Sokan bántottak már, hogy miért kritizálom a földi valóságot. Az alább következőkben kifejtem, hogy mik is a valódi okai az állandó hibaelemzési kényszeremnek. A napokban olvasgattam más kutatók tollából arról, hogy mit is csinálnak itt a földi istenek és a hüllőszerű faj képviselői. Mindenki hallott már a Faraday-kalitkáról. Bizony, kedves barátaim, van olyan ember, aki ha meghal, azért nem tud magasabb világokba, vagy akárcsak a földi fénybe is eljutni, mert egyes „hüllőfajok” képviselői nem akarják. A lelket az asztrálsíkon mintegy tartályba vezetik, és ezzel megakadályozzák a továbblépést bizonyos dimenziókba. Sok esetben az ilyen lélek úgy születik meg, mint egy vak és nem is igazán emlékszik az előző életeire. Ezzel még nem is lenne baj, de az illető már egészen fejlett földi lélek, aki képes is lenne valamit tenni a dolgok jobbításáért.

Gyakran van olyan, hogy az előző életek emlékei helyére más emlékeket ültetnek, és az adott ember ugyanazokkal a testi csonkulásokkal, karmikus problémákkal születik újra. Ilyet persze általában fejlett és magasabb spirituális képességű embereknél alkalmaznak, kiknek már szabadulniuk kéne innen! Mit is írok én? Majdnem ugyanezt, csak én téridő-manipulációval magyarázom, ahogyan a különböző történetfonalat görbítgetik, úgy kauzális eltolódások keletkeznek, és a valóságtól eltérő történések és mozzanatok rakódnak rá az eseményhorizontra. Így az események a medrükből kilépve más irányt adnak a folyamatoknak – s mintha az ember több síkon létezne, ami persze zavart szül az életében. Az emberi tudat nem olyan fejlett, hogy ezt így felfogja, s persze a rendszer ellene alkalmazza, és nem a fejlődés és a virágzás mellett!

Sok olyan nemzet van, amely felsőbbrendűnek tartja magát. Tudjuk, hogy a nácik is elkövették ezt a hibát, s bár kétségtelen, hogy volt némi alapja, az angolokat, a jenkiket és a Vörös Hadsereg katonáit ez csak még jobban felbőszítette. A faj felsőbbrendűségének hangoztatása nem igazán bölcs dolog. Mi magyarok is szeretünk ékeskedni spirituális tudásunkkal és csavaros gondolkodásunkkal. Egy valóban bölcs ember nem kérkedik és nem is dicsekszik saját kvalitásaival. Engem gyermekkorom óta bántanak és aláznak mindenféle rendű és rangú emberek. Volt, amikor kitaszítottnak éreztem magam, máskor egyszerűen csak társadalmon kívülinek, de volt olyan is, hogy büszke voltam erre. Egyik érzésem helyes, hiszen teljes nyugalom állapotában kell, hogy szemlélje önmagát, akkor van igazán úton. Azt azonban el kell mondanom, hogy nagy magyarságunk bizony igen sokat tett azért, hogy én és az ilyen típusú kutatók teljesen háttérbe legyünk szorulva. Számos – s köztük igen sok amerikai és angol – hasonló kutató, „ufó-hívő” vagy tudós vesztette életét már, kik hasonló dolgokkal foglalkoztak, mint én. Hazánkban talán kevesebbeket ölnek meg, de a társadalom lenézése és a megvetés nekünk is osztályrészül jut. Könyörgöm, miért kell bántani azokat, akik igyekeznek az igazságot elmondani a spirituális közösségnek? Össze kéne tartanunk – ezt nem érti senki? Mi valóban olyan helyzetbe kerültünk, hogy egyelőre nem lettünk bevándorló célország. De ez még nem elég – ma is bűnözők és maffiák uralják az országot, s az átlag magyar ember, de még a spirituális sem képes felébredni. Ahogy említettem már, gyermekkoromban elkezdődött a taszítás, s mindig azt éreztem, hogy versenybe hívnak. Lehet, hogy én is rosszul reagáltam, s nem kizárt, hogy sok hibát elkövettem. De miért kell bántani valakit a másságáért? Rengeteg ember van, akit manipulálnak, és olyan dolgokat tudnak nyújtani már a felvilágosult spirituális közösségnek, melyek a felszabadulást idéznék elő. Ahogy említettem, sok olyan lélek van, ki már régi problémákkal születik újra, és állandóan ugyanazzal küszködik, s a végén nem tud kimozdulni és újabb karmát csinál. Felül kéne bírálni az egész karmáról alkotott véleményösszességet, hiszen ha ez így van, akkor nem mindenkire igaz, hogy az állandó bántást mindig is ő idézte elő, illetve mindig is az ő viselkedése volt inkorrekt és provokatív a külvilággal szemben. Az ezó-csajok szeretik hangoztatni, hogy mindenki saját főztjét élvezi, de ez szerintem nem minden konyhára igaz.

