Tisztelt mindenki! Kirándulásokat szervezek bizonyos koordinátapontokra, melyek a Föld bizonyos területeire koncentrálódó energiapontok. Ezek a Budai Hegységben és a Pilisben helyezkednek el, és gondolom, nem mindenki által ismertek.

Ezen pontok ismerete, de maga az ottani jelenlét is bizonyos fokú beavatással jár együtt, s könnyen meg lehet ismerni általuk az asztrálvilág dimenzióit. Esetleg gyógyulásra alkalmas is némelyik, hiszen olyan energiákkal lehet feltöltődni, melyek hétköznapi valóságunkban, sem pedig munkahelyen nincsenek jelen. A környéket ismerem, s amúgy is tapasztalt túrázó vagyok, garantált a harmonikus élmény; a természetjárás is fontos szempont.

Szemrád Nándor 06 20 233 1443

Ez a cikkem az idegen világokból ideinkarnált lényekről szól. Jobb megértés kedvéért azonban kezdjük az atlantisziakkal, hiszen ők voltak eme bolygó teremtői és az itteni élet tulajdonképpeni ősei.

Tulajdonképpen Atlantisz mellett a lemur faj is létezett, s e két ősi csoport egy bizonyos időszakban még nem igazán a fizikai sík létterében tevékenykedett. Aztán mikor a fizikai sík valósága is megjelent, kialakult teljesen a két, egymástól különböző faj és földi megfelelőik is. A lemúriaiak tudtak repülni, és tíz-tizenkét méter magas, óriási lények voltak. Az atlantisziak elkülönültek, nem is értettek egyet a békeszerető lemur fajjal, és mintegy nyolc-tíz méter magasra nőttek, s bár képesek voltak levitálni, mégsem tudtak olyan magasra szállni, mint a lemur lények (asztrálvilágban persze ők is korlátlanul változtathattak helyet, hiszen ebben a korszakban még az asztrál-mentál-fizikai sík közötti átjárás semmilyen nehézséget nem okozott.) A lemur civilizáció aztán eltűnt, és helyét a békétlenséget és az erőszakot mindenféle formában tisztelő atlantiszi faj vette át. Ők kezdtek el az emberekkel foglalkozni, illetve az emberi evolúciót befolyásolni, és genetikai meg asztrális szinten az egész törzsfejlődést átalakítani. Ez nem annyira témánkhoz tartozik, de a Szabadítsuk fel a Földet című könyvben mindezt részletesen leírtam.

Később aztán megjelent egy olyan atlantiszi faj, amelyik már csak hat-nyolc méter magasra nőtt, és sokkal kevesebb képességgel bírt, mint elődei. Voltaképpen lesüllyedt már ez a hierarchia, és haladt az egyre biztosabb végzet felé. Aztán kialakult – ez már a titán-időszak – egy olyan faj, melynek tagjai már csak három-háromfél méter magasra nőttek. Velük együtt éltek a borzalmas titánok, amelyek négy, négy és fél méter magasak voltak, és háborúztak az említett kisebb fajjal. Ez a háború aztán az egész Föld történelmének legsötétebb korszakát váltotta ki, és a titánok pusztulásával, majd Atlantisz eltüntetésével végződött. Ezek után jelent meg egy olyan atlantiszi faj, amely már a mai ember teremtéséért felelős, és csak mintegy 2-2.5 méter magas. Én nibiruiaknak hívnám őket, de mellettük a Földön élnek bizonyos gyíkszerű fajok és más szövetséges fajok, amelyek Atlantisz bukása után átvették az emberiség ellenőrzését. Mindezt azért írtam le, hogy világosabban lássuk az asztrálvilág és a földi fizikai sík hajdanvolt egységét. Az említett különböző fajok tulajdonképpen egy olyan világban léteztek, amelynek a valóságtartománya szinte teljese más volt. Az első óriások, melyek a lemurokkal együtt éltek, gyakorlatilag szinte félönkívületben élték meg a valóságot. Nem is lehet összehasonlítani azt a tudatállapotot, amelyben voltak, a ma élő fizikai ember tudatállapotával, hiszen jelen korban az asztrálvilágba csak igen kevesen képesek kimenni, és még aki hisz ebben a szférában, az sem igazán tudja látni. Később, Lemúria eltűnése után már jóval fejletlenebb volt minden, de az akkori atlantiszi tudatállapotot még mindig nem értenénk meg! Az akkori emberszerű lények, kiket az óriások irányítottak, s evolúciós fejlődésüket ellenőrizték, sem igazán tudna mit kezdeni a mai Homo Sapiens anyagelvű beállítottságával. Egy butának tűnő akkori ember is képes lenne a három sík analógiáit pillanatok alatt felfogni, míg az atlantiszi akár hegyeket is arrébb tudott mozdítani, vagy viharokat, tengerrengéseket előidézni.

A lényeg épp az analógiákon van, hiszen a jelenkor embere – a hiányzó harmadik szem és egyéb érzékszervek miatt – képtelen megközelíteni a láthatatlan szférát. Ezért nem is értik sokan magát a reinkarnációt, illetve a halál utáni dimenziók valóságosságát is kétségbe vonva saját magukat fosztják meg egy kozmikus ismerettől. Bizonyos persze, hogy a jelenkori atlantiszi faj, illetve a gyíkszerűek nagyon erősen befolyásolják az embert, és gátolják a megismerés kialakulásának folyamatait. Ezért történhet, hogy ha valaki például egy tiszta, vagy valamilyen formában magas rendű bolygóról ideinkarnál, az átlagember képtelen mit kezdeni gondolataival, tetteivel és belső világának rezdüléseivel. Sajnos az emberek magukkal sem tudnak igazán kibékülni, de vannak közöttük olyanok, akik paralell rezgésekre reflektálva azért valamelyest képesek mozogni ebben a valóságban. Egy  idegen számára azonban rengeteg csapdát rejt ez a hely. Rezgései szinte teljesen eltérnek a földiekétől, és gyakran étvizedekig nem is talál olyan embereket vagy csoportokat, melyekkel rokonítható frekvenciákon mozogna. Így alakul ki egy sajátos magány, amely gyakran szenvedést hoz a kozmoszból jött lélekre.

A másik probléma az, hogy a fent említett ellenőrző hatalom, mely az emberek sorsra fölötti gyámkodást és a fejlődés irányítását vállalja, nem is képes és nem is akar egyes idegen fajoknak segíteni, illetve itteni karmikus szerepüket megkönnyíteni. Az asztrálvilágban a halál utáni létezés dimenzióiban az Irányítók megcsinálták az idegen világok analógiáit, de a fizikai síkon igen kevés ilyen van! Fizikai világunkban sajnos csak harmadik-negyedik szintig van analógia (a Föld kb. 1-1.5 szint), de az 5-6-7. szintű, fényesebb világok létezésének szinte semmiféle hasonlata nincs jelen. Odaát, az asztrálszférában mindez jelen van, persze tökéletlenebbül, és másolataként ama grandiózus, kozmikus világnak, melyet a Föld talán soha utol nem érhet. Az ittlevő idegennek tehát nagyon nehéz megértetnie magát, mert karmája és sorsa nem teljesen fedi azt, ami ő volt valamikor, egyszer az idegen bolygón. Embertársai, rokonai és barátai sem képesek megismerni azt a valakit, ami ő akkor és ott volt, még akkor sem, ha jelenkori életében konklúziókat vonnak le. Nem is lehet konklúziókat levonni, hiszen ebben a mostani időszakban semmiféle igazi tapasztalást nem engednek az Irányítók a fény világaival kapcsolatban. Azok az idegenek, melyek itt vannak, esetleg 2-3., maximum 4. szintű szférából, nem a fényesebb világokat képviselik. A Földnél jóval fejlettebbek, s mint említettem, fizikai síkon van is némi analógia az életükre nézve, de az igazi és valódi magasan fejlett spirituális dimenzió még mindig ismeretlen marad, ha az ember megismeri őket.

A sors iróniája, hogy akkor, mikor a tíz méter magas lények léteztek, és az asztrál-mentálvilág bejárható volt, nem igazán jöhettek ide magasan fejlett lényiségek – pedig akkor ez ment volna könnyen. Atlantisz nemigazán engedte közel magához a fényt, s Lemúria eltűnése után, mikor végre elkezdte borzalmas játékát az evolúcióval, s az ember asztrális befolyásolásával, már egyáltalán nem rokonszenvezett a tiszta világgal. Az ember és az ő irányítóinak tragédiája, hogy nem tud fölemelkedni egy olyan szintre, melyről belátása nyílna, hogy mit veszített azzal a tiltással, amit egykoron teremtője létrehozott, s mit veszíthet még, ha tovább folytatja ezt a mai, jelenkori életet és a Föld tönkretételét. Nem jön segítség addig a felszabadításhoz, amíg hiszünk a primitív vallásoknak, degenerált politikusoknak, akik ahelyett, hogy megszüntetnék a nyomort Afrikában és más háborús zónákban, onnan bevándorlókat küldenek egy, még létező kultúrára. De ugyanígy a titkos űrutazók, a hamis kozmikus információk és a manipulált élelmiszerek, genetikai beavatkozások szintén végveszélybe sodorhatják a Földet, és nem teszik lehetővé egy fényes hatalom számára, hogy beleavatkozzon ennek a bolygónak a sorsába – más írásomban már említettem, hogy mennyire kevés számú lélek kéri igazán a segítséget. És sajnos hallgatván az Irányítókra, egyszerű rabszolgaként éli az életét. Amíg ez így lesz, a szenvedés végeláthatatlan mennyiségű és variációjú formában sújthatja a füldet, és az ébredést hozni akaró idegenek dolga is nehéz. A munka persze még csak most kezdődik. A kozmikus utazók, akik itt vannak, nem félnek, és ha nyílik rá lehetőségük, mindenképpen színre lépnek, vagy látens segítséget nyújtva embereknek, a fény felé tendálva próbálják irányítani ennek az átkozott bolygónak a sorsát.

Bármilyen furcsa a kijelentésem, a jelenkori emberiség hasonlít egy olyan mély álomban lévő személyre, kit egyszerűen nem képesek az ágya körül álló családtagok felébreszteni. Nem halt ugyan meg – nagy horkolása bizonyítja ezt – de képtelen átkerülni az ébredés fázisába.

