Szemrád Nándor írásai

Értekezés a sötétségről

2017. október 13. 16:04 - dangbird

Az írás eredetileg megjelent: 2009. 09. 24.

A sötétség nem csak fizikai formában, háborúk, gyilkosságok, vagy erőszakos cselekmények formájában van jelen Földünkön. Sőt, igazság szerint nem is a hétköznapi életben megjelenő sötétséggel van a baj. Az, ami benne van egy emberi tudatban, az emberi lélekben, az agyak legmélyén, sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk! Mindaz amit naponta látunk a médiában, vagy amit az utcán járva hallunk más emberek szájából, bizony nem válik hasznára tisztulni vágyó auránknak. A hétköznapok is olyan sötétségben telnek el, melyet egy fény rendszereiben levő bolygón élő lény el sem tud képzelni. Nem véletlen az sem, hogy amikor a kozmikus és galaktikus tanács ülést tart, sokféle vélemény hangzik el bolygónk sorsát illetőleg. (Ne gondoljuk, hogy eme tanács ülése fizikai síkon zajlik. Egy a fizikai eltérő szférában jön létra a véleménycsere. Arden egyszer már belelátott egy ilyen szituációba. Képes volt egyik lélektestével egy olyan rezgésfázisú síkon tudatosulni, melyben szimbolikus formában lejátszódott egy ilyen összejövetel. Valószínűleg a mi kedvünkért egyszerűsítették a dolgokat – s mindent általunk is érthető szimbolikus formává alakítottak.) Voltak ugyan olyan vélemények eme tanácsban, melyet Földünket védő és becsülő fajok szájából hangzottak el, voltak azonban olyan mondatok, melyek egyértelműen elmarasztalták az embert, egyesek pedig azt állították, hogy kifejezetten előnyös lenne, ha a jelenkori emberi civilizáció egy időre megszűnne! (Mondanom sem kell talán, az ottaniak a halált kissé másképpen fogják fel, mint mi emberek.) Úgy hangzott eme vélemény, hogy nem volt kétség, egyes csoportok ezt a megoldást látják igazán jónak a Föld jelenkori problémáinak megoldására.

A sötétség azóta jelen van a Földön, mióta Atlantisz megjelent. Ők azonban a kezdet kezdetén legalább uralni tudták a gonoszt. A jelenkor embere számára már mindez a múlté. Ma is megjelennek a gonosz különböző formái, sokféle dimenzióból. A sötétség persze vélt vagy valós gyökereket talál ki létezésének igazolására – s így tart hatalmában emberi intelligenciát. Az emberek nagy része persze saját döntése alapján megy bele a játékba. A megszállás nem történhet a lélek tudatalatti beleegyezése nélkül. A sötét hatalmak persze végzik feladatukat, karöltve a fenn említett lelkekkel. Céljaik között szerepel a mindenkori fehér fény elleni küzdelem, a valódi és tiszta szeretet képviselőinek megtámadása, és a spirituális harcosok közösségének akadályoztatása. Ők voltak azok, akik a fehér fény harcosait mindenféle módon igyekeztek befeketíteni, vagy útjukról letéríteni. Mindent elkövetnek azért, hogy a sötétség maradjon az uralkodó irányzat.

Megvizsgálhatjuk egy kicsit egyszerűbb formában is a Földön levő. És az átlag emberre jellemző filozófiát. Bolygónkon minden olyan személyiség, aki a tiszta utat vagy törvényt követi, szembetalálja magát a fizikai élet és a realitás valóságának könyörtelen kereteivel. Egy misztikusnak tulajdonképpen egyfajta skizofréniában kell léteznie… miért is van ez? Ha azt akarja egy misztikus, hogy fizikai létezéshez nélkülözhetetlen alapot biztosító dolgok életének részévé legyenek, bizony meg kell alkudnia. Eme dolgok a következők: ingatlan, pénz, egzisztenciális bázis, stb. Ma már nagyon levesen képesek arra, hogy úgy járják az utat, mint a sunnyasik (indiai kéregető). A jelen korban, ha valaki a misztikus út kedvéért mindent felad, nagy esélye van a totális elzüllésre, vagy hajléktalanságra… márpedig óriási ellentmondásba kerül az, aki az utat járja, és egyben a fentebb említett dolgokat is birtokolni akarja. Azért kell skizofrén módon élnie, mert eme dolgok megszerzéséhez (hacsak valami jó karma folytán nem kapja meg örökség vagy nyeremény formájában) nem a tiszta erkölcsön keresztül vezet az út. A tiszta erkölcs nehezen használható világunkban, ha valamiféle bázist szeretnénk teremteni, ahhoz hogy létezni tudjunk. Az út követői gyakran találják szembe magukat ezzel az állítással. Ahhoz, hogy a hétköznapok szintjén is képes legyek valamiféle előrelépésre, kompromisszumokat kell kötnöm, ha a tiszta utat akarom követni.