Az emberi gonoszság jól látható irányítás miatt létezik, és van jelen az emberek számára ennyire észlelhető módon. Rengeteg gonosz politikus, katona, és közéleti személyiség tolja a szekerét pénzért vagy valamilyen társasághoz való tartozásért. Szörnyű az, hogy sok hölgy sajnos erre gerjed, és az ilyen típusú emberek váltanak ki szexuális vonzalmat, illetve családalapítási késztetést egy-egy nehezebb gyermekkorral megáldott nőnél. Mindez nagyon jól fel van építve, hiszen a gonoszság és az állatias ösztönök valamilyen szinten intelligenciát képviselnek. Ha megint visszatérünk a gyermekkoromra, bizony azt kell mondjam, hogy mindaz, ami bennem állatias és emberi (mert van ilyen, én sem akarok istennek látszani), annak okozata, amit elszenvedtem. Az állandó versenyre hívás, az állandó eltaposás és mindaz, amit már gyermekek is alkalmaznak, hogy a másik fölé kerüljenek, tulajdonképpen ugyanolyan bűn, mint a lopás vagy a csalás. De miért is megyek ilyen régmúlt események közé? Hiszen a mai napig is olyan emberek ítélkeznek fölöttem, akik szellemként a lábam alatt vannak, és nem átallják azt állítani, hogy tönkrement házasságom is csakis az én állati ösztöneim miatt alakult úgy, ahogyan. Nem vagyok hibátlan, ezt nem állíthatom. De ki ítélkezhet egy olyan ember fölött, aki nem ebből a világból inkarnált – van egy adott szellemközösség, amelynek valaki tagja, akár akarja, akár nem. Én hangsúlyozom, nem vagyok isten, és nagyon messze állok tőle. De azok, akik fölöttem pálcát törnek, talán olyan messze állnak, mint Makó Jeruzsálemtől, és nem volna joguk semmilyen módon ítéletet hozni fölöttem! Nem vagyok különb senkinél, de a másság miatt nem vagyok képes bizonyos dolgokra, melyeket a rendszer megkövetel, anélkül, hogy adna valamit cserébe. Azt kellene megértenie minden ellenségemnek, barátomnak, hogy ez a rendszer kiszipolyozza az embert, hazugságokkal eteti és hazugságokra készteti! Nem a másik feleségét kell elvenni, magánéletét bemocskolni, hírnevét gyalázni, ha félrelép, hiszen a tudata mindenkinek emberi. Én sem érdemlek havi egymilliót, hiszen jómagam mindig is a valamilyen fokú egyenlősítés híve voltam. De az sem érdemel, aki szellemileg jóval alattam van – hiába van társadalmi bázisa. Lehet, hogy csak egy bábu az Irányítók és a „hüllők” kezében. És az sem lehetetlen, hogy csak egy szánalmas áldozat, aki olyan buta és vak, hogy ezt az értelmetlen, agresszív, erőszakos atlantiszi játékot valóságnak hiszi.

Azt is meg kell érteni, hogy ez az állandó verseny-őrület nem több, mint egy atlantiszi program, melynek az a célja, hogy a lelket megfogja, és valamilyen szintű karmikus függésbe helyezze. Nyilván persze rengeteg lélek van, ki valamilyen módon megérdemli ezt. És azért nem lehet tájékoztatni és felébreszteni, mert nem érett rá. De vannak, akik már régen el kellett volna hagyják ezt a bolygót, de a manipulátorok nem engedik, és így azt sem, hogy valamit tegyenek a szellemi fejlődésért, vagy a karmikus szálak összekeverőinek ténykedése ellen. Engem azok árultak el, akiket fel akartam szabadítani, s bár hibáztam, de éppen azért született ez az írás, mert rájöttem a lényegre: azért, mert néhány gusztustalan, magát istennek tartó vagy egyszerűen csak bugyuta spirituális kutató nem akar vagy nem tud felszabadulni, azért még vannak, akiknek a számára nagyon fontos, hogy ne maradjanak itt, s eme rendszertől szabadulva példát mutassanak másoknak. A példát pedig csak úgy tudják mutatni, hogy valóban függetlenné válnak és minden akadályoztatás ellenére ki tudnak röppenni a kozmosz végtelenségébe, és szárnyalva, nagy tudáshalmazt képesek Földre lökni. Ezt akarják megakadályozni az itteni manipulátorok, és én az egész életemet rátettem arra, hogy ezeket az akadályozókat semlegesítsem! Nem érdekel a halál sem, mert onnan is lehet harcolni, és talán a mentálvilág berkeiből még könnyebb olyan szövetségeseket keresni, akik valóban látják ennek a bolygónak a szörnyű sorsát. Aki ezt a rendszert támogatja, tulajdonképpen bűnözőket és olyan manipulátorokat tart életben, akik joggal érdemlik meg az élősködő nevet. Ezek teljesen távol esnek a kozmikus erkölcsöt és univerzális morált betartó hierarchiától s a valódi fehér közösség nem is fogadja be őket.