Hát igen, furcsa analógia ez, de nagyon sok emberen látom, hogy a szemei mintegy ébernek nem minősülő tudatállapotot tükröznek. Számos rokon, kliens és hétköznapi ember szemén látom ezt. Sajnos mintha félig aludnának. Az igazság mindig fáj, és soha nem szép. Hiszen az emberi egó nem képes elfogadni, hogy kritizálják, azt végképp nem, ha emlékeztetik komoly hiányosságaira. Bizonyos hatalmak csakis azért képesek megcsinálni az emberekkel azt, amit tesznek, mert a Homo Sapiens alvó állapotban van. Ez a Máyá, és illúzió az egész világ. De az ember szerencsétlensége, hogy az őt irányító, számító „istenek” ezt ugyanúgy tudják, mint ahogy én. A génmanipulált nemzedék, az embriók sorsába való beavatkozás, a banki hitelek általi elszegényítés, a mű ételek terjesztése csak egy része annak az ártó és pusztító munkának, amelyet végeznek az Irányítók a fizikai és az asztrálvilágban egyaránt. Az Atlantisz bukása után a Nibiru által visszaengedett gyík és szövetséges fajok gyakorlatilag tönkreteszik az embert. Előző írásaimban és könyveimben hol mélyebben, hol érintőlegesebben górcső alá veszem ezt a témát, most azonban részletesen megvilágítom, mire is gondoltam.

Első példa: bizonyos idegen hatalmak úgy térítenek el embereket, hogy azok azt hiszik, valamiféle nagy és az emberiségért folytatott felszabadító küzdelem részesei! Valójában hamis képeket ültetnek az emberekbe és az eltérített páciensekbe. Ezek az erők, ezek az idegenek sötét szándékúak, és az emberek lebutítása, spirituális képességeik elvesztése a céljuk. Valójában hamis képeket ültetnek be az emberekbe magukról, és azt hangoztatják, hogy felkészítik az adott személyt egy óriási spirituális felemelkedésre. Ha ez így lenne, kérdezem én, miért nem valósult meg a különböző, magukat spirituálisan felemelkedett csoportoknak tartó közösségek által 1999-re, majd 2012-re ígért felemelkedés? Hol van a humanisták által ígért hatalmas világbéke, és a nemzetközi összefogás azért, hogy ne legyen háború? Van helyette egy olyan világ, amelyben konstans helyi háború, erőszak, vérengzés, és brutalitás létezik. Bevándorlók, kik gyakorlatilag elözönlik Európát, és azt akarják, hogy az egész kontinens Iszlám zászlók alatt egyesüljön. Azok a személyek, kiket az atlantiszi gyíkok és az ide istenként beengedett szövetségeseik térítenek el, csak mély hipnózisban tudják átélni, hogy valójában mi is történik velük. Szörnyülködve érzékelik, hogy egy virtuális valóságot ültettek beléjük – de az, ami történt, egészen más.

És rögtön itt van a második példa, amely már a hétköznapok világának manipulálásával van kapcsolatban. A sajtó, a tévé, és általában a média, állandóan olyan híreket közvetít, amelyek tartalma nem felel meg a valóságnak. Konstans lett a hazudozás, és ez az ufókérdésre ugyanúgy vonatkozik, mint a hétköznapi eseményekre. Jönnek a nagy spirituális dumálók: „hogyha mosolyogsz, a világ is nevetni fog”, vagy hogy „minden tőled függ, és ez a világ megadja a jót, ha te úgy akarod”. Na kérem, ezeket a hülyeségeket el kell felejteni! Valaki veszi a fáradságot, és tanulmányozza embertársai életét, minden harmadik esetben tragédiákat és sikertelenségek halmazát érzékeli. Betegségek, balesetek, fekete mágia szedik áldozataikat, s ezeket éppen az ember által láthatatlan síkokon ügyködők hozzák létre.

Harmadik példa a kedvencem, mert a nagy spirituális közhely: „ami fent van, az lent” axiómával van kapcsolatban. A Föld körbe van ölelve (ezt az általam személyesen vezetett regressziók is igazolták), atlantisziak és idegen szövetségeseik által kreált energiahálóval. Valójában nem is látjuk, hogy mi van fent, mivel a látható csillagvilág egy, a paraziták tudata által tükrözött valóságot ad felénk. Ez nem az igazi égbolt.

Vannak a föld közelében azonban pozitív és jóakaratú idegen hatalmak, de ezek addig nem akarnak beleavatkozni az emberiség sorsába, míg tömegesen nem kérjük ezt. Tíz- és százezerből talán egy ember, aki valóban akarja a kapcsolódást a Fény hatalmaihoz. Ez így kevés. Egy-egy embert beavatnak, de ahhoz, hogy itt valódi változás alakuljon, a hétköznapi tömegeknek is akarnia kell a parazitáktól való megszabadítást. Akik pedig a tiszta fény bolygóiról ideinkarnálnak, azokkal is gyakran elbánnak az Irányítók. Fontos, hogy mély és nagy segítséget ne legyenek képesek adni az embereknek, lehetőleg nehéz sorsú, példát mutatni nem tudó személyiségükkel inkább utálatot vagy szánalmat váltsanak ki a környezetükből! Általában furcsa külsejű, szeretetlen emberek, akik nehezen kezelhető jellemükkel inkább a követni nem kívánatos archetípust szimbolizálják.

Asztrológusként azt is észrevettem, hogy nem egy kozmikus világból inkarnáló lélek van, aki nem képes megélni azt a konstellációt, amire idejött. Az itteni bolygórendszer Merkúrtól a Plútóig és a Nap hatása erősen torz szinten tükrözi a dolgokat, és ha szerencsétlen még egy rossz családba is kerül, sorsa igen nehéz lehet. A rendszer minden szinten tükrözi azt a pusztítást és sötétséget, melyet az Irányítók képviselnek. A tér és idő, meg az oksági láncolat variálása szintén már ismert témám. Az állandóan átalakított és manipulált cselekmények nem kívánt történések irányába lökik az adott ember karmikus vonalát. Így gyakran a szerencsétlen nem képes felismerni valódi feladatait. A fenn említett ’99-es, vagy 2012-es átalakulás sem úgy történt, ahogyan a valós karmikus program determinálta volna. Számos nagy lélek került be a Földbolygó létezési terébe idegen világokból, kiknek sorsa az lett volna, hogy szentek és tanítók legyenek. De ehelyett eltorzult események mentén minden más mederbe terelődött. Évek tízezrei óta folyik az eltolás, de most lett igazán látványos, mert rengeteg ember él a Földön, és látnokok számára világos, hogy egyre logikátlanabbul alakulnak a dolgok. Amíg kevesebben éltek, mindez nem volt ennyire észrevehető, hiszen kevesebb tény és háború és mozdulás volt, ma viszont egyre több akarat, és ezáltal cselekmény alakul, és érthetetlen, hogy a tiszta elképzelések és szándékok miért nem élnek célba. A látnokok és jósok is döbbenten állnak néhány olyan esemény előtt, amely bekövetkezett ugyan, de teljesen másképpen alakult, mint ahogyan ők érzékelték.

Nagy probléma, a jelenkor különböző vallási szektáinak ideológiai beállítottsága is, hiszen az ilyen jellegű csoportok mindig valamilyen asztrálvilágbeli lény identifikációi. Ezek a vallási csoportok nem tudják és nem is akarják biztosítani az emberiség felemelkedéséhez szükséges alapokat. Feladataikat  nem végzik rendesen, és ez vonatkozik mondjuk a magukat nagy gurunak nevező csoportvezetőkre is! Ezek azt állítják, hogy ahol fény van, ott árnyék is. Ez iszonyatos közhely, hiszen ezen a bolygón nem létezik igazi fény és szeretet.

Ami valóban szükséges volna, az a mindenkivel és mindennel együtt érző szeretet. A lelkeden átengedni a másik lelkét, tisztán átérezve a fájdalmát, és ha kell, vele együtt sírni. Nem szégyen, ha néha negatívak vagyunk, és az sem, ha bevalljuk, hogy milyen borzalmas is tud lenni a világ! Csak akkor van esélyünk kitörni ebből, ha néha nem mosolygunk mindenen, hanem képesek vagyunk szomorúan, tragikusan, de mégis brutális erővel áttörni a gonosz és a közönyös emberek sorfalát, s akkor jöhet a nevetés, ha minden szomorúság és bánat ellenére látjuk, hogy milyen hatalmas erőt ad az összefogás; a szeretet valóban bennünk van, de nem kell oktatni, vagy maró gúnnyal elűzni maguktól a síró embert, hanem vállunkra venni, és vele együtt menni az úton, amely mindenképpen a szabadság felé vihet.

Sokat írtam már a lelkek fragmentálódásáról és széthasításáról. Most kicsit részletesebben megvilágítom, hogy milyen is ez valójában, illetve hogyan hozzák létre irányítóink. A lélek széthasadásának sokféle oka van. Olyan is lehet, hogy valaki az elmúlt 5 vagy tízezer év valamelyik inkarnációjában faji, genetikai okokból háborúzott, mert egy törzs tagja volt, melynek tagjai gyűlöltek egy másik törzset. Ilyen esetben a halál után a karma urai illetve a gyíkszerűek egy adott lélektestet visszatartanak, amelynek egy súlyos nemzeti karma lesz a „jutalma”. Ez egy elég nagy földi bűn, ha valaki más etnikumú vagy nemzetiségű lényt bánt vagy elpusztít vagy megaláz azért, mert ő más fajtájú vagy származású. Az ehhez hasonló esetek gátolják meg sok későbbi életben a megvilágosodást, hiszen a lélek már összeállna egy magasabb entitássá, de a karmikusan terhelt lélekrész újra egy nemzeti problémába süllyeszti vissza az adott embert. Ilyenkor fordul elő, hogy valaki többször születik egy adott nemzetbe – vagy akár egy adott családba is, például saját maga ükunokája lesz.

Sokkal gyakoribb, hogy egy személy szerződést köt valamilyen gyíkkal ill. reptollal. Van mondjuk a középkorban egy jól kvalifikált és a mágiához is értő személy. Az adott évben éppen halálpontja van, s ő ezt nagyon jól tudja, hogy ebben az időszakban vigyáznia kell! Az inkvizíciónak azonban meggyűlt vele a baja, és túl sok barátja sincs, hiszen nagy szája és igazságosztó természete miatt az utóbbi időben nem sokan kedvelik. Képes azonban megidézni egy démont – mondjuk nem a legrosszabbat, de maga sem tudja, hogy kit. Előfordulhat, hogy a megidézett démon éppen egy „gyík”, aki bármilyen alakban ugyan, de ígéreteket tesz barátunknak arra vonatkozóan, hogy életben maradhat. Mindez sikerül is, és a mágikus innováció után az illető csodálatos szerencsével el tud menekülni. Néhány régi barát valahogy feltűnik, az illető köddé válik – és csendben, izoláltan, boldogan élhet valahol. Aztán viszonylag nyugodt körülmények között hal meg. Innen kezdődik a baj. Aki ugyanis az „ördöggel” cimborál, annak fizetnie kell. A gyíkok nem adnak olcsón semmit, s az illetőnek néhány lélektestét az után az élet után szépen megőrzik, s innen mindig irányítják, akár az elkövetkező tízezer évben is befolyásolhatják, és bizony az illető meg fogja fizetni az árát annak, amit kért.

