Az írás eredetileg megjelent: 2011. 06. 27.

Mindazt a sötétséget, ami Földünkön ma jelen van, nehéz nem felismerni. Mindezek ellenére az emberiség nagy hányada még képtelen arra, hogy valamilyen módon észrevegye az őt állandóan szipolyozó és rajta élősködő hatalmat. Ha társaságban említést teszek eme hatalom létezéséről, gyakran összeesküvés-elmélet gyártónak neveznek, vagy frázisokat puffogtatva hallgattatnak el. Azt mindenki sejti, hogy valami nem stimmel ezen a bolygón, de igazán mélyére nézni csak nagyon kevesen akarnak a dolgoknak. Hát persze, a szembesülés nagy veszélyekkel járhat, hiszen sok ember számára beláthatóvá válna, hogy eddigi élete valódi célokat nélkülöző sziszifuszi rohangálás. A legtöbben ténylegesen csak az élősködőket kiszolgáló személyzet szintjén léteznek – nem is igen találva magasabb célokat rövid földi pályafutásuk során.

Egyszer megkérdeztek arról, hogy miért könnyebb a Földön véghezvinni rossz és negatív dolgokat, s miért oly nehéz egy tömegeknek s különböző rétegeknek egyaránt megfelelő politikai vagy társadalmi elképzelés megvalósítása.  A válasz egyszerű. Ha megnézzük az egyetemi felsőoktatást vagy a kultúrát és közéletet, igen sok ellentmondást látunk. Kétségtelenül vannak olyan emberek, akik egyszerűen kiválasztják a fiatal, erős, céltudatos személyeket és elkezdik fejleszteni a látensen bennük nyugvó sötét késztetéseket. Akár egy felsőoktatási intézményt is vehetünk példaként. Oxford, Yale vagy a Harvard lehet potenciális irányítóképző. Az itt dolgozó tanárok között vannak olyanok, kik mintegy küldetésként végzik, hogy kiválasztanak fiatal, tehetséges, de kissé sötét szándékú egyedeket azért, hogy majdan potenciálisan irányítsanak folyamatokat bizonyos szakterületeken. Az utánpótlást biztosítani kell – s persze az ördög nem szeret félmunkát végezni.  Meg kell értenünk, hogy a sötétség azért olyan hatékony Földünkön, mert a fény és a jó nem képes az összefogásra. A negatív szándékú emberek azonban sajnos megtalálják egymást, és segítik egymás fejlődését. A cél egy kicsikét a sötétben tartás, és az, hogy bizonyos tanár, tudós vagy vallási vezető gárda kapcsolatba kerüljön a Földet irányító szabadkőműves eszmékkel.

Nem akarok persze mindent tanárt vagy vallási vezetőt vádolni. Akinek nem inge… ugye ismerjük a mondást! A fény képviselői nagyon bizalmatlanok egymáshoz. Sokszor hallani arról, hogy ez vagy az a lélek egyszerűen azért nem képes egy misztikus vagy okkult társasághoz tartozni, mert azok tagjai kirekesztik maguk közül. Hát igen, az elfogadás az, amivel probléma van ezen a Földön. Márpedig Krisztus, Buddha vagy bármelyik más kisebb vallási vezető egyaránt megmondta, mindenkit meg kell hallgatni, s véleményében a bölcsességet megértő módon megtalálni! Az elfogadás az alapprincípiuma a fényhez vezető útnak. Az embert több létezési síkon megvezető és irányító hatalom képes felismerni azokat, akik hozzá tartoznak – míg a fény követői közül erre sokan egyszerűen nem hajlandóak.

Valójában el lehet gondolkodni azon, az úgynevezett földi pozitív szférák szülöttei alkalmasak arra, hogy itt egy nagyon egységbe tömörülve ellent álljanak az irányító hatalomnak? Lehet-e bármit tenni, amíg az ember nem lép túl saját határain? Akadnak olyan planéták a világegyetemben, melyeknek lakói már annyira nem foglalkoznak az egóval, hogy szinte nem is élik meg magukat egy adott személyiségként. Egy fantasztikus tudatkitágulás állapotában léteznek. Egy individuum sok alkotóelemet tartalmaz. Egy entitás tehát felölel sok személyiséget. Lehet, hogy az egyik egy kicsit én vagyok – de valójában szinte határtalanul szinte mindegyikbe átnyúlhatok, s létezhetem benne énként. Az ilyen bolygókon, ha a létezés bázisát alkotó sík még fizikai, furcsa dolgok láthatók. Egy tó vagy egyszerű pocsolya egy ilyen bolygón nem tükör az ott élők számára, ha belenézel nem magadat látod, az egész bolygórendszer  látszik csillagaival egyetemben, az a rendszer, amelyben élsz. De vajon miért van ez így? Hát igen, az alázat és a fentebb említett elfogadás bizony sokat jelent! A lények elfogadják, hogy nem ők az igazán fontosak a rendszerben, nem a személyiség és az egó a legkardinálisabb tényező a bolygón, hanem az egész bolygócsoportosulás, amely nekik életet ad. Így már érthető, hogy magasabb síkon hogyan jutnak el annak felismeréséig, hogy az egész rendszer sem számít, hiszen picinyke alkotóeleme egy nálánál jóval nagyobb valaminek.

Az elfogadás sok olyan felismerés kulcsa, amely nélkülözhetetlen a valódi szerep felismeréséhez. Ez a szerep az embert a kozmosz szférájához kötné. Az egó és ezen keresztül az embert befolyásoló erők ettől igyekeznek elszakítani mindenkit. Magukat a Földön jónak nevezők tulajdonképpen ott akadnak el, hogy a fenn említett egó átalakítása nélkül próbálnak a fény szolgájává válni, így pedig nem lesznek mások, mint a Földet uraló istenség egyik polárja. El kell fogadni a magasabb hatalmat, de meg különböztetni őt a földi pozitív, s jónak mondott szellemiségektől. Ennek felismeréséhez szükséges a mérhetetlen alázat, amely ma még csak nagyon kevés ember sajátja ezen a Földön.