Szemrád Nándor írásai

Közelség és távolság a magyarokhoz

2017. október 13. 16:20 - dangbird

Az írás eredetileg megjelent: 2011. 11. 06.

Augusztus végén jelentkezett E. G. nevű kliensem, aki anyagi támogatóm is szeretett volna lenni. Saját kérésére kerestem meg, s könyvet is rendelt tőlem, aztán nagy tisztelőmnek avanzsálva magát felajánlotta, hogy segít következő könyvem anyagi finanszírozásában. Mi tagadás nekem jól jött mindez, hiszen aki ismer, tudja, hogy pénzügyi szinten nem vagyok jól elengedve.
E. G. aztán hajmeresztő dolgot ajánlott fel, 200 ezer forint segítséget ígért következő könyvemhez. Minden szerző álma ez, s miután E. G. még meg is vette a Szabadítsuk fel a Földet utolsó 37 példányát, nálam boldogabb ember nem volt. Minden héten elmentem hozzá egy kis fejtágítóra, csináltam néhány horoszkópot, s beszélgettünk. Kijelentette, hogy azt látja rajtam, hogy a magyar társadalom és közöttem hatalmas távolság van. Valahogyan mintha nem tudnék beintegrálódni a társadalomba. Na persze ő ebben segítséget ígért. Könyveim is azért vette meg, hogy néhány befolyásos barátjának megmutassa. Ígérte azt továbbá, hogy előadásokat szervez, s „befuttat” a magyarok közé, mint a galoppozó lovat a hajtó a versenyen. A gyanú akkor kezdett felmerülni bennem az ígéretekkel szemben, mikor E. G. az első 50 ezret is két hetes késéssel adta oda. Ekkor nem szóltam semmit sajnos.
Márpedig ekkor találkoztunk utoljára. Ez szeptember végén történt, talán egy héttel az általa 20-ára tett határidő után (erre a napra ígérte az egész pénzt), mikor engem már kétségek gyötörtek. Aztán sokáig csak telefonon értekeztünk, s én csak így tudtam meg, hogy neki rengeteg dolga van, s nem ér rá, no meg anyagi gondokkal küzd. Az utolsó három rendelt horoszkópot sem fizette ki – s igazán nem is érdekelte. A probléma számomra már egyértelművé vált október legelején (kicsit későn esik le a tantusz nekem, de én már csak ilyen vagyok). Én vagyok a probléma, hiszen gyermekkorom óta senki sem tud igazán elfogadni, s mindenki – tanáraim, főnökeim, szüleim – arról beszélt, hogy milyen távolság van a valóság, s közöttem…
Valójában létezik-e olyan, hogy távolság? A földi ember illúziókat követ, és én meg mertem írni első könyvemben, hogy ezt az illuzórikus álvalóságot egy olyan hatalom tartja fenn, mely magát ugyan istennek nevezi, de valójában egyáltalán nincs köze a valódi Teremtőhöz. Ezen a bolygón az igaz szeretet világainak a fizikai síkon még analógiája sincs – a másvilági szférákban már létezik valamiféle gyatra mása. A Föld tulajdonképpen egy renitens és valódi kozmikus morált, galaktikus erkölcsöt nem ismerő rendszer. Nem tudom, hogy akit egy ilyen rendszerben kívülállóként kezelnek, az jó vagy rossz. Azt sem tudom, hogy büszke lehetek-e a másságomra, vagy szégyellnem kéne. Néztek már gengszternek, gonosztevőnek, homoszexuálisnak – pedig egyik sem vagyok!
Ami E. G. –t és véleményét a magyaroktól való távolságomról illeti, szintén nem tudom ambivalenciámat tagadni. Nem szeretnék ígérgető és felelőtlen magyarokhoz közel kerülni. Nem érzem, hogy milyen távolság választ el a magyarságtól, de azt tudom, hogy az E. G.-féle gondolkodást hatalmas szakadék választja el az európai szellemiségtől. Ilyen emberek miatt tartunk ott mi magyarok, ahol most vagyunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemradnandor.blog.hu/api/trackback/id/tr2412969601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.