Persze nem szükséges mindig a hibákra rávilágítani. Sokan gondolják írásaim alapján, hogy én szinte lehetetlennek tartom a földi életből való szabadulást. Ez nem teljesen így van. Talán pontosan az a baj, hogy az ember nem rendelkezik kellő empátiával. Én gyerekkorom óta nagyon sok embert sajnáltam sorsszerű problémák, testi csonkulások és tragédiák miatt. Beleéreztem abba, hogy milyen is lehet neki. Sajnálat persze még mindig nem igazi szeretet – de még mindig jobb, mint aki vakon elmegy minden mellett, és hamburgert majszolva csak saját magával törődik. Értsük meg, hogy a gyíkok azért tudnak minket leuralni, mert az agyunknak az empatikus részét próbálják leuralni. Az a cél, hogy ne legyen empátia és harmónia, mert ez a kettő belőlük is hiányzik!

A fenn említett szerződés a démonokkal is éppen azért válik lehetségessé néhány ember számára, mert nem érezte át saját magát, és azt, hogy mit miért adhat és ezért mit várhat cserébe. Sokan kérdezik önmaguktól, hogy mikor és hogyan vétkeztek, mi az, amit rosszul csináltak. Ebbe is bele kéne érezni. Nagyon megváltozott a véleményem az utóbbi évben néhány dologról. Egy gyilkost valóban meg kell büntetnünk, és ha valakinek régen levágta a fejét, valóban szükséges neki is így meghalnia és bűnhődnie? Lehet, de nem kötelező! Szerintem nem ez a karma célja, hogy mindenkit orrba-szájba büntessünk, és a morál lováról nyilakat lődözve, egetverő mosollyal istennek képzeljük magunkat. Rá kell döbbenteni a valaha volt gyilkost, hogy mit csinált. És talán egyszer ő is hasznos tagjává válhat a társadalomnak. Mi a valódi célja az életnek? Szerintem lehet fizikai testben lenni, de nem függeni tőle. Mentális és mágikus képességeket kifejlesztve, átélve a tudást, a szexualitást, a magasabb tudatállapotokat, végre megkönnyebbülve téblábolni a földön, és nem kiszolgáltatva lenni mindenféle befolyásoló hatalomnak.

Ehhez persze meg kell vizsgálnunk a morált is. Nietzsche elég jól jellemezte a puritán morált. Sokakra jellemző, hogy miután nem bírnak maguknak normális kapcsolatot összeszedni, egyszerűen kijelentik, hogy tisztán, „szeplőtelenül” kell élni, és a vad, buja szexet kerülni kell! Nyilván ha van egy családanya, akinek két-három gyerek felnevelése a sorsa, annak talán tényleg nem szükséges félrelépnie. De értsük meg, hogy nem mindenki ezért jön a Földre! Aki a szexualitás megtapasztalása végett jön, de a család beszűkült erkölcsi kívánalmai miatt férjhez adják, az nem lesz boldog, mert lehet, hogy egy latin szeretővel találná meg élete célját! Ha ezt nem teheti, hosszú életeket kell eltöltenie még, amíg megtapasztalja végre, hogy milyen is egy ilyen élet.

Azt is tévesen gondoljuk, hogy milyen nagyszerű dolog, ha magasan fejlett lények vagyunk, és egyre több és több nehezítést kapunk az életünkbe. A keleti misztika is azt tanítja, hogy aki Krisztus meg Buddha irányába tör, az már alig-alig követhet el hibát. Csak az a probléma, hogy ha egy ilyen személy néha hazugságba keveredik, vagy kénytelen eltenni a másét, esetleg félrelép, iszonyatosan nagy karmikus hátralék jöhet sorsának irányában. Rájöttem, hogy mindez nem teljesen jogos. A rendszer sokszor így próbálja meg hátráltatni azt, aki már belelátna a kártyáiba, az Irányítók és a gyíkok hűvös gonoszsággal és elszántsággal végrehajtott praktikáiba. Mindenki elbukhat, de ha nincs kegyelem és megbocsátás, hogyan tudunk messiássá válni? Mi az, hogy megbocsáthatatlan bűn és iszonyatos szenvedés? A lélektest töredékek, amelyek odaát tulajdonképpen az ideáti emberek analógiái, nagyon nehezen képesek egy fejlett személyiséggé összeállni, de ha állandóan karmikus programokat raknak rájuk, minden hibáért, nem sok reményük marad ebből a börtönből való szabadulásra.

Sokszor idegeneknél tapasztaltam azt, hogy az első inkarnáció milyen jó és nagyszerű. Valójában igazán az lenne a földi élet célja, mind az idegenek, mind a földi lelkek számára, hogy egy idő után magasabb rendű emberré, misztikussá vagy megvilágosodott emberré váljanak, leküzdve a földi élet hívságait. Csak az a baj, hogy pont a fönt említett idegenek példája világította meg nekem az ebben levő ellentmondást. Már az első inkarnációban bedőlnek a gyíkoknak, és olyan dolgokat tesznek, amelyek a földi karma zegzugos, és sokszor kilátástalan útvesztőjébe hajszolják őket. Nem felemelkednek, hanem lesüllyednek, és inkarnációk során a sorsuk olyanná válik, mint aki betéved egy útvesztőbe. Ebből aztán nagyon nehéz a szabadulás. Ha valóban egymás iránt empatikusan viselkednénk, és nem flegmán mindig a sorsra meg a karmára hivatkoznánk, felébredne az emberekben a szeretet. Csak szeretettel és nem bosszúval győzhetjük le a démont és a Sátánt. Érthetetlen számomra, hogy miért büntetjük mindig egymást. A valódi empátia az odaáti lélektesteket is áthatva gyakorlatilag megváltoztatná az egész asztrálvilágot. A csöpögő nyálú gyíkok nem tudnának mit csinálni ellenünk, hiszen ha két ember találkozna, megölelnék egymást. A gonosz akkor is ott volna, hiszen nem mindenki alkalmas a szeretetre. De nem törődnénk vele, ki lenne rekesztve – ahogy ő is kirekesztene minket. Ez persze nem lenne baj.

Én nem sokra becsülöm ezt a földi életet. De ha a fentebb leírtak megvalósulnának, az már egy értékesebb élet lehetne. Értsük meg azonban, hogy ez csak akkor változhat meg, ha sokan akarjuk! Egyik meditációmban hallottam egy hangot, ami azt mondta: az emberek közül csak nagyon kevesen akarják a valódi megmentést, és azt, hogy segítsünk nekik. Mindegy, hogy ez „ufó” volt, vagy akármi, de valójában igazat mondott. Ezerből egy ember kéri igazán, és ez nem elég! Ha százból egy vagy kettő kérné, még az sem volna elég. Százból negyven embernek kérni kéne, és talán akkor indulna el a folyamat. Jelenleg nincs olyan idegen hierarchia, amely az emberek megmentésén fáradozna, éppen a fent említett okok miatt. Hiába beszélünk tachionokról, meg hatalmas flottákról, amelyek alig várják, hogy a szürkéket meg a gyíkokat végre seggberúgják; nem fog megtörténni, csak akkor, ha a pénz, a politika, a hazug vallás jelentősége csökken, és megvalósul az empátia, és nem szűklátókörű, az élet örömeit megtagadó morál fogja vezetni az embereket. Gondoljuk csak el, százból hatvan nem akarná, és azok között vannak olyanok, akik tényleg a gonosz küldöttei. Még így is milyen nehéz feladat lenne! De már volnának esélyek, és a mindent átható szeretet egyes helyeken vagy országokban, tartományokban valódi hitet és tudást hozna létre. Kis diaszpórákban valósulna meg az, aminek aztán néhány évszázad múlva az egész földre óriási hatása lenne. De ehhez tényleg az kell, hogy nagy tömegek hagyják el a mostani vallási, gazdasági és kulturális dogmákat, és ne figyeljenek oda az állandóan őket programozó médiára és politikára. Csak így lehet megvalósítani az áttörést, mert különben az emberi faj egy értéktelen kozmikus csökevény marad. Én nem látok más utat.

Sokszor írtam már, hogy bizonyos tapasztalatokért fölösleges megszületni erre a bolygóra, hiszen más naprendszerben levő bolygókon is lehet tanulni és fejlődni. Nyilván persze oka van, hogy valaki ide születik, s minden embernek lenne valamiféle célja és küldetése. Azért azonban, hogy az átlagos emberi lélek kevésbé tudjon szabadulni, bizonyos fajok és a földet irányító erők folyamatosan manipulálják. Régen azt gondoltam, hogy mindez jogos, hiszen az emberi faj spirituálisan éretlen bizonyos titkok tudására. Aki ennyire éretlen, meg sem érdemli a valódi szabadulást! Ma már kissé más nézeten vagyok, mert azt gondolom, hogy ha az oly nagyon okos irányítóink meg különböző, a földet aszrálsíkon is befolyásoló lények oly nagyon okosak és intelligensek, akkor miért nem tesznek kivételt bizonyos esetekben bizonyos lelkekkel? Ha az ember nem érdemli meg a kozmikus  létformát, akkor egy nála magasabb szintű, de totálisan őt kihasználó hatalom érdemel-e bármit is?

Nagyon régen egy regressziós hipnózisban valaki arról számolt be, hogy egy 2,5 x 4 méteres kis helyiségben van, ahol függőágy-szerű alkalmatosságon fekszik, és meg sem tud mozdulni – nyugodtan néz a semmibe. A regresszió célja a külső sötétség keresése volt (gyengébbek kedvéért ez egy kozmikus pokol, olyasmi, mint a földi asztrálsík, csak ez a Kozmoszban van), és azt meg is találtuk, de valójában mindez tévedés volt. A kliens nem abba a bizonyos külső sötétségbe jutott el, hanem egészen máshová! Sokat kutattam ilyetén irányban, és megtudtam, hogy bizonyos fajok, köztük a „gyíkok” is, alkalmaznak egy Faraday-kalitkaszerű ketrecet. Ez a ketrec nem fizikai síkon létesül, hanem az asztrálvilágban. Vannak emberek, akiket miután eltérítenek, az éteri lélektestüket beterelik egy ilyen ketrecbe. Innen aztán egy jó ideig nem tud kimenni, s bizonyos éteri energiákat lecsapolnak tőle. Ebből az energiából aztán felépítik önmagukat, szinte „megeszik” ezt, és így képesek létezésükhöz szükséges anyagokhoz jutni. A másik célja ennek a szörnyűségnek az adott illető „nevelgetése”. Akivel ugyanis két év alatt négy-öt alkalommal ezt megcsinálják, az kezes bárány lesz, és bizonyos programokat villámgyorsan megcsinál, ha az idegenek vagy a Reptilek megjelennek.

