s arra is, hogy égi kísérőnk belül üreges (bizonyos, hogy a titán-nemzedék Atlantisz elleni háborúja idején égi kísérőnk jóval közelebb volt, befolyásolva a gravitációt a Földön). Hazugság az is, hogy például a Mars két holdja természetes képződmény. Egyes tudósok bizonyos pályaelemek alapján kiszámították, hogy a Phobos és a Deimos akár belül üreges, mesterséges planéták is lehetnek. Globális félrevezetéssel van tehát dolgunk. Valójában még a Földünkről sem tudunk mindent, hiszen a fenn említett hamisítgatások miatt nehéz tisztán látni bármit is. Úgy élünk itt, mint az erdőben az állatok, akik az embert csak érzékelik, de felfogni valójában nem tudják, hogy néha miért hoz eleséget, máskor meg a villámló bottal miért okoz halált. Ezt a káoszt a 21. század csak tetézi, hiszen az ismeretanyag-bővülés nem hozott valódi bölcsességet. A földi intellektus nem szellemi tudás! Az emberiség nem ismeri a mögöttes szándékokat, s így könnyen becsapható. Valójában az embernek minden tekintetben változnia kéne ahhoz, hogy pozitívabb szerepeket játsszon ezen a bolygón. Atlantisz egyes távolba vesző korszakaiban voltak olyan periódusok, mikor fényes testű, s végtagjaikat meghosszabbítani képes lények is léteztek a Földön. Ezek persze nem a Föld fizikai síkján voltak többnyire, hanem fél-éteri világokban.
A probléma az, hogy nagyon ragaszkodunk a fizikai világ gyönyöreihez, pénzhez – amely azonban kábulat. A szegényebb régiókban és a harmadik világban is sokan vannak olyanok, kik a nyomort, a nincstelenséget, a kilátástalanságot csakis vagyonnal vagy társadalmi egzisztencia megszerzésével kompenzálnák. Márpedig nem az a megoldás a bajokra, hogy megpróbáljuk megszerezni a földi javak egy részét. A változást szellemi síkok felismerésével kell megvalósítani. Igazán akkor lehet döntő áttörést elérni a Földön, ha rádöbbenünk a mostani élet kilátástalanságára. A nyomor nem szűnik meg, ha én gazdag leszek, de ha felismerem, hogy már dimenziókban milyen csodák várhatnak, néhány inkarnáció után akár el is mehetek innen – példát mutatva néhány hozzám hasonlónak, ezzel máris segítettem, és megszüntettem a ragaszkodást a primitív földi valósághoz. A test és a fizikai dimenzió az emberi fajt megköti, és a poláris ellentétek világából felszabadulni nem hagyja. A szabadulás kulcsa tehát az önismeret, és a testi létezés más dimenziókban való átlényegítése lehet. Ez persze nem megy egy hónap alatt, vagy nem megy jövőre – hanem akár hosszú időszak alatt is csak félig sikerül. A törekvés azonban nagyon fontos. A misztikus gyakorlatok segítenek, s rávezetik az embert arra, hogy mi is az ő útja eme magasztos cél felé vezető ösvényen.