Az írás eredetileg megjelent: 2016. 02. 21.
A jelenvalóság nagyon szűkre szabott individuális kereteket enged meg a személyiség számára. Mindig egy szubjektív én-azonosság szintjén kell, hogy megéljem önmagamat – a pillanat mostjára fókuszálva érzem csak, hogy én itt a jelenben vagyok. Még ma is nehéz megérteni, hogyha egy eseményt valamikor a múltban megváltoztatunk, akkor az új történetfonál egyben új kauzális időbeliséget eredményez. Egy oksági részlet megváltoztatása a vele kapcsolatban levő más részleteket is érinti. Így, ha a változtatott történés végigvonul a valóságon, új cselekmények jelennek meg az eseményhorizonton.
Tér-idő változtatást azonban igazán nagyon régi esemény szintjén érdemes csinálni. Közelebbi történéseknél ugyanis van bizonyos ’fedősztori’, ami az emberiség kollektív tudatába van ültetve. A történelem tudói, a politikusok, írók tudják, hogy az a valami így vagy úgy történt. Máshogy nem történhetett, hiszen vannak bizonyítékok rá, hogy miképpen alakultak az események. Különben is, ha másképp alakítjuk a dolgokat, csakis egy alternatív időben történő dologról lehet szó!
Ez az, amiben a legtöbb ember téved. Ha kellő távolságban vagyok a megváltoztatni kívánt eseménytől, akkor már kevésbé hat a fedősztori, amit a fentebb említett tudósok és polihisztorok vallanak és tanítanak. Egy nagyon régi esemény, több ezer éve történt dolog történetfonalának a megváltoztatása lehetséges, hiszen az ősi Görögország vagy Egyiptom korszakait már egészen eltérő módon értékelik a különböző kutatók és egyetemek.
Bizony azt állítom, hogy egy lélek akár 2 vagy 3-féleképpen is megélhette azt a több ezer évvel ezelőtti eseményt, melynek emlékeit magában hordozza. Természetesen más-más lélektestében élte meg. Ha a régészet és a történettudomány nem járna gyerekcipőben ezekre bizony lehetne komoly tényeket is találni igazolásképpen.
Vizsgáljuk meg az embert egy kicsit. Az ember azt hiszi, hogy ő egy individuum. Az emberi egó nagy problémája, hogy egy személy megszokta a szubjektív énazonosságban önmagáról alkotott képet. Én vagyok –most és itt. A halál utáni világban azonban osztódnak a lelkek, s azok az irányítók, akik a tér-idő manipulációt tudják csinálni, előnyben vannak. Tudják, hogy a 2-3-féle történetfonálhoz tartozó és más-más időbeliséget megjelenítő eseményhalmazt különböző lélektesteiben bizony megélheti a lélek.
Mondjunk egy példát. Egy Ré nevű egyiptomi férfi i.e. 3000-ben kétgyermekes apa, és élt boldog házasságban egy nővel. Ezt a nőt kislányként, 16 évesen vette el. Egy másik történetfonálon Ré idősebb korában vette el a nőt, és 1 gyermekük van, mert egyik meghal csecsemőként. Ré egyébként mindkét életében eltérő időben hal meg, és így az elmúlást nem ugyanabban az életkorban éli meg.
Van az irányítóknak egy olyan csoportja, mely pontosan a tér-idő manipulációra szakosodott. Az csak álca, amit összeesküvés-elméletekben hallunk, miszerint a NASA vagy a KGB mögötti tudósgárda csinálja mindezeket. Nyilván ők is dolgoznak – de a valódi végrehajtók a több 1000 évet élő atlantisziak és a gyíkszerűek. Egy bizonyos esemény lejátszódhatott valós időbeliségben és változtatott szinten is. Egy esemény tehát két szálon fut, hiszen minden, ami oksági cselekményszinten történéseket okoz, van és létezik. Ha valamilyen ásatás felszínre juttatja egy csata vagy kardinális történelmi esemény tárgyait, elképzelhető, hogy kicsit odébb ugyanígy megtalálhatók eme esemény maradványai. Valószínűleg persze a régészek egymástól független eseményként interpretálják ezeket, vagy legjobb esetben egymás utáni kapcsolatot vélnek felfedezni. Pedig lehet, hogy egy eseményről van szó, amely két időszálon fut.
