Szemrád Nándor írásai

Válaszút

2017. október 13. 16:12 - dangbird

Az írás eredetileg megjelent: 2010. 08. 12.

Aki nem vak, az láthatja – és azt hiszem, ez eddigi írásaimból ki is derül – hogy én ezt az egész földi rendszert egy gigászi hazugság-valóságnak tartom.

Ebben a realitásban egy dolog bizonyos: hazugság és becsapás, egymás átverése. Valójában kinek van egy ilyen létezésre szüksége? Milyen lelkek érzik jól magukat ilyen valóságban? Nyilvánvalóan kozmikus szempontból éretlen, valódi tudást és szeretetet megtapasztalni egyelőre képtelen lelkek járják itt a reinkarnáció ösvényét.

De tegyünk egy kis kitérőt! Beszéltem már sok alkalommal a fény rendszereiről. Itt leírhatatlan szeretet és boldogság van, és állandóan lehet érezni a valódi isteni tudat valóságát. Az ötös és hatos szint világai bizony fantasztikus szeretet-halmazt és fényt jelenítenek meg. Ha egy ilyen világ még bolygói szinthez kötött, akkor általában több csillag kering egy tömegközéppont körül. Ezek körül persze bolygók keringenek és rajtuk civilizációk virágzanak. Olyan is előfordul, hogy egy gömbhalmaz belsejében lévő csillag bolygóján alakul ki ötös vagy hatos szintbéli kultúra. A lélek számára egy ilyen világban soha nem létezik sötétség és tudatvesztés – ez persze analógia arra, hogy itt nem kell mélyalvás és a léleknek nincs szüksége tudatlan létezésperiódusokra. Az ilyen rendszerekben már általánosságban nem létezik fizikai élet – s a létezés bázisát alkotó sík nem anyagi. Hogy milyen létformák vannak itt, s hogy hányféle káprázatos létezés-variáció van, azt itt most nem tárgyalom, hiszen más írásaimban már úgyis említettem.

Ha visszatérünk a Földre, láthatjuk, hogy a mi világunk fizikai síkján a kozmikus szeretet ötös vagy hatos, esetleg hetes szintű létezési tereihez tulajdonképpen analógiák sincsenek. Itt maximum négyes szintig lehet analógiát találni. Ha a föld körüli hamis fényvilág illuziórikus káprázat-valóságát tanulmányozom, már láthatok némi hasonlóságot! Itt már vannak valamelyest paralellitásban lévő dimenziók a fehér fény rendszereihez. Ha egy földi lélek bolygónkon elég érett és egy olyan Földi körüli mennyország-szférába kerül halála után, amely nagyjából – persze szigorúan itteni mérték szerint – ötös szintnek felel meg, tényleg sok szeretetre számíthat. Azt azonban meg kell értenünk, hogy ez csak halvány árnyéka annak, ami a kozmoszban van! Itt a Föld körüli asztrálrégiók káprázat-fénydimenziójában ténylegesen léteznek paradicsomi tudat-valóságok. Van olyan lélek, akinek erre van szüksége. Az ilyen régiók vezető szellemiségei mindent megtesznek, hogy az itt levőket újabb inkarnációra visszajuttassák a Földre. Sok szegény szerzetes, kutató, magas rangú egyházi méltóság, tanár vagy világpolgár kerül ki innen, vissza a Földre. De még a Föld körüli „hatodik szint” dimenzióiban is van kötődés; bár ez már mentális világ s innen már akad, aki kereket old. Innen már van rálátás a földi hazugságokra – bár ne feledjük, hogy még mindig csak a Föld körüli egyik régióban vagyunk.

A földi hetes szintű szféra már a Buddhák, Krisztusok, szentek és guruk vagy a névtelen, de hatalmas erkölcsiségű lelkek színtere. Innen már el lehet kalandozni más világokba, s ezt a megvilágosodottak egy része meg is teszi. A baj csak az, hogy a kozmikus kettes-egyes szintig jutnak el, s néhány évtízezred múltán ismét itt köthetnek ki, mint bódhiszattvák. (Talán nem véletlen, hogy a Krsna-vallás legtöbb híve említ a Földnél magasabb szintű bolygókat, mint inkarnációs állomást. Aki a Földön akár csak pár évet szentel a meditációnak, jógának, az a fenti planéták „istenei” között találhatja magát. Aztán persze egy idő után újra a Földre érkezik. Nos, szerintem ezen a téren ugyanarról beszélünk a krisnásokkal.)

Nagyszerű dolog, ha valaki segíteni akar másnak s ezért jön vissza. Ezekkel a Buddhákkal és vallásalapítókkal nincs is baj. Probléma az Irányítókkal van, akik odaát is igyekeznek elterelni a figyelmet az idegen világok létezéséről és a kozmikus szabadságról. Ennek meg is van az eredménye a Földön. Én egy buddhistától is hallottam már olyat, hogy az ember a legmagasabb rendű és legfejlődőképesebb lény a kozmoszban. Ez viszont baromság! Ilyen beszéd inkább „Jehovához” illik. Ez a téves embercentrikusság sérti a fülemet. Meg kell nyitni az emberek előtt ma néhány, eddig bezárt kaput. Szükség van rá, hogy egyesek tisztán lássanak.

Hiszen sokaknak elege van már ebből a földi világból. Le kell azonban szögeznem, hogy én senkit nem akarok lázítani, még kevésbé áll szándékomban a hitét megváltoztatni. Ha valaki jól érzi magát ebben a hazug és illuziórikus dimenzióban, maradjon itt! Írásaim nem ezeknek az embereknek szólnak. Nekem kötelezettségem, hogy felvilágosítsam az embereket bizonyos dolgokról. Hogy ehhez ki  mit szól, ez a magánügye. Úgy érzem, hogy jogom van felébreszteni azokat, akik már tudják, hogy a földi játszótér illúzió. Vagy azokat, akik már egyszer el is mentek innen, de valamiért újra itt vannak. Aki pedig nem hajlandó meghallgatni, az ezt is érdemli. Írásaim tehát azokhoz szólnak, akiknek már csak néhány száz méter van hátra, hogy az erdőből kiérjenek egy fényteli és derűs, szebb tisztásra.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemradnandor.blog.hu/api/trackback/id/tr6212969515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.