Vannak persze olyan útkeresők, kik képesek lemondani a fizikai létforma néhány komoly attributumáról, lényegének nélkülözhetetlen részéről. Ezek az emberek lemondanak az anyagi javakról, egzisztenciáról. A fenn említett még szerencsésebbek, kiknek a sors kegye miatt könnyebb hozzájutni a létezés alapjait biztosító bázishoz. Ők követők maradnak. Sok embert azonban éppen az riaszt vissza a misztikus iránytól, hogy észreveszi a hatalmas ellentmondást amely áthidalhatatlan szakadékként van jelen a tisztaság és a hétköznapok valósága között.

A Földi rendszer nem lett tökéletesen megalkotva. Az emberi lélek, ha inkarnál, nem képes minden célkitűzését megvalósítani. Mindig marad egy olyan ki nem élt, vagy nagyon mélyen óhajtott gondolat, amely nem realizálható az életben. Ezért aztán újra inkarnál a személyiség. Lehetséges, hogy az új testetöltés sem tökéletes, és egy még előbbi inkarnáció karmája adhat indíttatást a dolgoknak. Az előző létezés ki nem élt vágyai csak később tudnak megjelennie, és alapkoncepcióként szóhoz jutni… de még ekkor is lehetnek problémák, hiszen a lélek számára nem bizonyos, hogy minden megfelelő, és ismét a ki nem élt vágyak tengerén találja magát a halál után. Ez sokáig megy így – nagyon hosszú ideig szenvedhet a lélek a tökéletesedés felé vezető úton. A hipnózisok folyamán bizonyos következtetéseket voltam kénytelen levonni. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy mintha szánt szándékkal lenne tönkretéve egyes embereke lelke. Egyszerűen képtelen valaki arra, hogy megéljen mindenfajta célkitűzést, amely létének valódi mozgatórugóihoz vezetne el. Ha ügyes, és elég tiszta, akkor kisebb és jelentéktelenebb dolgokat elérhet, sok hibától megszabadulhat – de az igazán komoly célokat, melyek a lélek legmélyéről fakadnak, már képtelen elérni. Olyan lelkek, akik már megszabadultak a földi kötöttségektől és a fény rendszereibe jelentek meg, tanúsíthatják, hogy milyen kegyetlen is a földi létforma. A legmélyebb szeretet és szellem birtokosai élnek a fenn említett helyeken. Ha ritkán, egy-egy Föld típusú kettes szintű bolygó lelke eljut hozzájuk, bizony ízelítőt kapnak abból, hogy hogyan zajlanak a dolgok náluk. Panorámaszerű képekben lepereg előttük a lélek egész Földön töltött múltja, inkarnációinak tapasztalat-összesége, és minden ebből levont tanulság. Nem biztos, hogy megértik az egészet egyben, hiszen a fény rendszereiben élők számára bizonyos földi fogalmak nem érthetőek. Mégis ha lassan megvilágosodik minden, és láthatóvá válik az alacsonyabb szintről jövő lélek minden egyes belső indíttatása és késztetése, melyek életeken át végre szabaduláshoz vezették, akkor a magasabb szinten élők ízelítőt kapnak bizonyos dolgokról. A fény rendszereiben élők közül sokaknak az a véleménye, hogy a Földre inkarnáló lelkek egy nagy hányada éppen azt nem képes megvalósítani, amiért ide érkezett. Lassan életek és inkarnációk során mindent megélhet, de néhány olyan dolgot, amely egyéni küldetéséhez tartozik, már nem képes konkrétan megvalósítani. (Ez persze nem vonatkozik bizonyos szürke és sötét lelkekre, hiszen ők jól érzik magukat a Föld típusú világokban.) Csak a legkiválóbbak képesek rá, hogy megszabaduljanak eme szféra zsarnoki vonzásától, amely úgy húzza lefelé a lelket, mint horgonyt a tó vize. A Föld típusú bolygók konok és könyörtelen igazsága ez. Nem igazán segítenek a genetikai beavatkozások, vagy a klónozás sem. Az erőszakos módon felgyorsított mutáció ugyan megfelelő irányba viheti a faj fejlődését – de a lélekkel már nem lehet mit kezdeni. A lélek ugyanis lehet egészen sötét, s ebben az esetben a testtel vagy a személyiséggel végzett tökéletesedést célzó kísérlet nem ér el semmit. Láttuk már a történelem folyamén, mit is vittek véghez a magukat tökéletesnek érző erős, de gonosz lelkek.

Hát bizony egy végső konklúziót nem árt levonnunk témánk kapcsán. Az ember számára nem marad más jövőbeli cél, mint a kiskapuk keresése. Fontos volna, hogy boldog embereket lássunk ezen a bolygón, a „mi kis valóságunk” szintjén, de addig amíg egy lélek azt sem tudja, hogy hogyan kell valóban boldognak lenni, nehéz igazán a fény felé közeledni. Meg kellene tanulni, hogyan adjunk szeretet magunknak, és ezt hogyan sugározzuk szét másokra, és az egész emberi társadalomra.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemradnandor.blog.hu/api/trackback/id/tr1912969427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.