Most bárki mondhatja, hülyeség, amit írok, hiszen nem is hallottak ilyenről. Nyilván nem minden emberrel csinálják ezt, hiszen a nagy számok törvénye alapján tudják: lebukhatnak bármikor. Sok ember van, akiket vizsgálnak, mindegyikükkel egyéni módon járnak el, hajlamaiknak megfelelően. De ez akkor is befolyásolás, és nem éppen a legtisztább módszer! Sok ember van, akit soha nem visznek el, de egyvalamit értsünk meg: a földet irányító és befolyásoló különböző lények sokkal magasabb IQ-val rendelkeznek az átlagembernél. Egy 140-150-es IQ az embernél már magas, míg ezeknél az idegeneknél az átlagos 280-300. Így szinte bármit képesek megcsinálni néhány emberrel, akiket akár évek ezrei óta programozhatnak, hiszen előző életeikbe is belenyúlhattak. Ezek a fenn említett, Földet ellenőrző lények évezredekig is élhetnek – egyes fajok még évek tízezreit is.

Másik kedvenc szórakozásuk a látás és érzékelés megtévesztése. Asztrális energiákat küldenek például a hozzám hasonló ismeretterjesztők és előadók képeire vagy előadásaira. Így az emberek egy része sötét, démoni, megszállott lénynek fog tartani – amivel szembesülök is nap mint nap. Meg kell tanulni a szívcsakrával érzékelve, mindenféle más benyomásnak nem engedve, tanulmányozni egy-egy előadót. Nem a fizikai, vagy a harmadik szem által látott képet kell beengedni, mert attól még a szívcsakra elzáródhat. Egyből a szívvel kell nézni, ami persze egyáltalán nem könnyű.

Félelmetes fegyvereik egyike egy olyan kristály és energiaszerkezet, amellyel gyakorlatilag egy helyiség vagy egy olyan tér energiáját lehet mérni és befolyásolni, amely később valamiféle rendezvény céljaira lesz kialakítva. Itt képesek olyan erőket mozgósítani, hogy aki az ő igazukat hangoztatja, totálisan el lesz ismerve. Sajnos a magamfajta útkereső lehet, hogy paradicsommal lesz megdobálva, ha ilyen helyen tart előadást. Az embereknek erről alig vagy egyáltalán nincs tudomásuk, de a manipuláció és a képmutatás olyan mértékű ezeknek a lényeknek a körében, amely már több, mint felháborító. Nem arról van szó, hogy az embert ki kell engedni a Kozmoszba, és minden síkon megszabadítva rá kell ereszteni a magasabb csillagvilágokra! Senki nem akar újabb Atlantiszt. De nagy valószínűséggel az itt levő Irányítók évek ezrei alatt nagyon sok szabályt megszegtek, amely miatt az egész földi karmát és az itteni fejlődést újra kéne gondolni! Az az ezoterikus hülyeség, hogy minden sorscsapás eleve belőlem ered, kicsit módosulásra szorul. Nyilván hibás vagyok, és nem mindent csinálok jól, hiszen nem vagyok Isten, sem Irányító, sem pedig „gyík”. De érezni lehet a földi rendszerben egyedülálló gazságot, amely olyan gátló tényezőként hat feltalálókra, útkeresőkre, igaz papokra, médiumokra, misztikusokra, kutatókra, zsenikre, hogy az már égbekiáltó. Egyszerűen észre lehet venni, hogy aki politikai, közéleti vagy társadalmi szinten az éppen adott korszellemmel vagy nézettel analóg dolgokat hirdet, segítve van. Aki pedig teljesen más vonalon indul el, kulturális, társadalmi vagy közéleti szinten egyedi, újszerű igazságokat akar hirdetni, állandó gátlásokkal van kitéve, nem ritkán rossz a sorsa, vagy pénztelenségben, nehéz betegségben hal meg. Azt mondjuk: sírba vitte a munkája vagy a küldetése! Nem, kedves barátaim, nem a munkája és nem is a küldetése vitte sírba. Olyan erők dolgoznak itt, amelyek bizonyos kozmikus szektorokban egyáltalán nem is dolgozhatnának. Valahol foglyok vannak, akkor a börtönőrnek nem az a dolga, hogy ok nélkül üsse-vágja őket, hanem bölcsen tanítsa, nevelje, esetleg valamilyen szinten jobb irány felé befolyásolja, és a nagyon renitenseket elkülönítse a többiektől. De mit látunk itt? A bűnözők uralkodnak és nem tanítás, okítás vagy misztikus képzés folyik, hanem gyilkosság, ármánykodás, aljas, hazug rágalmak terjesztése, és olyanok ítélkeznek egy olyan ember fölött, akik a derekáig sem érnek. Hiba mindenkiben van. De ebben a rendszerben konstans módon olyanok szembesítenek a hibáimmal, akik sehol sincsenek hozzám, és ráadásul lehet, hogy éppen őket próbáltam valaha védeni és felszabadítani. Ez lehet az én vakságom, de akkor sem tiszta dolog ezért belém rúgni vagy nevetségessé tenni bizonyos szinten.

Az emberi tudatalatti nagyon kesze-kusza és én szeretem vizsgálni, vagy benne kutatni. A tudat mélységeit sok esetben a fenn említett befolyásolók tartják ellenőrzésük alatt, és szinte nyüzsögnek benne. Nem mindig baj, ha az ember mélyen, lesüllyedve, depressziós állapotban van, nem mindig baj, ha házasságoddal kapcsolatban probléma van, mert aki állandóan jó kedvű és folyamatosan csak azt hangoztatja, hogy a depresszió és a bánat okozza az összes karmikus problémádat, az nekem gyanús. Lehetetlen a földi életet úgy végigcsinálni, hogy 60-80 éven keresztül mindent jónak lássak, pozitívnak ítéljek és kisugárzásom annyira vidám legyen, hogy ez szinte mindenkit magával ragad. Ismertem ilyen embert, de az élete nem volt teljesen rendben. Félelmetes képességei voltak a színészkedéshez, és így sokan elhitték, hogy őt örök derű veszi körül. Nem baj persze a derűs gondolkodás, hiszen sokkal jobb, mint állandóan szomorkodni. De a tudatalattiból áramló negatív energiák elnyomása nagyon veszélyes! Nem lehet állandóan úgy viselkedni, mintha semmilyen probléma nem volna a földön. Az nem misztikus, aki mindenképp egy állandó, totális vidámság vagy nyugalom állapotára sürget. Az általam nagyon tisztelt keleti misztika néhány tézisét ma már ezért nem fogadom el. Tibet egyes nagynak ítélt személyiségei és lámái óriási pénzösszegeket kapnak bizonyos politikai szervezetektől, például a CIA-tól is. A kelet másik nagy filozófiai rendjének megalkotója, Sai Baba is érdekes titkokat hagyott maga után. Nem ítélkezem, de mindenki hallott róla, hogy mennyi aranyat, illetve autót s egyéb anyagi jólétre utaló dolgot fedtek fel tanítványai a mester halála után. Értsük meg, hogy nem kell az anyagiakban mérni a szellemet. Nagyon jó, ha van kocsim, lakásom, de nem kell egy családban tíz kocsi, hat lakás – miközben emberek egy része földön fetreng, vagy hajléktalan. A társadalmi rétegek közötti különbségek ilyetén való növelése is a gyíkok és az Illuminátusok műve. Ez fekete mágia úgy, ahogyan a nagy vagyon megszerzésére irányuló törekvés is pótcselekvés vagy gonosz hatalmi téboly! Nem különb senki annyival a másiknál, amennyivel esetleg több pénze, kocsija, társadalmi rangja van. Az általam nagyon tisztelt Franz Erdl írja egyik esszéjében, hogy sok embert szinte diliházba lehetne záratni, mert gondolatai annyira távol vannak az univerzális moráltól, a kozmikus, galaktikus törekvésektől. Nekem ugyanez a véleményem. Fajunk valójában beteg, és ha ez így meg tovább, ebből már nem lesz gyógyulás. Remélem, néhányan képesek felébredni, hogy magukat összeszedve hathatós utat mutassanak azoknak, akik nem csak az elnyomásban, politikában, a társadalmi és közéleti kérdésekben, meg az elmebeteg bevándorlásban hisznek.

Mit ér az egész, ha valóban igaz, hogy a Mátrix állandóan manipulálva van? Ha a tudatod is olyan illúzióra gerjed, amely nem a kozmosz valódi képét juttatja elmédbe? Ha igazán nem vagy önmagad, és alternatív realitásokban elveszve jársz-kelsz ennek a hazug művilágnak az Irányítók által ellenőrzött mezsgyéin?

Valójában tényleg igaz, hogy ha a téridő-szálat manipuláljuk, akkor kauzális odébbtolódás történik, amely átalakulásokat hoz létre a téridő-fonálon, de a tudati mezőben is? Ha pedig ez így van, akkor bizony egyes cselekményekhez új mozzanatok, ezekhez pedig újabb részletek, s eltérő történések rakódnak. Így aztán a cselekmények a medrükből kilépve más eredményt adnak a folyamatoknak. Így alakulhat ki egy több síkon játszódó folyamat, amely lehetővé teszi, hogy több térben és időben is jelen legyen egy ember. Nem csak ő, hanem az egész hozzá kapcsolódó cselekménysor – melyben minden majdnem ugyanúgy, de kicsit azért mégis másképp játszódik. Több síkon is megélhető tehát a valóság. Más írásaimban említettem már, hogy mi is játszódhat le akkor, ha két tudományos kutatócsoport (két egyetem) eltérő tényeket tár fel egy-egy őslény maradvány vizsgálata során. Lehetséges, hogy ugyanazt a lénymaradvány tárták fel. De magán a csontvázon kicsit eltérő jegyek jelentek meg. Miért van ez? Nyilván az állat más térben és időben élte meg ugyanazt a kauzális cselekménysort (kis eltérésekkel), melyet életnek érzékelt. A kis eltérések miatt persze néhány tény másképp alakult életében – így a sors kettévált és a két lény egy sajátságos tudatmezőben létezve élte valóságát.  Nyilván az egyes eseményekre redukálódott cselekményhalmaz mindkét esetben más, és eltérő kauzális folyamatok alakították a két lény életét.

