Az írás eredetileg megjelent: 2015. 12. 16.
Megdöbbentő, hogy a 21. században Magyarországon egy népszerű előadóművész és énekes kijelentését ilyen adok-kapok szópárbaj követi. Nem próbálok állást foglalni senki mellett sem, és nem védem Ákos igazát. Mindamellett mélyen felháborít, hogy emberek mennek ölre vélt vagy valós igazukért, és a női emancipációt használni sem tudó nők és férfiak képesek vitával tölteni az idejüket.
Nézzük egy kicsit mélyebbre, a prehisztorikus múltba. Mikor az atlantisziak megteremtették az emberi fajt, testi szinten is még androgyn nem nélküli formában léteztek. Aztán ez változott, mivel magukat az embereket is tökéletesíteni akarták, lassan ráébredtek, hogy jobb a dualitás. Néhány évezred alatt ők maguk is, majd pedig teremtményeik is nemekre szakadtak. A probléma az volt, hogy a teremtők igazi hímsoviniszta módon jobbára férfiak lettek, míg az embereknél az arány nagyjából fele-fele volt. A Bibliából is ismert paráználkodás úgy kezdődött, hogy a több méter magas teremtő párosodott az emberek asszonyaival. Az így született titánok bajt és szenvedést hoztak a Földre.
Az ember nagy hibája, hogy nem tud várni, és nem tudja, mi a valódi tisztelet. Nincs annál rosszabb, mikor valaki azt gondolja, hogy kóros szabadságvágya kielégítéseképpen mindent megtehet. Várni és tűrni kell. Nem lehet összekeverni szerepeket, hiszen ha egy nőnek azon jár az esze, hogy egész nap óriási pénzekért karriert építsen, utána pedig szórakozóhelyeken költse el a pénzét, kevés esély marad arra, hogy egészséges gyerekeket tudjon nevelni, és ezeket jó lelkületre oktassa. (Tisztelet a kivételnek, hiszen vannak példamutató jó családi hátterű 2-3 gyerekes vezető beosztású nők.)
A baj régen is az volt, hogy senki nem tudta kivárni a sorát. Az egyszerű félállati emberből csak millió évek alatt lehet titán, tehát istenember. Az istenemberek megint csak nem azzal foglalkoztak, hogy sokszázezer évig magukat képezve angyallá váljanak. A vérengzés és a mágia foglalkoztatta őket, és nem pedig az, hogy fizikai valóság megélése nélküli, szépet és szeretet magukból kiadni képes angyali lények legyenek. Nem kell mindent erőltetni. Azok, akik ma Ákos jelentéktelen kijelentésén felháborodnak, valamit nem vesznek észre. A beteg lelkű tinédzserek a metrón és a villamoson mind-mind egy abnormális és felgyorsult evolúcióról tanúskodnak.
Az emancipáció egy nagyon jó találmány lett volna, ha a nők arra használnák, amire való. Tükröt mutatott a nőket leuralni akaró férfiaknak, és rávilágított a női szerepek fontosságára. De nem arról beszélt, hogy a nő viselkedjen férfimódon, és hogy háborút indítson azért, hogy bizonyítsa saját felsőbbrendűségét. Ha az emberek valóban tiszták lennének, ilyen eszükbe se jutna. A nőre valóban fel lehet nézni, mert amit az anya tesz gyermekével, a valódi anyai szeretet, az egy férfi számára nem is megvalósítható. Ez egy isteni tulajdonsága a nőknek. Ugyanakkor a férfiúi teremtőenergia – amiről Ákos beszélt – egy nő számára nem elérhető. Aki a kettőt keveri, beteg lesz, és kialakulhat a ma oly divatos homoszexualitás. Értsük meg, nem erőltethetjük a tisztaságot, ha belül nem vagyunk azok! Azzal nem lesz egészségesebb egy társadalom és tisztább, ha egyenlősítjük a nemeket, hogy így biztosítsuk a női princípium fennmaradását és sérthetetlenségét. Az a család, melynek nőtagja férfiként viselkedik, a férfi pedig feminin szerepet kezd vállalni, nem tud példaértékű miliőt teremteni. Gyerekeik körében nő az esély a buzerancia megjelenésére. Ez a jelenség mindig létezett, de ez nem jelenti azt, hogy tenyésztenünk kellene az ilyen lelkeket, hiszen ez melegágya lehet a társadalom összeomlásának. Nem lehet reformálni, tisztítani úgy, hogy nem engedünk elég időt a változásokhoz. Egyre több ember kezd el érdeklődni az azonos neműek iránt. Nincs szükség olyan nőkre, akik kilakozott körömmel, legújabb divatot tükröző ruhákkal, kozmetikumokkal és mindig friss frizurával, de férfilélekkel méregetik az egyre elnőiesedő és elgyengülő hímeket.
A megoldás persze középen rejlik. Nyilván a nőknek joguk van bizonyos dolgokhoz, de csak letisztult lélek szintjén! Ha egy lélek ugyanis beteg, abból aberráció lesz abban az esetben, mikor a homoszexualitás megjelenik. Nem baj, ha valaki homokos, de szükségtelen divatba hozni, és ezzel egy világméretű és a Földet uraló új szabadságirányt kreálni. Az nem szabadság, ha a férfiak és a nők elvesztik identitásukat, és egymást túllicitálva igyekeznek mássá válni, mint amilyennek születtek. Divatból nem lehet megtagadni a saját nememet, és nem szabad a maguknak átoperáltakat példaképnek felhozni. Egy társadalom sajnálatraméltó lesz, ha állandóan a hibás és hasznosíthatatlan elveket, vagy az ezeket képviselő személyeket helyezzük piedesztálra. A tisztuláshoz idő kell, mint ahogy az evolúcióban is időt kellett volna hagyni arra, hogy a félállati jelleg lassan megszűnjön és kialakuljon egy Földhöz nem kötődő szeretetteljes tudatosság. A liberalizmus és az emancipáció, ha beteg elmék írnak köré magyarázatokat nem lesz más, mint az emberiséget egy gigászi sírba lökő erő. Mindenkinek magának kell felvállalnia sorsát, és lehetőleg saját neme örömeiben kiteljesedve szolgálni a valódi Istent és az egész emberiséget.