Az írás eredetileg megjelent: 2010. 07. 02.

Mikor egy ember meghal, a lelke sok kis alkotóra bomlik s elindul a neki megfelelő helyre. A fizikai test föld, tűz vagy enyészet martaléka lesz – míg a finomabb lélekalkotók mennek az asztrál, esetleg a mentálvilág dimenzióiba. A lélektestekért felelősséget vállaló hierarchia a szellemcsalád. A szellemcsalád akkor is ott áll a lélek mögött, ha szerencsétlen módon a halál beállta után nem tudatos, hanem amnéziás állapotban van az éteri világ valamely dimenziójában. Szintén patronálja azt a lelket, amely mondjuk 2-3 dimenzióban is tudatos (alsóbb asztráldimenzióban vadállatként jár-kel, de a felsőbb asztrálvilág síkjain angyalnak látszik).

Amilyen különböző lelkek vannak, annyiféle szellemcsalád létezik. Vannak olyan szellemi közösségek, kik csak a földre inkarnáltatják a lelkeket. S akadnak idegen planétákra megtestesülést intézők. Vannak, akik az Irányítók lélektesteiért felelősek, de a különböző lelkek céljai is mind-mind fémjelzik az őket felügyelő szellemcsalád profilját. A szellemcsaládok olyan, soha földi inkarnációt nem vállaló asztrális és mentális vezetőket is magukba foglalnak, akik a leszületendő lelkek útját tervezik. Ők segítenek meghatározni a lélek számára a születési csillagkonstellációt, a test genetikai alkatát (ennek megfelelően a szülőpáros kiválasztásában is kardinális szerepük van) és a spontán vetélés létrejöttét szintúgy „támogatják” esetenként. Ez utóbbira akkor van szükség, ha az embrióba beágyazódott lélek számára mégsem felel meg az apa vagy az anya.

Nézzük meg az emberi szellem és a lélek hetes szintű tagozódását! Van a fizikai test, amely a személyiség, a testi, pszichikai én szimbóluma. Az étertest már az éteri világ (az időből szőtt test) és a valóságot a láthatatlan szférától összekötő dimenzió szülötte. Sokan ebben a dimenzióban rekednek különböző okokból a halál után.  A létezést is úgy lehet fenntartani, hogy éteri anyagot kell elvonni a fizikai világból, vagy az élő emberekből. Ha az étertest felbomlik, lepereg az életfilm – s az elhunyt tudatosodik valamely halál utáni régióban. A harmadik az alsóbb asztráltest: ez az alacsonyabb rendű indulatok, brutális ösztönök, kegyetlen érzések otthona. A felsőbb asztráltest a nagyon finom érzésvilág, a magas rendű érzések, a szeretet hordozója. Kozmikus analógiája a négyes szint, ahova bizony a Földről már csak az igen magas erkölcsiséggel rendelkező lelkek képesek átkerülni. A vágytest már a szellemi síkok valóságával rokonítható, s kifejezője az ember szellemi valóságokhoz való rögzítettségének. Nagyon kevés lélek tudatosul ezen a szinten a halál után. A mentáltest már a lelkileg és szellemileg egyaránt érett ember otthona. Tulajdonképpen aki vágy- vagy mentáltestben tudatosul, már nagyon fejlett földi lélek. Eme fejlettségnek nem meghatározó tényezője, hogy hány inkarnációt töltött kvalifikált emberként, hiszen a földi tudás nem szellemi tudás. A mentáltest olyan magas rendű szimbólumok és képletek megjelenítője, amellyel kevés ember van tisztában. Analógja a kozmikus hatodik szint. A hetedik lélektest az a szellem, amely az adott lélek vezérfonala, melynek lényegével igazán kevés lélek van tisztában. Az emberi faj a szellemtől van legtávolabb, s inkább fiziki vagy érzelmi jellegű dolgokat képes felfogni. A hetedik lélektest már olyan kozmikus szimbólumok és formák lényegét hordozza, melynek megértése messze túlvezet az emberi létezés határain. Az erővonal- és szimbólumformációk egy kozmikus létezés egyik részleteként vetítik és definiálják az embert. Aki ezen a szinten tudatosul, az már soha többé nem kötődik a Földhöz.

A szellemcsaládok a jelen korban gyakran jutnak olyan döntésre, hogy a hét lélekalkotóból nem egy, hanem mondjuk kettő vagy három személyt alakítanak ki. Mi is történik ilyen esetben? Van olyan, hogy egy szellem szétszakad és duplázódik vagy triplázódik, karmának megfelelően. Ilyen esetben három ember jelenik meg – ők azonban egy szellemiség a Földön. A három szellemiség nem feltétlenül tud egymásról. Lehetséges, hogy csak az álom asztrálzónáiban kapcsolódnak. Egyikük több szellemi alkotót kapott, de viszonylag fejletlen lelkiséggel, csekély érzelmi élettel van jelen a Földön; ő mondjuk egy német professzor. Van egy ausztrál munkás, kiben már jóval több az érzelem, lévén, hogy több asztrálalkotót kapott, mint a többiek. Ő a zenéhez vonzódik, s egész életén keresztül élénk lelki dimenziókat élhet át. Van egy harmadik, aki elmebetegként éli az életét Belgiumban, őbelé a legkevesebb töltet jutott asztrál- és szellemi részről egyaránt. Ő élete nagy részét fogyatékosként tölti, zárt intézetben. Mondanom sem kell, hogy a lelki osztódás korántsem úgy történik, hogy nagyjából egyenlő mennyiségű lélektest jut az egyes személyekbe, lévén a Föld egy sötét világ. A mai korszakokban, az emberi demográfiai robbanás oka részben a fentebb vázolt stratégia.

Vannak aztán olyan esetek, mikor két szellemcsalád kooperációja révén jön létre lélektestcsere. Az egyik szellemcsalád átad valamilyen lélektestet a másiknak. Ez olyankor érdekes, mikor az átadó már inkarnált idegen világban. Az emlékek ugyanis a másik lélekben is megjelennek, és bizony a földi életben fizikai síkon az illető személyiség vonzódni fog a sci-fihez és a fantasztikumhoz. Hipnózisban kiderülhet, hogy valaha egy másik bolygón élt, hiszen emlékei színes, plasztikus képekben jutnak felszínre.

Sajnos a földi sötét szellemi hatalmak nagyon is használják eme lélektestcserét, manipulatív célzattal. Így gonosztettekre sarkallnak egyes személyiségeket. Olyan hatalmak is vannak – ezt pontosan a legutolsó példával illusztráltam – akik mondjuk szeretnék egy-egy lélek reinkarnációs fázisát átvinni más világokba. Ezzel a földi börtönből szabadítanák ki az adott lelket, hogy új, kozmikus életperiódust kezdjen.