A tér és idő ilyetén manipulációja persze a tudat változtatásával is egyetemben jár. Nem felejthetjük azonban, hogy az Irányítók és a gyíkszerűek ezt az ember ellen alkalmazzák, hiszen fajunk képviselői túlságosan a szubjektív énazonosság szintjén élik meg magukat. Hát igen, a jelenvalóság szűkre szabott és pillanatra összpontosító határát feszegetni nem merő egó nem igazán képes felfogni, hogy nem egyedül van. Nem akarja látni és tudni, hogy akár két-három hasonmása is van, kik mégis azért kicsit más kauzális szerephalmazt megélve járják a karma rögös és csalafinta útjait.

Az ember, aki tehát fontos küldetéssel jött le a Földre, és tehetne valami sorsdöntőt a bolygóért, gyakran van manipulálva. És létezése átkerül egy hasonmás-valóság kauzális viszonyai közé. Mindez azt idézheti elő, hogy nem jönnek létre kapcsolatok bizonyos személyek és emberek között. Sorsdöntő gondolatok nem hangzanak el és nem válnak tényszerűvé. Cselekmények nem úgy jönnek létre, ahogy kell, és személyek közös munkája marad el. Így aztán egyes emberek úgy fejezik be fizikai létezésüket, hogy karmikus adósságuk marad – holott éppen azért születtek meg, hogy sok ezer éves tartozásukat végre leróják! Aztán a halál után lesz olyan szellemi hatalom, mely véd, és lesz majd, aki ellenem van, és bizonyítani akarja, hogy mennyi megoldatlan feladatot hagytam én hátra! A földi irányítás egy része sötétséget kreál. De az atyai szeretet mindig az ember mellett marad. Vannak nagyon tiszta hatalmak, akik szeretnék, ha az ember felnőne végre.

Sokan ismerik írásaimat a Más Utakon Járókról. Ők olyan genetikai és asztrális struktúrával jöttek a világra, amely lehetővé tette, hogy észrevegyék a gyíkok és Irányítók praktikáit. Hamar megtanulták, hogy létezésüket fedni kell, különben ők is úgy járnak, mint a boszorkányok és eretnekek, kiket máglyára és vérpadra küldtek. A Más Utakon Járók még a halál után sem akartak együtt lenni a földi lelkekkel. És más fényrendszereket alakítottak ki, amelyekben tovább fejlődhettek a következő inkarnációig. Fizikai síkon a Holdat jelölték ki célul. Talán nem véletlen, hogy a harmincas évek német misztikusai és tudósai velük akarták felvenni a kapcsolatot. A náci vezetést nem az erkölcsük érdekelte, mert az sajnos a németeknek nem volt. Hitlert az elgondolás vezette, hogy egy új fajt kellene kialakítani. Csodálta a Más Utakon Járókat, mert ők nem voltak programozhatók. Nem lehetett a fejükbe tenni hülyeségeket, amelyeket aztán kérdezés nélkül végrehajtottak fizikai és asztrális síkon is. Valószínűleg egy német csoport landolt a Holdon, de éppen ennek okán a hatvanas évek első felében a földi Irányítók jól megszervezett bandája szintén a Holdra került, hiszen a biztonságról gondoskodni kell! Tudomásom szerint most a Holdon időjárás-manipuláló és embereket – így a Föld lakosságát – is befolyásoló mágikus és technikai szerkezetek vannak. Nem csak teret és időt manipulálnak, hanem a tudatot is zavarják. Emberek karmájába szólnak bele, és helytelen emlékeket ültetek be az asztráltestbe, amely, ha fizikai testet kap, gyakran ugyanazokkal  a problémákkal szembesül, és nem tud szabadulni erről a bolygóról. Ezek sokkal több kárt okoznak, mint gondolnánk, és sokkal mélyebb és brutálisabb az embereket gátló szándék, mint amely a harmincas évek Németországát jellemezte! El sem tudjuk képzelni, milyen károkat okoznak, hiszen sokan vannak, akik szabadulni szeretnének, és nem tudják, hogy ebben az inkarnációban miért kerülnek ugyanabba a csapdába, ugyanabba a testi-fiziológiai csonkulásba vagy problémába, amely már sok évezrede kíséri őket. Sajnos ebben benne van a Katolikus Egyház is, de benne vannak a politikusok, kiknek csicskásai megölték például Carla Turner angol ufókutatót és pszichológust, és sok más igazságot kereső és tiszta szellemet. Bármire képesek, és bárkit eltesznek láb alól úgy, hogy kicsit karmáján felül többet rónak rá, mint amennyi neki megírva van.

Végezetül szeretnék arról szólni, hogy az egész New Age mozgalmat is az Irányítók hozták létre, egy maszlag volt, amelyet mi, spirituális emberek bevettünk. Valójában nem igaz, hogy aki negatívan gondolkodik, vagy kicsit kevesebbnek gondolja magát, mint más, az magára von negatív hatalmakat. Aki valóban a jóért küzd, és a szabadságért, azt próbálják befeketíteni, és úgy manipulálni, hogy róla csak negatív kisugárzás jöjjön egy embercsoport felé. Akkor vagy igazán jól, ha kimutatod, hogy gondjaid vannak. Mosolyoghatsz, és gondolkodhatsz pozitívan, de a jéghegy lényege mindig lent van a tenger alatt. Ha nem szembesülsz a mélységek brutális problémáival, az nem pozitív gondolkodás, csak hazudozás önmagadnak. Akkor vagy jól, ha sírsz, mert tudod, hogy mennyi aljasság van a világban és talán benned is. Akkor vagy jól, ha tudod, hogy mennyi rossz van a Földön. Lehet persze, hogy sok pozitív gondolkodónak jól megy a sorsa, de ha odafigyelsz, látod, hogy csak azért van így, mert ők a gyíkok, az Irányítók és az itteni „isten” szolgái. Aki valóban igazat akar és valóban tiszta, annak nem megy jól a sors, mert neki nem akarnak energiát adni az itteni istenek. Aki valóban tiszta hitű, az soha nem fog neked csak a jóról és a szépről beszélni.

Meglepő állításokat közölt részemre a most induló MARS-PROJEKT-ről a Sea és Arden párostól. Igazából nem volt min meglepődnöm, hiszen azt tudtam, hogy az Irányítók mindig is hazudnak az embereknek. Tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, hogy a majdani Mars-expedíció miért is indul, s mit tesznek az Irányítók a Marsot ért – milliomosokból álló populációval?  Elmondják Nekik az igazat, vagy pedig hazudoznak tovább, s elhitetik az újgazdagokkal, hogy Ők az „Elsők” Földünk testvérbolygóján? Bizony, az emberiség „istenei” ugyanazt a borzalmas félrevezető játszmát fogják folytatni, mint amit eddig - s nagy valószínűséggel titkolni akarják majd azt, hogy a Marson már évtizedek óta ott vannak bizonyos erők, melyekről persze bolygónkon csak keveseknek van tudomásuk. A megtévesztés persze HOLOGRAFIKUS módszerekkel  is realizálható, de a tér és idő manipulációja sem lesz majd idegen a mi bolygónk urai számára. Igen, Kedves Olvasó, sajnos, Földünkön nem igazán a fair-play szabályai szerint tesznek rendbe bizonyos dolgokat „URAINK” – de ugyanezt alkalmazzák majd a Marson is, hűek maradnak tehát önmagukhoz. A Marsot ért gazdag és befolyásos kevesek bizony nem csak félre lesznek informálva a NASA Mars-projektjeinek eredményeivel és az elért ismeretekkel kapcsolatban, hanem a TÉR és IDŐ manipulációjával  és holografikus elváltoztatásokkal is szembe kell nézniük. Aki közülük nem igazán spirituális ember, az persze nem is tud majd rájönni semmire sem. Nyilván persze az egész projekt egy hatalmas képmutatás része, amely persze azt a célt szolgálja, hogy az emberi faj valódi titkokat ne ismerjen fel. Hát persze, valóban, az emberek számára még korai lenne  a kozmikus állampolgárság, hiszen a legtöbben valódi szeretetre sem vagyunk képesek, s bolygónkon gyilkos háborúk dúlnak. Mégis, valami mélyen megszólal Bennem, mikor az Irányítók hazugságaival találkozom, hiszen egy sok évezredes félrevezetés által determinált emberi faj idegen tagjaként – mindezt felháborítónak tartom! Számomra már nyilvánvaló, hogy sok olyan bűn van az atlantiszi populáció számláján, amely kozmikus értelemben véve nem felejthető. Megint azt gondolom, hogy vannak itt bezárva bizonyos lelkek, kik már érettek lennének komolyabb igazságok megismerésére…

a Sea és Arden által elmondottak rávilágítottak arra is, hogy a Mars expedíció bátor önkéntesei bizony nem ismernek még fel asztrális és mentális összefüggéseket utazásukkal kapcsolatban. A Hold utazók még mindig a földi rendszer szintjén létező mentális térben maradnak – talán asztrálisan kicsit más a létezés, de még itt sem nagy a különbség. A Mars persze már egészen más, mert az egész asztrálvilág és a mentálsík sem hasonló. A Hold még a Földhöz tartozó MÁTRIX része – a Mars már nem ! A marsi szféra a földitől eltérő módon hat az emberi szellemiségre, s jónéhány lélektest széteshet egy – a bolygón eltöltött élet eredményeképpen.  A lelki alkotók nem tudnak egymásra találni, ha például valaki a Marson hal meg, s szellemileg nem elég fejlett! Egyéb zűrzavar is lehet a szellemek között, hiszen az ottani asztrál és főképpen mentál világ másképpen hat a szellemiségre, mint ahogyan a földi…

Nehéz tehát a karmikus programok tartása is, s véleményem szerint az oda utazók negyede  egy egyszerű asztrológiai halálpontba bele is halhat két-három éven belül.

Néhányan persze felismerik, hogy a Mars TÉR és IDŐ koordinátái megegyeznek a Föld jövőjével,  de ettől még nem lesznek zsenik, s persze az ottani IRÁNYÍTÓK figyelmét magukra vonhatják.

