Az írás eredetileg megjelent: 2015. 02. 22.
Az emberi szellemiség jelenleg nem képes tovább jutni az “adok-kapok” szintjén – így egyértelműen nem integrálható be a kozmosz magasabb fokozatú létezőinek valóságába. Ha végignézünk fajunk történelmén, és szemügyre vesszük az egyes periódusokat, azt látjuk, hogy mindig valamilyen territoriális probléma, vérségi, etnikai ellentétek, szerelmi vagy geopolitikai dolgok indítottak el folyamatokat. Aztán kialakult egy nézeteltérés, háború vagy felkelés, melyeknek folyományaképpen 25-100 éven belül újabb történések jelentek meg. Az emberek nem képesek békében élni, de ezt csak nagy ritkán ismerik be a politikusok. Ritkán fejeződik be egy háború vagy történelmi korszak úgy, hogy végleg lezárul az ellentét, mely végigvonult időbelileg a periódus egészén. A hosszú ideig tartó problémák azért ártanak ennyit, mert az emberek még nem képesek a megbocsájtásra – amely pedig alapvető kozmikus létfeltétel. A kozmoszba való beintegrálódás alapfeltétele.
A probléma az, hogy mindig marad megoldatlan ellentét egy lezárt korszak után. Faji, vallási s politikai szinten újraindulhat az egész, és nemzedékek ismét konfliktusba kerülnek. Más színezettel ugyan, de ismét régi sérelmek elevenednek fel, és a sebek feltépése nagy fájdalmakat okoz. Jelen korban a II. Világháború áldozatainak hozzátartozói és az ő ideológiai szövetségeseik ugyanezt a vonalat követik. Látszik, hogy valójában abszolút éretlenek a megbocsájtásra, márpedig a múltat le kell tudni dolgozni, a sérelmeket pedig meg kell tanulni kezelni, ha az emberi faj valóban el akarja sajátítani a kozmikus állampolgárságot. A fájdalom bármilyen nagy, a múltat békévé oldja az emlékezés. Ehhez persze meg kellene változtatni a politikusok és az irányítók valódi céljait, hiszen sokuknak az az irányelve, hogy szolgaságba süllyesszék az emberi fajt. Így aztán a Föld marad, ami volt; egy kozmikus kísérleti telep.
Azt az alapvető emberi magatartásformát és tulajdonságot kellene kifejleszteni, melynek neve empátia. Lehet, hogy valaki elvesztette egy rokonát a háborúban, a másiknak megdöglött a lova, a harmadiknak beteg a gyereke. Értsük meg; valójában a fájdalom és veszteség mindig az, aminek látszik. Mindenkinek a magáé a legnagyobb, nincsen különbség! Mint ahogyan az emberek között sem igazán van, bár a foglalkozás eltérő, hiszen mindenki máshoz ért.
Az írás elején említett háborúkat és ellentéteket okozó ösztönök a legveszélyesebbek az emberre nézve. Ezek manipulálhatók is bizonyos hatalmak által. Eme hatalmak az emberek többsége számára láthatatlan asztrálvilágban vannak jelen. Sajnos az emberi agy felépítése olyan, hogy eme manipulátorok képesek a befolyásolásra. Az embert nem igazán szellemének inspirációi hatják át, és sokan ezek miatt szinte démoni késztetések által vannak vezetve.
Más írásaimban említést tettem arról, hogy rengeteg idegen faj van a bolygó körül (és persze a Föld felszíne alatt). Ezek többsége sötét beállítottságú. Nem a már év tízezredek óta itt levő atlantiszi szövetséges fajokról vagy a szürkékről van most szó! Egyes amerikai körök a közelmúltban utat nyitottak újabb sötét világbeli látogatóknak. Ezek az embert kísérleti állatnak tekintik. Maga az ember is brutálisan bánik az állatvilággal, szennyezi környezetét, és így mindez csak tükörkép. Eme sötét idegenek az emberi DNS-állományt tesztelik, s vizsgálnak személyeket, manipulálnak tudatmezőket, belenyúlva az amúgy sem tiszta asztrálzónába.
Amíg az ember nem képes leállítani az irtó háborúkat, ösztöneit pedig nem zabolázza meg, nem is várhat mást. Vannak már olyan emberi egyedek, kik felvették a kapcsolatot magasabb tiszta hatalmakkal. Össztársadalmi szinten azonban ez nem történt meg – mert a politika, a tudomány és a vallás nem akarja elismerni sem a tiszta fehér fény, sem egy embernél magasabb tiszta valóság létezését! A probléma az, hogy az irányítóknak sötét szövetségesei mégis léteznek, még nagyobb gondot okozva az embereknek. Tanulás és önismeret nem elég, hiszen csak jó tettekkel lehet előre jutni, és egymást segítve fejlődni. Az emberek számára csak kiskapuk adottak, de ezeken keresztül a változást akaróknak meg kell találniuk egymást. Ha ez sikerül, kialakul egy új nemzedék, amely minden nehézség és gátlás ellenére képes felemelkedni kozmikus távlatokba.
