Az írás eredetileg megjelent: 2013. 09. 02.
Mint spirituális ember, egyre több tökéletlen és széthasadt lelket látok, amint élik naiv és kilátástalan életüket. Helyzetükön nem változtat, hogy tudják, vagy nem is sejtik széthasadásuk okait. Azért vagyunk a Földön ennyien, mert sok szellem úgy dönt, hogy több felé hasítja a lelket és az asztrál-alkotót, és 3 vagy akár 4 személyiség is leszületik a Földre tapasztalatokat gyűjteni. Egyikük okosabb, másik érzelmileg gazdagabb, harmadik pedig fogyatékos. Ezek persze fizikai síkon nem mindig kell, hogy ismerjék egymást, hiszen más országban élnek, s nem is ugyanabban az évben születnek – bár az időbeli eltérés nem nagy. Mindezzel persze tökéletlenedik a lélek, és bár több tapasztalatot gyűjt, mégis manipulálhatóbb lesz a mai rendszer irányítói számára. S máris itt vagyunk a lényegnél. A ma embere sokkal több tökéletlenséggel rendelkezik, mint régen. Az ókorban egy 30 éves ember meglett férfinak számított, gyerekei voltak – de tudta, hogy akár egy vérmérgezésbe is bármikor belehalhat. Szelleme összefogottabb volt, bölcsebben döntött, s érezte szavainak és tetteinek súlyát. Nem volt persze TV és média, ami hülyítette volna. A ma embere százszor annyi kihívást él meg, mégsem képes igazi bölcsességre, és gyakran téveszmékbe, közhelyekbe bonyolódik.
Észrevehető, hogy egyes politikai rendszerek harminc, negyven vagy ötven év múltán újra fölbukkannak – persze teljesen más formában. Egy demokratikus vagy liberális rendszerben éppúgy megjelenhetnek szélsőjobboldali nézetek, mint ahogyan ez fordítva is igaz. A mai Magyarországon is látható néhány olyan politikai program, amely mintha a Rákosi-rezsimet idézné vissza, s a demokrácia álságos köpenyébe burkolózva egyfajta vörös kísértet állna a magyar gazdaság fölött.
A Sport szelet volt 2 Forint is, de nem az a baj, hogy most 80. Emelnek mindent, de úgy, hogy heteken belül 10 vagy 20 Forinttal lesz drágább. Az áremelések jelentős részét persze be sem jelentik. Egy normális társadalmi rendszerben ezt nem lehetne megcsinálni. Egyfajta sajátos kizsákmányolás ez, melyet mi magyarok kezdünk megszokni. A valóság persze az, hogy az emberek belefáradtak az ellenállásba, és a 6 millió lefelé tartó elszegényedő ember képtelen bölcs döntéseket hozni vagy kiállni önmagáért.
Eljutottunk oda, hogy egy 3-4 millió Forintból felépíthető tanyát 1,5 millióért lehet eladni, tehát valami kevesebbet ér, mint amennyibe kerül. Hogy élhetünk ilyen kamu valóságban? A régi korok államaiban ezt azért nem lehetett megcsinálni. Volt bölcsességük, és megvétóztak volna minden ilyen kétszínű gazdasági koncepciót még akár a véres Rómában is.
Nevelik a gyerekeinket is, hiszen délután 16 óráig kell egyes iskolákban bent tartózkodni. Ez nem a tanításra szoktatás miatt van, és nem is azt a célt szolgálja, hogy az ifjúság jobban kvalifikált legyen. Talán arra lesz jó mindez, hogy a gyerekekből felnövő új magyar nemzedék megszokja, hogy pusztán rabszolga! Értelmetlenség ilyen elvárást bevezetni az ifjúsággal szemben, hiszen Magyarország nem készül háborúra, vagy egy japán típusú munkagazdasági pozíciót sem tervezünk elérni.
A fenn említett szolgaság előbb-utóbb eljön, ha nem kapunk észbe. A négyes metró, amelyet végtelenségig építenek, s pénzmosás céllal hoztak létre, vagy az OTP és egyéb banki hitelek, amelyeket még mindig mernek hirdetni gyakorlatilag romlásba döntik az országot. Lelkileg tönkretett, gólemszerű állapotba merült tízezrek reménykednek jobb sorsban, de ha ez így megy tovább, Magyarország egyre élhetetlenebb hellyé válik. Nemrég mondták nekem „Nándikám, ez az ország lassan halott lesz.” Én nem tudtam hirtelen mit válaszolni, csak két szó jutott eszembe, amely kifejezi a lényeget. Nem mondtam ki, de azt gondoltam – Már nem.