Nem lehet tehát biztonságban senki sem a bátor és gazdag úttörők közül. Véleményem szerint ugyanaz fog folyni, mint a Földön, hiszen a téridő-változtatások, a félrevezetés és az állandó hazudozás már ismert fegyverei az itteni politikusoknak és az őket irányító hatalmi elitnek. Ezen nem változtatnak semmiképpen sem. De ha itt maradunk a Földön, akkor sem jobb a helyzet, hiszen gyilkosságok tucatjai világítanak rá, hogy milyen tébolyult erők is érvényesülnek jelenkorunkban. Bizonyos forrásból megtudtam, hogy a nemrég 2018 tavaszán brutálisan meggyilkolt szlovák házaspár sem azért vesztette életét, amiért a hírek elmondják. A valódi célpont a házaspár hölgy tagja volt. Ő egy nemzetközi kutatócsoport tagja volt, kik Amerikában bizonyítékokat találtak földönkívüli élet létezésére. Állítólag egy támaszpontot fedeztek fel, ahol kapcsolatba is kerültek az idegenekkel. Sokukat megölték, s köztük a szlovák tudós hölgyet is – a férj persze rossz időben volt rossz helyen, így ő is az életével fizetett bátor párja kutatási eredményeiért. Méltán tehetjük fel a kérdést, hogy meddig lehet ezt így tűrni, s hogy valójában az emberi faj az utóbbi százhúsz évben elért tradicionális fejlődése ellenére miért viselkedik úgy, mint egy hülye gyerek? Egyfelől nyilvánvaló, hogy sokan nem tudunk felnőni, és ez egy igazságos eredmény. Másfelől az élet egyre jobban ellehetetlenül, egyes kontinenseken éhezők nyomorgók milliói készülnek Európa bekebelezésére, maffiák, bűnöző kormányok, kábítószer és félőrült gyilkosok úgy léteznek közöttünk, mintha ez egy szükséges dolog volna. Az ellentmondás iszonyatos, s ha mi, bizonyos dolgok tudói nem jutunk valamilyen formában nyilvánosság elé, ez a bolygó menthetetlenül elvész a káoszban. Vele együtt persze minden érték is elvész, mert bár igen kevés, de mégis hatalmas tudású szellem is be van ide börtönözve, és szenved a többi szerencsétlen embertársával egyetemben. Itt lenne az idő a változásra, de úgy látszik, a félelem, a fájdalom és az embert állandóan körülvevő tehetetlenség együttesen megakadályozzák, hogy valamiféle átalakulás történjen. Márpedig ezt így sokáig nem lehet tartani, és a tébolyult, és magukat istennek képzelő hatalmi elit tagjai az örökkévalóságig nem maradhatnak a fejünk fölött. Bármi is történjen, a remény örökké élni fog, amíg csak egy valódi, igazi útkereső is él közöttünk.

Sokan bántottak már, hogy miért kritizálom a földi valóságot. Az alább következőkben kifejtem, hogy mik is a valódi okai az állandó hibaelemzési kényszeremnek. A napokban olvasgattam más kutatók tollából arról, hogy mit is csinálnak itt a földi istenek és a hüllőszerű faj képviselői. Mindenki hallott már a Faraday-kalitkáról. Bizony, kedves barátaim, van olyan ember, aki ha meghal, azért nem tud magasabb világokba, vagy akárcsak a földi fénybe is eljutni, mert egyes „hüllőfajok” képviselői nem akarják. A lelket az asztrálsíkon mintegy tartályba vezetik, és ezzel megakadályozzák a továbblépést bizonyos dimenziókba. Sok esetben az ilyen lélek úgy születik meg, mint egy vak és nem is igazán emlékszik az előző életeire. Ezzel még nem is lenne baj, de az illető már egészen fejlett földi lélek, aki képes is lenne valamit tenni a dolgok jobbításáért.

Gyakran van olyan, hogy az előző életek emlékei helyére más emlékeket ültetnek, és az adott ember ugyanazokkal a testi csonkulásokkal, karmikus problémákkal születik újra. Ilyet persze általában fejlett és magasabb spirituális képességű embereknél alkalmaznak, kiknek már szabadulniuk kéne innen! Mit is írok én? Majdnem ugyanezt, csak én téridő-manipulációval magyarázom, ahogyan a különböző történetfonalat görbítgetik, úgy kauzális eltolódások keletkeznek, és a valóságtól eltérő történések és mozzanatok rakódnak rá az eseményhorizontra. Így az események a medrükből kilépve más irányt adnak a folyamatoknak – s mintha az ember több síkon létezne, ami persze zavart szül az életében. Az emberi tudat nem olyan fejlett, hogy ezt így felfogja, s persze a rendszer ellene alkalmazza, és nem a fejlődés és a virágzás mellett!

Sok olyan nemzet van, amely felsőbbrendűnek tartja magát. Tudjuk, hogy a nácik is elkövették ezt a hibát, s bár kétségtelen, hogy volt némi alapja, az angolokat, a jenkiket és a Vörös Hadsereg katonáit ez csak még jobban felbőszítette. A faj felsőbbrendűségének hangoztatása nem igazán bölcs dolog. Mi magyarok is szeretünk ékeskedni spirituális tudásunkkal és csavaros gondolkodásunkkal. Egy valóban bölcs ember nem kérkedik és nem is dicsekszik saját kvalitásaival. Engem gyermekkorom óta bántanak és aláznak mindenféle rendű és rangú emberek. Volt, amikor kitaszítottnak éreztem magam, máskor egyszerűen csak társadalmon kívülinek, de volt olyan is, hogy büszke voltam erre. Egyik érzésem helyes, hiszen teljes nyugalom állapotában kell, hogy szemlélje önmagát, akkor van igazán úton. Azt azonban el kell mondanom, hogy nagy magyarságunk bizony igen sokat tett azért, hogy én és az ilyen típusú kutatók teljesen háttérbe legyünk szorulva. Számos – s köztük igen sok amerikai és angol – hasonló kutató, „ufó-hívő” vagy tudós vesztette életét már, kik hasonló dolgokkal foglalkoztak, mint én. Hazánkban talán kevesebbeket ölnek meg, de a társadalom lenézése és a megvetés nekünk is osztályrészül jut. Könyörgöm, miért kell bántani azokat, akik igyekeznek az igazságot elmondani a spirituális közösségnek? Össze kéne tartanunk – ezt nem érti senki? Mi valóban olyan helyzetbe kerültünk, hogy egyelőre nem lettünk bevándorló célország. De ez még nem elég – ma is bűnözők és maffiák uralják az országot, s az átlag magyar ember, de még a spirituális sem képes felébredni. Ahogy említettem már, gyermekkoromban elkezdődött a taszítás, s mindig azt éreztem, hogy versenybe hívnak. Lehet, hogy én is rosszul reagáltam, s nem kizárt, hogy sok hibát elkövettem. De miért kell bántani valakit a másságáért? Rengeteg ember van, akit manipulálnak, és olyan dolgokat tudnak nyújtani már a felvilágosult spirituális közösségnek, melyek a felszabadulást idéznék elő. Ahogy említettem, sok olyan lélek van, ki már régi problémákkal születik újra, és állandóan ugyanazzal küszködik, s a végén nem tud kimozdulni és újabb karmát csinál. Felül kéne bírálni az egész karmáról alkotott véleményösszességet, hiszen ha ez így van, akkor nem mindenkire igaz, hogy az állandó bántást mindig is ő idézte elő, illetve mindig is az ő viselkedése volt inkorrekt és provokatív a külvilággal szemben. Az ezó-csajok szeretik hangoztatni, hogy mindenki saját főztjét élvezi, de ez szerintem nem minden konyhára igaz.

Az emberi gonoszság jól látható irányítás miatt létezik, és van jelen az emberek számára ennyire észlelhető módon. Rengeteg gonosz politikus, katona, és közéleti személyiség tolja a szekerét pénzért vagy valamilyen társasághoz való tartozásért. Szörnyű az, hogy sok hölgy sajnos erre gerjed, és az ilyen típusú emberek váltanak ki szexuális vonzalmat, illetve családalapítási késztetést egy-egy nehezebb gyermekkorral megáldott nőnél. Mindez nagyon jól fel van építve, hiszen a gonoszság és az állatias ösztönök valamilyen szinten intelligenciát képviselnek. Ha megint visszatérünk a gyermekkoromra, bizony azt kell mondjam, hogy mindaz, ami bennem állatias és emberi (mert van ilyen, én sem akarok istennek látszani), annak okozata, amit elszenvedtem. Az állandó versenyre hívás, az állandó eltaposás és mindaz, amit már gyermekek is alkalmaznak, hogy a másik fölé kerüljenek, tulajdonképpen ugyanolyan bűn, mint a lopás vagy a csalás. De miért is megyek ilyen régmúlt események közé? Hiszen a mai napig is olyan emberek ítélkeznek fölöttem, akik szellemként a lábam alatt vannak, és nem átallják azt állítani, hogy tönkrement házasságom is csakis az én állati ösztöneim miatt alakult úgy, ahogyan. Nem vagyok hibátlan, ezt nem állíthatom. De ki ítélkezhet egy olyan ember fölött, aki nem ebből a világból inkarnált – van egy adott szellemközösség, amelynek valaki tagja, akár akarja, akár nem. Én hangsúlyozom, nem vagyok isten, és nagyon messze állok tőle. De azok, akik fölöttem pálcát törnek, talán olyan messze állnak, mint Makó Jeruzsálemtől, és nem volna joguk semmilyen módon ítéletet hozni fölöttem! Nem vagyok különb senkinél, de a másság miatt nem vagyok képes bizonyos dolgokra, melyeket a rendszer megkövetel, anélkül, hogy adna valamit cserébe. Azt kellene megértenie minden ellenségemnek, barátomnak, hogy ez a rendszer kiszipolyozza az embert, hazugságokkal eteti és hazugságokra készteti! Nem a másik feleségét kell elvenni, magánéletét bemocskolni, hírnevét gyalázni, ha félrelép, hiszen a tudata mindenkinek emberi. Én sem érdemlek havi egymilliót, hiszen jómagam mindig is a valamilyen fokú egyenlősítés híve voltam. De az sem érdemel, aki szellemileg jóval alattam van – hiába van társadalmi bázisa. Lehet, hogy csak egy bábu az Irányítók és a „hüllők” kezében. És az sem lehetetlen, hogy csak egy szánalmas áldozat, aki olyan buta és vak, hogy ezt az értelmetlen, agresszív, erőszakos atlantiszi játékot valóságnak hiszi.