Némi magyarázattal tartozok persze az egészet illetően. Az idő és a tér tulajdonképpen az embernél magasabb tudatossági fokozatot elért és az ember fölé rendelt lények tudatán keresztül létrejött dimenzió. A tér-idő tehát egy erre a feladatra speciálisan képzett irányító csoport tudata által van az ember elé varázsolva. Nem egy reális valóság – csak annak hisszük. A világegyetem távoli szegleteiben nem is létezik – és az embert a karma urai vele tartják féken. Nyilván persze az emberek egy részének erre sajnos szüksége van! Az irányítók tudati változásai által tehát az idő plasztikusan változtatható. Ki tudja hányan és hányféleképpen manipulálják, a fenn említett lények közül bizonyos térkapukon és tudatukon keresztül. Így persze a különböző valóságok között átfedések vannak. A lélek, amely egy adott inkarnáció megélésére személyiséget alakít, egy szellem befolyása alatt van. Ez a szellem persze szintén alá van vetve a manipulátoroknak és az embert őrző hatalmaknak. A szellem persze nincs térben és időben, de ahogy egy-egy lélektestet inkarnáltat a fizikai síkra, létrejöhet egy beavatkozás. Így lehetséges, hogy a megváltoztatott történetfonál, a mássá átírt program, új kauzális eseményei egy új lélektestet is inkarnációra késztetnek. Így keletkezik egy másik történet, melyet azonban az előbb említett tér-idő átfedések automatikusan rögzítenek. Így persze valóságosan is megjelenik és létrejön ugyanannak a léleknek egy másik idősíkbeli élete – ráexponálva az úgynevezett ’valóságosra’. Így azonban már két valóságos történetfonál jelenik meg, és mindkettő kauzális időbeliséget eredményez!
Sokan gondolják, hogy mindez egy alternatív világban játszódó cselekménysor, de mindez nem igaz. Az emberi egó nem képes felfogni, hogy nem csak egy énként létezhetünk, és nem csak egy cselekménysor időbelisége határozhatja meg inkarnációnkat. Közeli eseményeknél persze nyilván egy fedősztori mindent realizál, és az emberi tudat nehezen képes ettől elvonatkoztatni. Egy ősi eseménynél azonban minden egészen másképpen alakulhat. Ha például egy egyiptomi csata leleteit bizonyos régészek feltárják, egyre tisztább kép alakul ki a csatáról. Aztán később 100 km-rel arrébb a szudáni határ közelében megint előkerül egy tömegsír. Itt is találnak csontokat és fegyvereket. Az emberi agy azonban hajlamos lineáris gondolkodással egyfajta oksági kapcsolatba hozni mindezt, ahogyan fentebb említettem. Lehet, hogy ugyanaz a csata őrződik a földben, csak két időszálon futva.
Sajnos az irányítók ezen dolgokat nemcsak pozitív módon használják. Valóságunkat sokszor manipulálják úgy, hogy közben az emberi agy nem veszi észre. A közelmúlt ugyanis nagyjából fel van tárva, és az ember tudhat róla, hiszen filmek, könyvek és regények tucatjai őrzik emlékeit. A távoli múlt pedig rengeteg vitára ad okot, de az emberi tudat nem is nagyon képes belemélyedni a több ezer évvel ezelőtti cselekményekbe. Ha viszont a prehisztorikus múltat elemezzük, rendkívül eltérő történet és cselekménysor interpretációja jelenik meg. Sok régész, okkultista vagy spirituális ember sokfélét mond, és ha a kutató elme nem vigyáz, zagyvaság lesz belőle. Ez azonban érdeke is az irányítóknak, hiszen az emberi faj félre van vezetve, és éppen ezért nem is tudhatja a saját történelmét. Már maga a lineáris logikai gondolkodás és félrevezető, hiszen az ember képtelen elvonatkoztatni az időtől és tértől. Márpedig az embert irányító erők pont a tér-idő változtatásokkal teszik leginkább követhetetlenné a hiteles történelmet.
