Az írás eredetileg megjelent: 2014. 02. 05.

Látszik a Holdról készített képeken, a műholdak meg az űrhajósok felvételein, hogy retusálva vannak. A csalás és képmutatás netovábbja, amit művelnek bolygónkon, szinte mindent elkövetnek, hogy az emberi faj ne tudja meg az igazat a dolgokról.

De nézzük sorban a tényeket. Tény, hogy a németek már 1943-ban felküldtek egy űrjárművet a Holdra. A MÁS UTAKON JÁRÓK szívesen fogadták őket, és honosították a német populációt. Jól jött a segítség a holdi munkákban, a németek képzése rövid ideig tartott. Elég jól beilleszkedtek abba a valóságba, hiszen nagyjából tudták, hogy ott mi vár rájuk.

Hitler és a Whermacht hadvezetése 1943-ban már bevetett két UFO-t a kurszki csatában. Nem tudták megoldani a járművek felfegyverzését, így azok csak felderítő célzattal vettek részt a hadműveletekben. Ugyanezen év második felében az arcvonal összeomlott, és egyre fogyott az UFO –szerű járművekkel való kísérletekre használt területek száma. Anyagilag is egyre behatároltabbak lettek a III. Birodalom lehetőségei. Nomeg javában folyt a közös német-japán Mars projekt, amely nagy energiát emésztett fel.

Nézzük meg a dolgok kezdetét. Honnan is volt ilyen tudása a németeknek a 30-as évektől kezdve a 40-es évek elejéig? Valószínűleg Hitler, Himmler és néhány a SS berkein belül dolgozó tudós meg katonai vezető tudott arról, hogy idegen világból érkező technikai és mágikus ismeretek birtokába került a Thule nevű német titkos társaság. Ez volt a Hitler okkult beavatását végző csoport, így egyértelmű, hogy a Führer is kapcsolatba került egy idegen hatalommal. Valószínűleg ez állt a hirtelen megindult, hatalmas tudományos, mágikus és technikai fejlődés hátterében.

A szellemi és tudományos támogatás 1943-ban megszűnt. Az emberirtással már nem értett egyet a magasabb hatalom. Ezek után maga Hitler is lassan elvesztette képességei egy részét, és sötét fellegek kezdtek kialakulni a hódítással összetákolt birodalom felett. 1945 áprilisában mégis elindult egy űrhajó a Mars felé. Német és japán legénységgel, mintegy utolsó dobásaként a széteső náci világnak. Az utazást 8 hónapra tervezték. A levegőt Walter turbinák továbbfejlesztett változatai biztosították a legénységnek. (Ezek egyébként a német U-hajók nagy merülésmélységű tengeralatti útjain debütáltak már. Általuk vált lehetővé, hogy a tengeralattjárók sokáig ne merüljenek fel a víz alól.) Az út 1946 januárjáig tartott. Az űrhajó legénysége a bolygón folytatta életét, s vissza már nem tértek. Sokat nem tudunk róluk.

A Holdon a helyzet a 60-as években változott. Az amerikaiak (orosz-angol-kínai segítséggel) által épített űreszközök ellepték égi kísérőnket. Werner Von Braun kénytelen volt tudását átadni az amerikaiaknak, nomeg talált iratok és tervrajzok szintén rádöbbentették a győzteseket, hogy a Holdon furcsa dolgok történnek. Így aztán a 60-as években a fenn említett szövetség már ellenségnek tekintett mindenkit, aki a Holdon volt. Más írásaimban említettem, hogy galád módon – úgy, hogy közben egyre több hajóval jelentek meg, mintegy vendégként a Holdon – sokat megöltek, néhányakat pedig elüldöztek. 1962, ’63 környékén ők is elkezdték támaszpontok és alagutak építését a Holdon. Sok építményt, köztük dokkokat és leszállópályákat egyszerűen elfoglaltak.

Kevesen tudják, hogy a Föld és Hold között manapság is van utazgatás, de az űrjárművek jelentős hányada láthatatlan. Egy bizonyos bevonat borítja a hajótesteket, és így sok frekvenciatartományban észlelhetetlenek a járművek.

Ha visszatérünk írásom elejére, meg kell jegyeznünk, hogy egy gigászi félrevezetés folyik. A retusált képek csak egy részét képezik ennek. A Marson például jól lélegezhető levegő van, s az ég nem vöros, hanem ugyanolyan kék, mint a Földön. Amiket homokviharoknak vélünk, azok pedig felhők. Ne feledjük el azt sem; emberek sokasága tűnik el, és soha nem kerül elő. Ezek egy része egyébként hajléktalan vagy öngyilkos. Akad aki meghal. De nem mindenki jut ilyen sorsra. Jó családi körülmények között élő, rendezett sorsú és elmeállapotú, jó anyagi körülmények között élő emberek is eltűnnek. Várják haza, hogy betoppan majd, de hiába. Holttestét sem lelik 10 évig. Vajon hová kerülnek ők?

A Holdon egyébként van egy bolygófelszín alatti vasútszerű járat, mely összeköti a főbb támaszpontokat. Egyes álcázott helyeken, kráterekben városok épültek. A városok közepén hatalmas, egymásra rakott mágneses tekercsekből álló oszlopok merednek az égnek. Funkciójuk az, hogy egyfajta búrát képeznek, amely megvédi a területet a meteoritoktól. Levegőt és légkört is biztosítanak már az itt élőknek – így a szkafander csak a búrán kívül szükséges.

Ez egy szörnyű, és talán galaktikus törvények ellen menő vállalkozás. Dollár 100milliók tűnnek el, s az irányítók a GDP-t csippentik széjjel, hogy finanszírozzák ezt az egész ügyet. A háttérhatalom arra is gondot fordít, hogy egyes holdbéli tárgyak eltűnjenek a műholdak felvételeiről. Ugyanezt teszik a Marsról kapott képekkel is. Az űrhajósokat hazugságra késztetik, megfenyegetve őket.

Egy valódi galaktikus rend elleni vétek ez, hiszen a Föld vezetői saját bolygójukat árulják el. Lehetséges, hogy Földünkről el akarják vinni az emberek egy részét, s esetleg más planéták terraformálása az igazi cél? Az itt maradottak pedig átélnek egy nagy katasztrófát, a túlélők pedig egy primitív szintre lesznek süllyesztve? Az Orion az egyik legszebb ködrendszer és csillaghalmaz a galaxisban. Tudósaink szerint 300-1500 fényévnyire van tőlünk. Lehetséges, hogy van néhány naprendszer, amely alkalmas lehet bolygóival egyetemben egy ilyen projektre? A technológia, amit az irányítók használnak, bizony alkalmas lehet már egy ilyen utazásra, hiszen segítik őket nem éppen tiszta szándékú idegenek. Az ember pedig tudatlanul él, nem is sejtve, hogy az őt körülvevő világűrben mi játszódik le.