Azt is meg kell érteni, hogy ez az állandó verseny-őrület nem több, mint egy atlantiszi program, melynek az a célja, hogy a lelket megfogja, és valamilyen szintű karmikus függésbe helyezze. Nyilván persze rengeteg lélek van, ki valamilyen módon megérdemli ezt. És azért nem lehet tájékoztatni és felébreszteni, mert nem érett rá. De vannak, akik már régen el kellett volna hagyják ezt a bolygót, de a manipulátorok nem engedik, és így azt sem, hogy valamit tegyenek a szellemi fejlődésért, vagy a karmikus szálak összekeverőinek ténykedése ellen. Engem azok árultak el, akiket fel akartam szabadítani, s bár hibáztam, de éppen azért született ez az írás, mert rájöttem a lényegre: azért, mert néhány gusztustalan, magát istennek tartó vagy egyszerűen csak bugyuta spirituális kutató nem akar vagy nem tud felszabadulni, azért még vannak, akiknek a számára nagyon fontos, hogy ne maradjanak itt, s eme rendszertől szabadulva példát mutassanak másoknak. A példát pedig csak úgy tudják mutatni, hogy valóban függetlenné válnak és minden akadályoztatás ellenére ki tudnak röppenni a kozmosz végtelenségébe, és szárnyalva, nagy tudáshalmazt képesek Földre lökni. Ezt akarják megakadályozni az itteni manipulátorok, és én az egész életemet rátettem arra, hogy ezeket az akadályozókat semlegesítsem! Nem érdekel a halál sem, mert onnan is lehet harcolni, és talán a mentálvilág berkeiből még könnyebb olyan szövetségeseket keresni, akik valóban látják ennek a bolygónak a szörnyű sorsát. Aki ezt a rendszert támogatja, tulajdonképpen bűnözőket és olyan manipulátorokat tart életben, akik joggal érdemlik meg az élősködő nevet. Ezek teljesen távol esnek a kozmikus erkölcsöt és univerzális morált betartó hierarchiától s a valódi fehér közösség nem is fogadja be őket.

Kettős és hármas rendszerekben az élet egész más, mint a  mi Naprendszerünk valóságán belül. Két vagy három – esetleg több csillag kering egy közös tömegközéppont körül. Egy ilyen rendszer egyik bolygóján kialakul a kultúra. Ha mondjuk a lények emberszerűek is, és tegyük fel, fizikai létsíkon élnek, mégis minden teljesen másképp alakul, mint egy Föld-típusú bolygón. Soha nincs teljes sötét. Soha nem kell alvás. Ez egyfelől azért van, mert több Nap is világít, másfelől pedig a bolygók pályája másmilyen, mint az „egyes” rendszerekben. Az ő kultúrájukban, monda- és mesevilágukban nem a jó és rossz, fehér és fekete, árnyék és fény duális ellentétpárja alakítja a mindent meghatározó alapelveket. Nincs szükségük alvásra – és persze éjszaka nem lévén, nem is programozzák az asztráltestüket bizonyos irányító erők, helyette magasabb síkok és tudattartományok valóságán belül pihennek, illetve végeznek munkát.

A Tudás mindenki számára hozzáférhető, és az energia sem kerül „pénzbe” (ez utóbbi az adott lény fejlettségétől függően használható, mennyiségét, felhasználhatóságát tehát az adott lény szellemi kvalitása határozza meg).

Említettem a bolygó pályaelemeit. Nos, egy ilyen többes rendszerben akár 30-35 bolygó is keringhet kettő vagy három csillag körül. Egyik spirál, másik fektetett nyolcas, esetleg csavar vagy kettős spirál, hurok, szabálytalan ellipszis formában is róhatja pályáját. Egyértelmű, ha egy ilyen bolygón élet létrejön, az időt is egészen másképp élik meg. Nincs az időnek linearitása, és egy adott lény a sorsába beleavatkozhat úgy, hogy manipulálja maga körül a teret. Természetesen az Egó fogalma sem hasonló a fent említett civilizáció számára, mint nekünk, embereknek. Nincs egy adott pillatvalóságra fókuszálódó, szubjektív énazonosság – amely beszűkít egy adott jelenre. Nem szubjektumra korlátozzák magukat. A Sors tehát játszódik, de ha egy lény úgy látja, hogy problémái vannak, szinte leállíthatja az egész életfilmet, és közben eltűnhet, vagy egy alternatív valóságba, vagy nálánál is nagyobb szellemi közösségek tanácsát kérve egy más idősíkba. Így aztán javíthat, s ha úgy érzi, egyszerűen beugorhat újra az oksági láncolatok közé, hogy folytassa ott, ahol abbahagyta. Vannak rendszerek, amelyekben 2-3, de akadnak olyan is, amelyekben 5-6 ilyen lehetősége van egy lénynek. A lények több síkon tudatosak, és mivel rengeteg javítási lehetőség van, általában 3-5 inkarnációt élnek meg egy adott bolygón. Aztán följebb kerülnek olyan planétaláncokra, melyeken már nem használnak a létezés bázisaként se fizikai, sem éteri síkot.

De hogyan zajlik életük? Megy az eseménysor az adott karmának megfelelően, de egyszer csak, két pillanat között, megáll. Mint említettem, a lény egyszerűen váltani akar, és egy új életfilmbe „ugrik” be, amely nagy vonalakban megegyezik az „eredetivel”. A lény aztán arra is képes, hogy visszaugorjon az eredetibe, vagy még egy harmadik verziót is átéljen úgy, hogy tetszőleges pillanatban az életfilm leáll, és egy másik eseménysor indul fel, mert oda ugrott be. Egy idő után persze a lény számára teljesen elveszíti a jelentőségét, hogy melyik az ún. „eredeti”. Ez nem is lényeges, hiszen a tudatában három létezés egyszerre játszódik le. A személyiség ugyanaz, nagyjából a főbb vonalak megegyeznek, néhány szereplő, részlet, és a kosztüm persze más. A lény egy idő után már szinte egyszerre van jelen minden létezésben, és több szinten is tudatos. Számára ez már szinte gyerekjáték.

A lényeg tehát, hogy az egyik életfilm tetszőleges pillanatában be lehet iktatni egy ún. „kiugrót”. Itt mintha minden leállna, és a lény egy egészen más, de mégis hasonló életverzióba ugrik át.  Mindegyikben teljes jogú szereplőként éli meg magát. Így lesz ún. több szintű énazonossága, amely a kozmikus tudattartományba való belépés igazi feltétele.

Joggal kérdezhetitek, hogy egy ilyen lény mennyire valóságos életet él meg, és hogy a szereplői nem álomszerűek-e. A válaszom, hogy természetesen teljesen más az ő valóságuk, mint a miénk, és bizony az egész eléggé álomszerű. A különböző cselekvés- és történéshalmazok és a különböző szereplők szintén ugyanúgy álomszerűen élik meg az adott lénnyel való kapcsolatot, ahogyan ő megéli a többi szereplőt. Hangsúlyozom azonban, hogy egy ilyen bolygón nem is kell egy ún. „komoly” létezés, hiszen számukra egyfajta játék az, és a tudat fejlődése a fontos, nem az életben maradás, meg az energia elrablása a cél, mint a Földön.

Amit most fogok írni, meghökkentő lesz. Sajnos itt is, a mi bolygónkon is van ilyen, csak mivel az emberi faj tudata korlátozott és beszűkült, nem vesszük észre a szerepcseréket. Előfordul olyan, hogy bizonyos alternatív síkokról behoznak egy adott ember karmájába más szereplőket azért, hogy az életét valamilyen szinten bonyolítsák. Természetesen a „szereplő” ugyanaz, de mégis más egy kissé, hiszen ő egy másik síkon élte meg ugyanazt, mint amit az adott illető élt meg ezen a síkon. Az illető, akit kicseréltek, későn veszi észre azonban, hogy mi történt, és bár furcsán kezd viselkedni, igazán kevés embernek tűnik föl, hogy valami nem stimmel. Nyilván őt azért hozzák ilyen helyzetbe, mert akikkel találkoznia kell, azoknak karmájába valami csavart akarnak belerakni. Nehéz megítélni, hogy ez karmikusan mennyire rossz vagy jó, helyes vagy helytelen, de az biztos, hogy az emberi faj nem tud róla, és így semmiképpen nem építő jellegű!

Azok a szereplők, akik a kicserélttel találkoznak, valójában igen furcsa benyomást éreznek, de természetesen az események kauzális folyása nem állhat le. Egyesek érzik, hogy valami nem stimmel, de nem tudják megfogalmazni. Mások szinte tudják, hogy baj van, de nem merik mondani. Vannak persze, akik abszolút nem sejtenek semmit, de mindhárom csoport azt szenvedi el, ami egyben logikus is, hogy valamilyen formában a történések egy kicsit másképp realizálódnak majd. Más eseményekhez más történések kapcsolódnak, s így a cselekmények, a medrükből kilépve, kicsit változtatott formában jelennek meg. Ez persze mindig is jellemezte a földi irányító erőket, hiszen ők valójában az egész rendszert manipulálják.

Vizsgáljuk meg az eltérített személy szempontjából az eseményeket! Azért, hogy a másik valóságból átröpített személy ne találkozzon az ún. valódival, furcsa dolgokat vesznek igénybe az irányító hatalmak (azt persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezt nem átlagemberekkel csinálják, hanem menekülőkkel, terroristákkal, politikusokkal, ezekkel a keresett szélhámosokkal, vagy azokkal, akik hosszú ideje körözve vannak, esetleg eltűntnek nyilvánították őket). Az illetőt, mielőtt a másik alteregója megjelenik, valahogy eljuttatják nagyon messzire, külföldre, akár fenyegetés, akár kényszer, akár bűncselekmény által. Általában ott is marad hosszú-hosszú ideig, akár az élete végéig, ahol más nevet kell felvennie, és talán még más külsővel is jelenhet meg, így igazán nem lehet feltűnő, hogy a szerepcsere létrejött. Az is előfordul, hogy a valódit megölik, holttestét azonban eltüntetik – az alteregó pár napon belül megjelenik, és így igazán nem sokan tudnak arról, hogy mi történt azzal a bizonyos valakivel.

Láthatjuk tehát, hogy valójában a több síkon folytatott létezés, több szintű énazonosság nem igazán a sci-fi világába tartozik, hanem valóságnak is föl lehet fogni. A baj csak az, hogy a mi bolygónkon a tudat még nem jutott el oda, hogy ilyen valóságok hatalmas dimenzióit fel tudja fogni. A mi értékrendünk még nagyon távol áll ezeknek a dolgoknak a valódi megértésétől, s éppen ezért az emberi faj tudatilag még nem illeszkedik bele a kozmosz más fajai által már használt és létrehozott hatalmas tudatmezőbe. Néhány ismeret persze még korai is lenne, hiszen egyes embercsoportok még gyerekcipőben járnak, és nem lennének képesek megbirkózni azzal a hatalmas energiamennyiséggel, amelyet bizonyos dolgok tudása jelentene.

