Az írás eredetileg megjelent: 2014. 07. 10.

Napokban állok a villamos-megállóban. Látom, hogy egy koszos, sánta, rossz öltözetű hajléktalan pénzt kér egy csinos lánytól. A hölgy nagyon szép, harmonikus külsejű, barna hajú, életélvező teremtés. Nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel. Aztán mégis sietősen pénzt vesz elő, és iszonyodva, hátrálva odadob némi aprót az embernek. Szemében látszik, hogy undorodik a sántító, kiközösített embertől, s nem szívből ad. A hajléktalan végignéz magán, és én szinte érzem, hogy meg van alázva, majd pedig eloldalog a kapott pénzzel. Aztán jön a villamos, fölszáll a lány, meg én is, s látom, hogy 10 megállón keresztül legalább húszszor megnézi magát a tükörben, és igazítja a haját.

De nem csak ő ilyen, hiszen minden harmadik ember nézegeti magát a tükörben, mert ma csak a külső számít – a belső nem érték. Márpedig sok olyan akár divatbemutatóba illő kinézetű ember lépeget Budapest utcáin, aki banki kölcsönből fizeti ruháit és éli mindennapjait. Aki törleszteni tud, azzal nincs is semmi baj – de nagy hányaduk adósrabszolga lesz, s ez hazánkban egy iszonyúan sötét korszak kezdete. Nyugat – Európában is gondot okoz a hitel, de ott a reálkeresetek jóval magasabbak, s ezért más az emberek helyzete. Itt kishazánkban a sötétség és felelőtlenség káoszában élő hitelrabszolgák már szinte semmi mást nem tudnak elképzelni, csak a nárcisztikus önmagukban gyönyörködést.

Márpedig adni csak gyűlölet nélkül szabad. Ha pedig valaki kérdezi tőlem, hogy miért nem szeret Isten minket, magyarokat, nem tudok neki mit felelni. Te sem szereted a másikat, de a hajléktalan is állat módon viselkedik, s a legtöbben nem igyekeznek vissza a társadalomba, hanem destruktív, garázda módon élnek.

Nem csak a tér és az idő manipulációjáról kell beszélnünk, ha a földi ember fejlődésképtelenségét elemezgetjük. Ez egy sok szeletből álló sütemény. A másik szelet a genetikai beavatkozás, amely kívánt irányba módosítja az emberek „fejlődését”. A jelenkorban az ember folyamatosan a fizikai valóság határait tágítja, és a pénz alapú fogyasztói társadalom a mérvadó. Hiába nem jó mindez, kevesen tesznek ellene bármit is. Van már laptop, Xbox, nagyképernyős tévé és okostelefon. Legtöbben azonban azt sem tudják, hogyan lehet a testből kilépni, vagy az asztrálvilágból információkat szerezni. Az emberek ugyanis szánt szándékkal vannak elbutítva – a fajba kódolt gének okozataképpen. Az ember a fizikai valóság megismerését tartja igazi célnak, és a szeretet, az alázat nem igazán sokra tartott viselkedési mód.

A prehisztorikus múltban néhány idegen faj sajátságos kísérletezésbe kezdett is a Földön. A Lyraiak genetikai beavatkozása például spirituálisan érzékeny lényeket hozott létre. Az általuk teremtett emberszerű fajok jóval tökéletesebb információkat tudtak lehozni a szellemi világból és az asztrálszférából, mint más földi fajok. A mentális lélektest egyszerűen nyitottabb volt, s így tökéletes kapcsolat létezett az agy és a szellem között. Az asztrálszférában persze teremtőik az isten szerepét is eljátszották nekik. Ez persze ellenérzést szült az itt élősködő atlantiszi félistenek részéről. A lyraiak jónéhány általuk teremtett fajt elvittek innen, s bár szellemileg látensen itt maradtak, befolyásuk gyengült. Az itt uralkodó hierarchia szellemileg jóval zártabb fajokat alakított ki, s génjeikbe nem éppen a magasrendű és az elfogadás kódját ültette. Az atlantisziak azt szerették volna, ha az ember folyamatos küzdelemben élve ismeri meg a szeretetet, és ezzel párhuzamosan fejlődik spirituálisan. Az ember azonban erre alkalmatlan lett, és sokan önállótlan lényként bolyonganak, megvetve egymást, céljaikat pedig nem felismerve. A mentál-lélektest egyes embereknél szinte teljesen hiányzik, és ez a szellemi vakság valódi oka. Ilyen állapotban azonban a fényvilágaiból áradó szeretetet sem veszik észre az emberek, mert egy hamis illúzióvalóság van rájuk kényszerítve. Ez a valóság pedig az atlantisziak és a gyíkok tudatán át szűrődő szféra, amelyben nincsen analógia a magasabb szintű szeretet világainak megismerésére.