Szemrád Nándor írásai

Mars expedíció

2017. október 13. 16:18 - dangbird

Az írás eredetileg megjelent: 2011. 09. 22.

Az Irányítók között bizony a jelen korban ádáz vita folyik arról, mit is lehetne tenni a demográfiai robbanás s a klímaösszeomlás hatásának eredményeképpen létrejött káosszal. A probléma újkeletű, hiszen eddig ennyien nem éltek ezen a bolygón – viták azonban minden korban jellemezték az atlantiszi fajt, hiszen a prehisztorikus múltban is szellemcsaládokra szakadva a különbözőséget hirdették.
A ma embere nem is tudja, mekkora bajban van. Ha az egyre eltolódó évszakok, a savas esők, az atomi szennyeződés vagy az UV sugárzás nem teszi tönkre a Földet, akkor marad egy-egy lemeztektonikai rétegelmozdulás. Ez is eredményezhet katasztrófát, főleg, ha a HAARP és a mögötte levő holdi erők rásegítenek. A cél tulajdonképpen az, hogy az emberiséget valamilyen módon rádöbbentsék, hogy a bolygó lakóinak egy bizonyos hányada kénytelen lesz elhagyni a Földet. Ez persze nem csak azért nehéz feladat, mert egyes személyeket semmi más nem érdekel, csak az, amit a média kiabál, meg amit a gyomrukba tesznek, hanem mert van ellenpropaganda is a fenn említett szándék akadályozására. Az Irányítók egy része úgy döntött, hogy maradni kell! Ők azt gondolják, hogy minden fenn említett probléma ellenére egyre jobban pusztuló világunk mégis képes lesz fennmaradni. Ha pedig ez így van, akkor az embernek itt a helye.
A holdi erők már évtizedek óta feszülten dolgoznak a projekt végrehajtásán. Valójában nem érdekli őket az ellentervet képviselő nemzetközi szabadkőműves csoport. Ahogy írásaimban már említettem, sok-sok embert, újabban pedig klónokat alkalmaznak a Holdon levő, s nem látható lakóközösségek, illetve a Holdfelszín alatti bázisok körüli munkákra. Minden nehézség ellenére szándékuk továbbra is a Naprendszer távoli tájainak – elsősorban a Marsnak – benépesítése. Néhányszor már említettem, hogy a technológia tulajdonképpen a náciktól átvett tudás, illetve a Zeta-Reticulum lényeitől kapott ismeret összesítésén alapszik. Szupertitkos fejlesztési tervek, izolált és megfélemlített legénység, s nácikhoz hasonló küldetéstudattal rendelkező apparátus hatalmas közös akarata mindez. Lényegileg az emberiség ebből szinte semmit se sejt. Márpedig a Mars után nyilvánvalóan következhetnek más kozmikus célpontok és térségek. Kérdés az, hogy vajon megérett-e erre az emberiség? Lehet-e így átmenteni bármit is a világegyetem távoli tájaira? A ketrecből kiengedett vadállat az marad, ami volt. A jószándék még akkor is kevés, ha a humanitárius és emberfeletti eszmények is vezetnék az úgynevezett ’jó’ atlantisziakat. Más bolygók és esetleges Naprendszeren kívüli tájak látogatása egyáltalán nem biztos, hogy engedélyezett. Márpedig tudható, hogy néhány Irányító kis csapatával már eljutott Uránuszon túli pályákra is – a holdi kolónia maradékát üldözvén.
Az ember mindig szerette csinálni azt, ami nem volt engedélyezett. Valahogyan kihívásnak érzik fajunk képviselői, ha tiltott gyümölcsöt szednek le a fáról. Márpedig Ádámnak is beletört a foga, abba a bizonyos atlantiszi almába, s így a baljóslatú múlt bizony ott kísért minden ember tudatalattijában. Nem biztos, hogy a legjobb megoldás a civilizációt áttenni más szférákba úgy, hogy közben a bolygót és sokakat sorsára hagyunk. Ez az a fajta megoldás, amely ugyan logikailag kézenfekvő, de valójában, ha a hátterét nézzük, egy gyáva és felelőtlen menekülés. Aki pedig ezt az Isteni Terv részének tekinti, az egyenesen hazudik! Szegény Urunk ugyanis kínos pillanatokat élhet meg, mikor az emberi teremtményre és az atlantisziakra gondol.
A realitás persze sosem volt erőssége az atlantiszi fajnak. Hiába kérkedtek a múltban is a teremtő félistenek, valójában mindig hibát hibára halmoztak. Ezen a bolygón soha nem lehetett biztosan tudni, hogy miképpen alakulnak a dolgok a jövőben. Az idő megjelenítésével pedig az emberi teremtmény útján a múltból a jelenen át a jövő felé haladó kauzális vonalon szabták meg. Ez a munka sokkal nagyobb felelősséget jelentett volna, az irányító atlantisziak meg a sötét szövetségeseik ezt valahogyan nem értették meg, s ma sem értik. Ezen a bolygón a szortírozás nem igazán megy. Amit ugyanis az egyik lélek megcsinál húsz év alatt, ahhoz a másiknak akár öt inkarnációra is szükség van. Van mondjuk egy harmadik, aki megcsinálja ugyan, de olyan rosszul, hogy akár hozzá se kezdett volna! Hogyan lehet egy ennyire nem homogén fajjal ilyen nagy volumenű kozmikus tervet végrehajtatni? Már eleve a titkolózás is őrültség, hiszen aki nem tud róla sem mellette, sem ellene nem tud tenni. (Paradoxon az, hogy aki viszont benne van, annak viszont már nincs választása.) Egy igazán magas szintű rendszerben a lényeg kilencven százaléka tudna egy ilyen nagy volumenű csillagközi tervről, s mindez nem erőszakkal, és titkolózás közepette történne. Így sokkal nagyobb esély volna ennek a semmiképpen sem jó ötletnek az elbírálására, és a józan mérlegelésre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemradnandor.blog.hu/api/trackback/id/tr5812969573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.