A magyarság teljes és totális kiúttalansága abban az egyedülállóan furcsa törekvésben szimbolizálódik, ahogyan a spirituális világ egyik kiválasztott népének tartja magát. Nem akarok nevekkel dobálózni, nem akarok bajt, de eme „filozófia” számos követőjével találkoztam kis hazánkban.

Én hazafinak tartom magam, és tudom, hogy Magyarországon sok nagy tudású gyógyító és táltos él. Rengeteg javasember van – de ettől még nem kell feltétlenül hasraesni, és magunkat az Atya egyedüli képviselőivé avanzsálni a világ népei közül. Mi magyarok lassan elsüllyedünk a káoszban, amit politikusaink okoznak. És bár nem akarok analógiákat találni a spirituális világ és a gazdasági mutatók között, de néhány észrevételt azért muszáj közölnöm. Magyarországra már nem érkezik valódi tőke. Az Unió is csak pénzmosási célokra használja hazánkat. Rengeteg a romos épület szerte az országban, s bár épülnek újak, de az egész ország rendbetételéhez – bármit is állítanak politikusaink – nincs elegendő pénz. Az orvosi és kórházi ellátás talán Ukrajna és Litvánia területén rosszabb (mindkettő leszakadt szovjet szocialista köztársaság, nem ezer éves múlttal). Az öngyilkossági statisztika ijesztő, és csak Litvániában rosszabb!

Ezekre az érvekre persze mindig azt a választ kapom, „persze, hiszen mindenki el akar nyomni minket Európában”. Hát kérem, ez hülyeség, mert azt, aki valóban ki van választva, az elnyomás még nemesebb tettekre ösztökéli, és még magasabb szintre helyezi magát, szereti és tiszteli mások meg saját maga életét! Hazánkban a közöny, az irigy ármánykodás ugyanolyan szinten van, mint az autóból való kikiabálás Pesten. De a Kádár-rendszerben szintén így volt. Az emberek folyton a gyógyszerekről, a pénzről, nomeg arról beszélnek, hogy kinek mennyi vagyona van. Ha ketten vagyunk, óhatatlanul előkerül a téma egy jelen nem lévő harmadikról – rendszerint kritikával illetjük őt.

Az atyai kiválasztottság nem jelent mást, mint alázatot, a másik fél tiszteletét, elfogadását annak, amit a sors ránk mért. Nem hánytorgatjuk fel a múltat s nem akarunk bosszút állni senkin sem, a sérelmeket elengedjük azért, hogy életünk szebb és boldogabb legyen.

Szerintem a magyarságban hatalmas vezetők, spirituális tanítók vannak. De a tömegszellem miatt nem tudnak szóhoz jutni. Az átlag nem lehet kiválasztott, mert ehhez hiányzik a transzcendens erő, a hit, melyet nem lehet képmutatással és hazugságokkal pótolni. Azt lehet látni, hogy bizonyos emberek valóban hatalmas cselekedeteket vihetnének véghez, de lehet, hogy mi magyarok csak irigyeljük és megvetjük őket – talán éppen külsőjük vagy társadalmi rangjuk miatt. Márpedig a Földön élő legnagyobbak, Buddha, Krisztus, Szent Ferenc, és sorolhatnám még, soha nem adtak a külsőre és a pozícióra!

Aki persze írásomat nemzetgyalázásnak tartja, soha nem láthatja át a valóságot, és nem értheti a dolgok egyszerűségét. A kiválasztottság nem népjellegű, hanem egyéni, s mint ilyen, inkább a szubjektum szintjén nyilvánulhat meg. Ha valaki egy bizonyos szinten egy adott szellemi feladatra karmikusan kiválasztatik, egy idő után ezt tudni is képes magáról. Egész habitusa, érzelmei, gondolatvilága ezt sugározzák. Nem csak mondja magáról, mint mi, hanem benne él ebben a kiválasztottságban, s egész lénye ettől szellemül át. Más kérdés, hogy az emberek észreveszik-e vagy sem – de ez az ő szempontjából nem mérvadó. Mindez lényegtelen, hiszen ő egy felsőbb hatalom gyermeke, aki nem tartozik, csak a magasabb világnak, elszámolással, és nem érdeklik a földi valóság kihívásai, csak annyira, amennyire feladatai kivitelezéséhez szükségesek.

Rudolf Steiner kiválasztott volt, s bár a példa gyenge, mert ő nem volt magyar, de úgy gondolom, hogy az ő személyisége jól szimbolizálja a különleges spirituális nívót, és a rengeteg hibát, amit azért elkövetett.Tudjuk, hogy a szemben állt a nácikkal és Hitlerrel, s persze hosszú mágikus háborúkat vívott, mely mindkét felet gyengítette. Steiner gyengéje a szexualitás volt, de személyisége s egész karaktere szinte sugározta a férfi-energiát – így látni lehetett, hogy ez a dolog okozhat nála bukást. Mégsem ítélkezhetünk felette, hiszen amit tett, amit mondott és írt, az lényegileg a földi kozmikus filozófia és a szellemtudomány alapjainak szintjén nagyszerűnek mondható. Én magam nem értek mindenben egyet vele, de fel tudok nézni rá. Nem ítélkezhetünk olyanok fölött, akik valamilyen magasabb, az átlag fölötti szellemi nívó szintjéről érkeztek. Nem szabad és nem lehet embereket, vagy kiválasztottakat, tanítókat pusztán hibáik miatt gyűlölni és becsmérelni. A szexualitás és a hűség nagyon nagy buktató tényező, még komoly szellemi szinteken is. Óriási hiba, ha valakit az alapján ítélünk meg, hogy mennyire képes hűséges lenni, vagy társával esetleg nem őszinte metódusban bánni. A dolgok soha nem teljesen feketék vagy fehérek, s bár én is a végletek híve vagyok, azt elismerem, hogy a középút mindig sokkal logikusabb és érthetőbb.

A Földön jelen lévő idegen kultúra képviselői majdnem mindig sérült személyiséggel vannak megáldva, mert olyan erős a különbség a másik világ és a Föld között, hogy általában gyermekkoruk hányattatottsága miatt problémák lesznek a külvilág felé mutatott arccal. Az itt lévő idegenek nem Buddhák és nem is Krisztusok, de feladatuk legalább annyira szerteágazó, mint az övék volt. Nem lehet és nem is szabad az ő esetükben csak morális értékítélet alapján véleményt mondani, hiszen számukra a földi világ és annak erkölcse nem minden esetben érthető, és nem minden esetben világos. Az ő feladatuk, hogy a rengeteg hibát, amit a rendszer elkövet, és felhalmoz, észrevegyék, majd észrevétessék másokkal is. Mindez persze nagy lelki megterheléssel jár, hiszen az idegenek érzik, hogy az emberekből mindez gyűlöletet vált ki. Nekik meg kell tanulni nem kritikusan és nem bántóan, hanem bölcsen átadni mindazt, amit észlelnek a földi valóságban. Az embereknek pedig tolerálni kellene az ő véleményüket és nem folyamatosan elnyomni, majd pedig, hibáikat pellengérre téve, megalázni őket. Tulajdonképpen mindegy, hogy az idegeneket kiválasztottnak tartom vagy sem, hiszen a lényeg egészen más. Az ő életünk mindenképpen különleges és furcsa, de éppen ezért sokkal sérülékenyebbek és mélyen érzőbbek, mint az átlag. Nem volna szükséges, hogy ugyanazt a bánásmódot kapják, mint az ember, hiszen az ő számukra az emberi világ jónéhány alaptétele szinte teljesen érthetetlen. A világ persze őket is mindenféle elvárás alá sorolja, de ez számukra inkább béklyó, és ez csak a feszültségeiket növeli. A földi morál elfogadása nem mindig megy egy olyan idegen számára, aki hosszú időt más világokban töltött, és csak néhány életet él le a Földön. Úgy érzi, hogy ha mindent elfogad, amit itt morális axiómaként emlegetnek, béklyóba zárja önmagát. Az persze biztos, hogy rengeteg támadásnak vannak kitéve az itt lévő idegenek, és bármikor szembekerülhetnek a földi erkölcs hitvallóival, akik nem átallják tönkretenni életüket, esetleg házasságukat, vagy meggyalázni személyiségüket. Sajnos Magyarországon divat lett a másik ember kritizálása, tönkretétele, és az ármánykodás, amely már nem csak idegeneket vagy kiválasztottakat, hanem becsületes átlagembereket is zavar. Nem azzal kellene foglalkoznunk, hogy milyen szintű kiválasztottság van a magyaroknak megírva a világban, hanem azzal, hogy magasabbra emelkedjünk, és valóban méltóak legyünk egy spirituális nívó eléréséhez. Nem kell aranyérem, nem kell első helyezés, de büszkén és hitünket nem feladva kellene magyarságunkat képviselni. Nem a politikában és a sportban, hanem valóban a szellem szintjén kellene mozognunk. Nem ítélkezni tanítók, vagy csak egyszerű emberek fölött, hanem segíteni, vagy józan tanácsot adni, ha látjuk, hogy bizonyos feladatokkal nem képesek megbírkózni. Emberségről csak az beszélhet, aki szeret, odafigyel, és tud tanácsot adni nálánál alacsonyabbnak, vagy akár nálánál magasabb szellemiségűnek is. Addig egy nemzet nem nő föl, amíg csak vicsorog, és tagjai alig várják, hogy a másik hibázzon, hogy bele tudjanak rúgni. Nem ítélkezni kell, ha valaki elkövet egy morális hibát, esetleg megbánt egy másikat, vagy nem él minden esetben tisztán, hanem józan logikával segíteni neki, hogy a csávából kikerüljön. Senki nem bűntelen, és nem szabad a másik fölött pálcát törni!

Én a könyveimben soha nem tagadtam meg a Holokausztot, mindig egyetértettem azokkal, akik a gonoszságot, az emberirtást elítélték. De amit a nácik csináltak, azt a keresztény világ hithű lovagjai a XI. és XIII. században ugyanúgy megcsinálták a „Szentföldön”. Ki ítélhet itt, és ki fölött? Idióta, magukat kultúrembernek nevezők, vagy befüvezett politikusok mondhatnak rólam bármit csak úgy, és ezáltal el leszek marasztalva?! Milyen világ ez? Mit akarunk mi, magyarok, ha nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől? A világ olyan, amilyen, de csak valóban türelemmel és egymás iránti alázattal leszünk képesek javítani önmagunkon, ezzel példát mutatva másoknak is, hogy aztán a világ jobb legyen, mint amilyen.